Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

r Âz országgyűlés képviselőházának 4< a múltban történt. Elvégre egykoronás magyar­nak lenni nem nagy dicsőség, de mégis csak sokkal helyesebb, hogy ha valaki magyar nevet vesz fel, annak a névnek hordozója magyar gondolkozású ember legyen és magyarul érző szivet hordjon keblében. Épen azért, amint én kijelentettem a bizottságban is, a névmagyarosítást csak ott enge­délyezem, ahol arra különös tekintetek és érdemek vannak. A képviselő ur felhozott bizonyos eseteket, hogy csak bizonyos esetekben engedélyezzük a névmagyarosítást. Majdnem csak azokban az esetekben engedélyezzük, amelyeket Malasits Géza t. képviselőtársam is felhozott, amikor azt mon­dotta, hogy igenis, harctéri szolgálatot, frontszol­gálatot kivánunk meg és feddhetetlen erkölcsű életet követelünk. (Esztergályos János : Még ilyen esetben sem kapja meg, ha zsidó!) Már én magam is adtam zsidó embernek névmagyarosításra enge­délyt. Hogy nem mindenkinek adunk, az termé­szetes, mert keresztény embernek sem adunk mindenkinek! Jól megrostáljuk, hogy kinek adunk, de azt, hogy zsidónak nem adunk, határozottan nem vállalom, mert már magam is, mint minis­ter, nem egynek, hanem többnek adtam volt enge­délyt. (Esztergályos János : Kitüntetéssel volt fel­terjesztve Pécsről egy zsidó és nem kapta meg, holott erkölcsi szempontból kifogás není volt ellene!) Akinek harctéri szolgálata, kitüntetése van és egyébként feddhetetlen előéletű, vagy más de­fektusa nincs, kizártnak tartom, hogy erre figye­lemmel és tekintettel ne legyünk. De hogy valaki csak épen itt született és magyar állampolgár, azonkivül semmi érdeme nincs, ezt még nem tartjuk elegendőnek arra, hogy a névmagyarosí­táshoz megadják az engedélyt. Most térek rá arra, hogy képviselőtársaim közül páran az én erkölcsvédelmi rendeletemmel, nem mint ilyennel foglalkoztak, hanem inkább élcelődve említették volt meg. Talán Meskó Zoltán igen t képviselőtársam volt az, aki ezzel a kér­déssel behatóbban foglalkozott, de ő is inkább a rövid szoknyát hozta elő, amelyet én a rendele­temmel nem érintettem volt. (Derültség.) Mert én az én erkölcsvédelmi rendeletemben nem ilyen kérdésekkel foglalkoztam, bár megengedem, ezzel is indokolt volna foglalkozni. (Ugy van ! a jobb­és a baloldalon.) Én azonban ezt mégis a mi asszonyaink és leányaink jóizlésére és erkölcsére bizom, (Szabó Imre : Ez okos dolog!) mert el fog jönni az idő, amikor mi férfiak fogjuk megkivánni azt, hogy a szoknyák kissé hosszabbak legyenek. (Jánossy Gábor: Én már régen kivánom!) Va­riáció csak kettő van: hosszabb vagy rövidebb. Ebben pszihológia van. Egy háború után, amely­ben annyi férfi pusztult el, csak természetes, hogy amikor több a nő, mint a férfi, jobban akarják a férfiak figyelmét magukra vonni. Ez ideig-óráig, talán évekig megy, de idővel megszokottá válik. Legyenek meggyőződve, igen t. uraim, hogy lesz bennük annyi filozofikus érzés és érzék, és tekin­tettel önmaguk iránt, meg fogják hosszabbítani a szoknyát, hogy a férfiak kíváncsiságát ezen az utón és módon fokozzák fel jobban. (Derültség.) Épen azért feleslegesnek tartom ezzel a kérdéssel erről a helyről fokozottabban foglalkozni, de ki­adott erkölcsrendészeti rendeletemet teljes mér­tékben fentartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Az ilyirányu intézkedéseket, melyeknek már látom is üdvös voltát, fejleszteni kell. Méltóztassék nekem megengedni: mindenütt az erkölcsnek és az etikai érzéknek kell domi­nálni. Én a magam felfogása szerint és a magam hatáskörében nemcsak az erkölcsrendéízet terén, hanem egész tárcám terén ezeket az elveket ki­vánom érvényesiteni, {Élénk éljenzés a jobbolda­lon.) tehát az erkölcsös felfogást és az etikai l ülése 1927 május U-én, szerdán. 445 felfogást. {Taps a jobboldalon.) Meg vagyok győ­ződve róla, ugyanezt vallja valamennyi kollégám, minden ministertársam, mert magának a kultú­rának fokozásával, a nevelésnek előbbre vitelé vei, amellyel az én igen t. kultuszminister kollégám igyekszik olyan behatóan és olyan széles alapo­kon foglalkozni, várhatjuk csak a munka gyü­mölcsét. Én csak kiegészítője vagyok ennek a munkának és nem kételkedem abban, hogy min­den jóérzésű, becsületes és tisztességes magyar ember egyetért velem, ugyanúgy gondolkozik, mint én, ha másképen beszél is. (Ugy van ! a jobboldalon.) Fábián képviselőtársam is mondotta, hogy én a rövid szoknyák ellen harcolok. Én szélmalom ellen nem harcolok, (Derültség.) én lényegesebb kérdésben és fontosabb helyeken fogtam meg az erkölcsöt, mert ott, ahol megszokottá akarják tenni az erkölcstelenséget, méltóztassék nekem hinni, ahol mindenütt csak ezt akarják, akkor az er­kölcsös ember is arra a gondolatra jön, hogyha mindenki, miért ne legyek én is az? (Derültség.) És ebben van bizonyos tendencia, hogy ezt akarják elhitetni a nagyközönséggel. Ennek akarok elébe vágni azzal, hogy intő szavamat felemeltem, (Taps a jobboldalon.) mert ha mi az erkölcs tekinteté­ben lejtőre jutunk, ott megállás nincs (Taps a jobboldalon.) és akkor ez a polgári társadalom elveszítette a csatát. Én most kérdem, megenged­hető-e az, hogy mi a mi erkölcsi felfogásunkkal lejtőre juthassunk olyan álapostoloskodások címe alatt, amelyek féligazságot hirdetnek, és a valót mindig eltagadják és letagadják? Akkor én inkább odaállok a valóságnak, az igazságnak, az erkölcsnek hirdetésével! ha nehéz is erkölcsös utón járni, mert az tövises, de mindenesetre dicséretesebb erkölcsös utón járni, az etikai fel­fogásnak is jobban megfelel és ez az egyedüli biztos bázis, amelyen egy ország állhat ! (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ugyanezt a felfogásomat akarom érvényesi­teni a hazárdjátékokkal szemben. (Felkiáltások a jobboldalon : Nagyon helyes !) Méltóztassék nekem megengedni, erre vonatkozólag már több történt, mint amennyi a múltban történt, és én megígérem, hogy még töbhet fogok tenni ezen a téren, (Éljenzés a jobboldalon.) mert én lehetet­lennek tartom ezt. (Szabó Imre : Látjuk a kaszi­nókban is!) Nem teszek kivételt, csakhogy azok­ban a kaszinókban, amelyek ezt a nevet, mint kaszinók megérdemelik, mindenesetre megvan ebben a tekintetben a helyes erkölcsi felfogás, és megvan az az erkölcsi felfogás, hogy semmi olyan defektussal senki abban a kaszinóban ne lehessen, aki másnak anyagi helyzetét olyan alapon akarja tönkretenni, amely a törvényekkel is, az eti­kai felfogással is és az erkölccsel is ellentét­ben áll. Mert a kaszinókban, se pinkapénz nincs, se idegen oda b© nem juthat, ott szigorú szabályok állnak fenn és mindig helyesebb, ha ilyen erkölcsi védelem és erkölcsi kényszer alatt álló helyen játszanak, mint olyan, helyen, ahol minden van, csak etika nincs és erkölcsi felfogás nincs. (Ugy van! Ugy van! a jobbol­dalon és a középen.) És méltóztassanak meg­engedni, a kaszinók nem ezért alakultak, —• Széchenyi Istvánnak sem ez volt az ideája, — az ő kaszinója és az övéhez hasonló többi kaszinók sem azért alakultak, hogy a tagtár­sak zsebéből a pénzt kilopják és kiszedjék. (Ugy van! Ugy van!) Mert ezek az egyébb hazárdjátékos helyek bérbeadják a pinkát, a pinka meggazdagodik, de tönkretesz exiszten­ciákat, családokat, gyermekeket egy életre és örök időre. (Ugy van! Ugy van!) iBn, mint az ország rendjének őre, nem tűrhetem, hogy ilyenek megtörténhessenek, (Élénk helyeslés.) 62*

Next

/
Thumbnails
Contents