Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-44
444 Az országgyűlés hépvisélöíiázának 44. ülése 1927 május 11-én, szerdán. kalapját ezelőtt az ember előtt! — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Micsoda hang ez?) Elnök : Peyer képviselő ur az elnök ismételt rendreutasitásai ellenére is állandóan közbes/ol. (Peyer Károly: Állandó zaj van, nem hallottam! — Rothenstein Mór: A túloldalon is tessék rendreutasítani! — (Felkiáltások jobb felől: Halljuk az elnök urat!) A közbeszóló képviselő urakat egyenként névszerint is már ismételten rendreutasitottam. Ennek ellenére folytatják állandó és sértő közbeszólásaikat. (Ugy van! Ugy van! jobbt elől.) Figyelmeztetem tehát a képviselő urakat, hogy az elnöki rendreutasitás ellenére a legközelebb történendő közbeszolásnál kénytelen leszek a t. Háznak a mentelmi bizottság elé való utasitást inditványozni. (Helyeslés jobbfelöl.) Seitovszky Béla belügyminister: Amint mondottam áttérek a honositások, visszahonositások, kiutasítások és névmagyarosítások kérdésére, amelyeket több képviselőtársunk igy: Peyer Károly, Esztergályos János és Malasits Géza képviselőtársaim hoztak volt fel. E kérdések felvetése a belügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál természetszerű, de már e kérdések megoldása nagy tömegüknél fogva nem olyan egyszerű. Megígértem volt, hogy igyekezni fogok e kérdések megoldását lehetől°g sürgetni és a legrövidebb idő alatt megoldásra és tető alá hozni. Ministeriumomban körülbelül 37—40 ezer darab visszahonosítási kérvény van. E kérdések megoldása azért nehéz, mert hiszen majdnem minden esetet jóformán külön kell elbírálás tárgyává tenni, nem lehet kategorizálni és sablonszerűén elintézni. Már megtettem a magam intézkedését és kalkulációm szerint tiz hónap alatt ezt az anyagot fel tudjuk dolgozni, mégpedig délutáni többletmunkával. A pénzügyminister urat kértem, hogy az ezen többletmunkához szükséges anyagi eszközöket bocsássa rendelkezésemre. Ebben az ügyben a tárgyalás folyik és valószínűleg meg fogom kapni a szükséges összeget. (Helyeslés.) Ugyanigy vagyok a lakhatási engedélyekkel kapcsolatos kiutasitási kérdésekkel, amennyiben az idegen-nyilvántartó hivatalban körülbelül 19 ezer ilyen ügydarab van elintézés alatt. Ez a két tehertétele az én ministeriumomnak. Természetesen magam is igyekszem megszabadulni ettől, mert ameddig ettől a kvantumtól meg nem szabadulunk, addig mindig ódium hárul az egész ministeriumra, amit természetszerűleg igyekeznem kell elháritani az egyébként teljes kurrenciában lévő ügymenettől. A kérdést magát tulaj donképen három fennálló törvény rendelkezései alapján kell megoldani, mégpedig az 1879. évi XL. te. azután az u. n. kedvezményes visszahonositás alapján, amely az 1922. évi XVII. te. 24. §-ában biztosíttatott s végül az 1903. évi V. tc.-kel kapcsolatban, amely a külföldiek itt tartózkodását szabályozza. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a trianoni békeszerződés egyenesen kikötötte, hogy csak a békeszerződést megelőzőleg a külföldiekre hozott törvények alkalmazhatók és más törvényeket nem alkothatunk. Ezekhez a törvényekhez vagyunk tehát kötve. A trianoni békeszerződés szerint nem tekinthetjük magyar állampolgároknak azokat a tőlünk elszakított területen született egyéneket, akik akár ezen a lecsonkitott országterületen, akár a megszállt területeken laknak. Ezeket nekünk az 1903. évi V. te. és a trianoni szerződés alapján külföldieknek kell tekintenünk. Megkönnyités céljából alkotta azután a nemzetgyűlés az 1922. évi XVII. te.-t, melynek 24. §-a a kedvezményes vissza hon ositásra ad lehetőséget. Kijelentem, hogy teljes méltánylással, szociális és humánus érzéssel kívánom ezt a kérdést kezelni. Azt hiszem, a képviselő urak már eddig is tapasztalhatták, hogy ahol a figyelmemet bizonyos ügyekre felhivták, én ott mindig egy érdeket tartok szem előtt: az állam biztonságának érdekét. (Helyeslés jobbfelől.) A többinél pedig a leghumánusabb és a lf gszociálisabb érzéssel kívánok eljárni. De n kern is kötve van a kezem ott is, ahol diszkrecionális jog áll rendelkezésemre. Hiszen itt is vannak olyan rendelkezések, különösen az 1903. évi V. t.-cikk alapján kiadott utasításokban, amelyek a lakhatási engedélyek kiadására é* a kiutasitásokra vonatkoznak. Ezekben a kezem minden diszkrecionális jog mellett is meg van kötve és meg van szorítva. Méltóztassék tudomásul venni, hogy én magam vagyok az, aki leginkább akarok szabadulni ettől a nagy anyagtömegtől. Tudom, hogy ehhez a kérdéshez mennyi könny és mennyi fájdalmas érzés fűződik, (Ügy van ! Ugy van !) de viszont nem hunyhatok szemet azok előtt a visszaélések előtt sem, amelyekkel épen e kérdéssel kapcsolatban sokan ki akarják a helyzetet használni. Nagyon kérem Peyer képviselőtársamat, aki azt a kijelentést tette, hogy itt is bizonyos ázsiója van az ügyek megoldásának, (Peyer Károly : Fentartom !) legyen annyi bátorsága, hozza tudomásomra, akár névtelenül is, — nekem egyre megy — az eseteket, ahol ilyeneket bizonyítani tud. Legyen meggyőződve arról, hogy gyökeresen kiirtom annak lehetőségét is, hogy ezek az ügyek bármiféle protekció, kijárás utján az én elkerülésemmel intéztessenek el. (Peye r Károly : Hangsúlyoztam, hogy nem a ministeriumban van ez !) Ez olyan sértő kijelentést tartalmaz a ministeriummal szemben. (Peyer Károly : Nem a ministeriumban van ez. Épen most mondtam és hangsúlyoztam akkor is, hogy nem a ministerium tisztviselőire értem ezt ! — Zaj jobbfelől.) Köszönettel vesszem a képviselőtársamnak ezt a kijelentését. Én minden olyan intézkedést megtettem, nem ebből folyólag, hanem általában a rend kedvéért, hogy a ministeriumokba való járást lecsökkentsem. Én csak olyanokat engedek be a ministeriumomba, akiknek a képviselője vagy közvetlen hozzátartozója érdeklődik, (Peyer Károly : Nagyon helyes !) Senki mást nem engedek be a ministeriumba és a legszigorúbb utasitást adtam ki arravonatkozólag, hogy a referens urak senkit sem fogadhatnak csak mindenütt az ügyosztályvezetők. És az ügyosztályvezetők részére is szigorú utasitást adtam ki, (Felkiáltások a jobboldalon : Nagyon helyes !) mert elvégre is a rendet egyszer ebben az országban ebben a tekintetben is helyre kell állitani. Vanrak közbeeső forumjai is ennek az országnak és nem minden ügy a ministeriumban intéződik el és nem lehet itt megengedni azt, hogy fórumok átugrálásával mindenki, minden polgár egyenesen ennek az országnak ministeréhez rohanjon. Kijelentem, hogy ezt az abuzust ministeriumomban megszüntetem. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Nem akarom az alsófoku hatóságok tekintélyét azzal rontani, hogy én itt minden bagetelügyükbe beleavatkozom. Minden magyar állampolgárnak megvan a maga fóruma és senkit felelős fórumától elvonni nem lehet. Menjen minden akta a instanciaján keresztül, és ha valakinek panasza van, élhet mindenki törvénj 7 adta jagával, mert a törvény mindenki részére biztosítja a fellebbezési jogot. Legyen mindenki meggyőződve, hogy minden ügyet a legnagyobb objektivitással és törvényességgel intézek e 1 (Helyeslés.) Ami a névmagyarosítás kérdését illeti, tényleg a múlt időktől eltérően kezelődik ez a kérdés és azt hiszem, talán helyesebben, mint ahogy az
