Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

440 'Az országgyűlés képviselőházának jobbfelöl: Hiszen az még többe kerül!) Akkor "még drágább lenne az adminisztráció. Ebből már most csak azt látom, hogy az urak ezekben a kérdésekben nem birnak kellő tájékozottsággal. (Esztergályos János : A régi Nagy-Magyarországnak hány főispánja volt ?) Körülbelül 70 főispánja volt. 63 vármegyei törvényhatóság és nem tudom hány törvényhatósági város volt. Ott is lehetőleg, ahol egybeesett a törvényhatósági város a vármegyei székhellyel, többnyire közös volt a főispán. A többi kérdésre nem kivánok kitérni, csak kérem a sajtót, hogyha tájékoztatni akarja a közönséget, akkor kissé mélyebben hatoljon bele ezekbe a dolgokba és objektiven irja meg legalább a számadatokat, hogy ilyen téves adatokból azután ilyen téves és hamis konklúziókra ne jusson. Itt akarom még megemlíteni a film-cenzúra kérdését is, amennyiben Ígéretet tettem volt Györki Imre igen t. képviselőtársamnak, aki egy interpellációval kapcsolatban mindenáron el akarta velem hitetni, hogy a mozi-cenzurának a költségei a belügyi tárca költségvetésében benne foglaltatnak. Hiába magyaráztam meg a képviselő urnák, hogy ez nincsen benne, ő mégis azt állította, hogy benne van. Én akkor megígértem neki, hogy majd be fogom bizonyítani tévedését a költségvetés tárgyalása során. Ö ugyanis felfedezett a költségvetésben két tételt, amelyek a mozival vannak kapcsolatban, és e két, bevételi és kiadási tétel között egy mankót fedezett fel és azt hitte, hogy ez a mankó szolgál a mozi-cenzura költségeinek fedezésére. A képviselő ur itt tévedésben van, mert hiszen ugy látszik, nem ismeri a költségvetések technikáját. A költségvetésben két helyen szerepelnek a mozgófényképüzemek. A harmadik cím, a közbiztonság és közrendészeti szolgálat bevételi és kiadási oldalán, ez a két tétel egymásnak ellentétele. A bevételi oldalon rendes bevétel címen a 2. rovatban a következő tétel szerepel : » Mozgók épszínházak által jóléti célokra fizetendő járulékokból 34.000 pengő.« Ennek az évi bevételnek az összege kétféle címen folyik be az államkincstárba. Minden moziengedélyes tartozik minden hónapban ingyen jótékonycelu előadást rendezni, ezt azonban készpénzzel váltják meg s ezek a készpémmegváltási összegek teszik az egyik bevételi forrást ; a másik pedig az, hogy a jogi személyeknek engedélyezett mozgóknál bizonyos százalékban van megállapítva ennek az alapnak a dotálása, s ez 4-6% közt mozog. Ebből a két tételből adódik ki tehát ez a 34.000 pengő. Ugyancsak a költségvetés harmadik címének kiadási oldalán pedig ez szerepel : »A mozgóképszínházak utáni bevételekből fedezendő jóléti kiadásokra 11.680 pengő.« Én tehát kapok tárcám javára 11.680 pengőt, beszedek tárcám javára mint bevételt 34.000 pengőt. A költségvetés technikája azt jelenti, hogy a többlet, a plust. amely a 34.000 pengőből a 11.680 pengő levonása után fenmarad, az államkincstár javára esik. Szóval ez az összeg nálam egyenlegbe állíttatván, be tudódik mint jövedelem és a jövedelem után fenmaradó összeget adja nekem utalványozás formájában a pénzügyi tárca. Ebből a 34.000 pengőből nekem a pénzügyminister ur csak 11.680 pengőt engedélyezett, a többi az ő pénztáráha folyik be, amint te ját méltóztatnak látni, mozicenzura költségeire itt egy fillér sincs elszámolva, mert mint akkor is kijelentettem, a mozicenzura költségeit maga a mozicenzura intézménye fedezi azokból dijakból, amelyeket az engedélyek után beszed és azokból a filmméterenkén ti két filléres összegekből, amelyeket a cenzúra^ alá került filmek után a maga költségvetése részére szed, Amikor a tárcámat átvettem, a költségvetés 44. ülése 1927 május 11-én, szerdán. tételei túlnyomó nagy részben már össze voltak állit va, ugy hogy nekem tulaj donképen már csak végső simításokhoz volt hozzászólásom. Itt is abban az irányban igyekeztem érvényesíteni a befolyásomat, hogy humanitárius célokra az eddigieknél lehetőleg valamivel nagyobb összegeket tudjak költségvetésembe felvenni, s gondoskodnom kellett arról is, hogy különösen a csendőrség és a rendőrség részére szükséges felszerelésekre és egyéb fontos célokra az eddigieknél nagyobb összegek álljanak rendelkezésemre. Ezekre a célokra sikerült nem nagy összegeket, de mégis a múlthoz képest nagyobb összegeket felvétetnem a költségvetésbe. Hogy egy-kettőt megemlítsek, azok közül a tételek közül, amelyeknél a múlt évi összegekhez képest többletek jelentkeznek, a^ következőket hozom csak fel : Törvényelőkészitéssel és a külföldi közigazgatás tanulmányozásával kapcsolatos költségeknél 6140 pengővel emelkedett a beállított összeg, az országos határrendezési és határkiigazgatási költségeknél 16.000 pengővel, az egri községi közigazgatási tanfolyam felszerelésénél 12.000 pengővel, vegyes közrendészeti kiadásoknál, amelyekről épen Vargha igen t. barátom és képviselőtársam emlékezett meg, 11.000 pengővel, a leánykereskedelem elleni védekezés kiadásainál 2200 pengővel, a csendőrség és a rendőrség dologi kiadásainál 250—250.000 pengővel, az egyéb dologi kiadásoknál, a tüdőbeteg rendőrök kórházi ápolási költségeinél pedig 25.000 pengővel. Itt meg kell emlitenem, hogy erkölcsi kötelességemnek éreztem a rendőrséggel szemben, amelyet eddig bizonyos gyűjtési akcióba vontak volt bele, ugy, hogy az összegekből részére bizonyos százalékot engedélyeztek, hogy ezt eltiltsam, s ezt a 25 000 pengőt ennek rekompenzációjaként állítottam be, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert nem tartottam a rendőrség hivatásának, hogy ilyen gyűjtésekben százalékos szolgáltatás ellenében részt vegyen. Ezt etikai érzékem tiltotta, de szükségesnek tartottam ezt eltiltani a rendőrség etikai érzésének emelése szempontjából is; ha azonban ezt megtettem, kötelességemnek tartottam, hogy azt a veszteséget, amelyet ezen a címen a rendőrség jóléti intézményei szenvednek, költségvetésemben biztosítsam részükre. Most áttérek a lezajlott választásokkal szemben elhangzott kritikákra, őszintén megvallom, hogy már meglehetős idő múlt el azóta, hogy a választások lezajlottak, de azokról a nagy atrocitásokról, amelyekről a túloldalról emlitést tettek, különösen olyan hangnemben és olyan kifejezésekkel, hogy az egész választás tulajdonképen nem volt más, mint a közigazgatási hatóságok folyamatos erőszakoskodása, én nem tudok, ezt én a legkerekebben tagadásba veszem, kénytelen is vagyok tagadásba venni, mert nyíltan megmondom: magam sem vártam azt az eredményt, amelyet a választások alatt elértünk és ezt az eredményt nem lehet a közigazgatási hatóságok atrocitásainak tulajdonítani. (Zaj a szélsöbaloldalon. — Peyer Károly : Kiss Menyhért esete! — Esztergályos János : Talán még most is a makói fogdábansir szegény!) Minden egyes esetre, amelyre a képviselő urak figyelmemet felhívni szívesek voltak, ki fogok térni. (Rothenstein Mór : Zalaegerszeg! — Peyer Károly: Kecskemét!) Nem teljes részletességgel, mert ez igen nagy és hosszú időt venne igénybe, de ki fogok térni azokra a felszólalásokra, amelyek épen a szociáldemokrata párt részéről hangzottak el, s majd méltóztatnak látni, hogy azok az atrocitások, amelyeket fel méltóztattak hozni, nem annyira indokoltak, mint ahogy azt a képviselő urak beállítják, mert én meg fogom indokolni, hogy igenis