Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

r

Àz országgyűlés képviselőházának 4. bukott annak ellenére, hogy ilyen egyhangú többség felett rendelkezett a parlamentben. Tehát előbb, mint az igen t. többség tagjai gondolják, itt is bekövetkezhetik egy hasonló eset és akkor mégis csak nem jó, ha rá lehet mutatni egy ilyen ministeri kijelentésre, amilyent' a képviselőházi egyik ülésén a belügyminister ur tett. (Farkasfalvi Farkas Géza: Mit mondott? Nem halljuk, nem hallottam!) Nagyon sajnálom, kétszer nem niondïhatom el a beszédemet. (Derültség, — Esztergályos János: Ha az urak zavarják! — Jánossy Gábor: Olyan érdekes, hogy még egyszer is szivesen hallanák! — Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon szivesen hallgatnók! —Esztergályos János: Tes-, sék közelebb ülni! — Farkasfalvi Farkas Géza: Tessék ugy működni, hogy átmehessünk! Tessék arra az álláspontra helyezkedni, ott leszünk rögtön! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy a szónokot ne tessék zavarni! Rothenstein Mór: Az igen t. előadó ur a tárca ismertetésénél többek között azt mondotta, hogy . a belügy minister ium keretében nem helyeznek siílyt a bevételekre, hanem csak a kiadásokra. A bevételek ennél a tárcánál nem igen számitanak, hanem csak a kiadások. Ezek a kiadások pedig mindig emelkednek, holott a bevételek stagnálnak. Az előadó ur ismertetésében egy vallomást is tett. Felsorolta a Nemzeti Munkahivatal költségeit is és azt mondotta, hogy szerepel abban egy rovat alatt egy kísérleti nyomda is. (Esztergályos János : Kísérleti nyomda 1 — Peyer Károly : Sztrájktörők tenyésztésére!) Azt a célt szolgálja ez a kísérleti nyomda, hogy nyomdász-sztrájk esetén — ezt nem ő mondotta, ezt én mondom — a sztrájkolókat hátba támadja. De hogy ez az intézet bevált a múltban és azért, ha ennek az intézetnek nincsenek is bevételei, de kiadásai folyton nőnek, mert hiszen munkások is vannak ott alkalmazva stb. stb. Munkások vannak ott alkalmazva, mint tisztviselők az irodában. De emiitette az igen t. előadó ur, hogy a nyomdászatot itt diákok tanulják meg, tehát fiatalemberek, tanulók, akik hivatva vannak arra, hogy a jövőben minél magasabb karriert csináljanak; ezeket a fiatalembereket arra tanitják, hogy amikor a munkások nagyobb falat kenyeret kivannak, gáncsolják el ezeket a törekvéseket azzal, hogy sztrájk esetén munkába állanak, o yan családapák helyére, akik kénytelenek a sztrájkraMert, igen t. Képviselőház, ebben az esetben olyan szakmáról van szó, ahol több, mint 30 óv óta kollektiv szerződés áll fenn. A mai időkben, mit tudom én, egy évtized is elmúlik, mig esetleg egy sztrájk bekövetkezhetik, mégis ilyen esetre, hogy 10 évben egyszer előfordulhat az az eset, hogy a munkáltatók és a munkások egy szakmában nem tudnak megegyezni, a belügy mini sterium drága költségen egy intézményt tart fenn, amely mondhatom, semmire sem való intézmény azért, mert ezek a diákok nem képesek azt a munkát elvégezni, amelyet ott a tanult szakmunkások vannak hivatva elvégezniIgaz, hogy nem igen van erre alkalom, de ha egyszer méltóztatnának meggyőződni arról, hogy ezek a diákok hogyan tudnak ennek a munkának megfelelni, akkor az urak is szörnyűködnének, hogy ez tényleg nem munka. Méltóztassanak érdeklődni a Budapesti Hirlap nyomdájában, — amelyet ilyen esetben a kormány mindig kiszemel arra, hogy lefoglalja, — hogy ott ezek a diákok nem sokkal több kárt csinálnak-e, mint amennyi hasznot ettől a munkától a belügyministeriumban várnak ? Én hálás köszönetet mondok az előadó urnák, hogy ezt itt ilyen őszintén el'. ülése 1Ô2? május 11-én, szerdám 433 mondotta, mert mindig tagadták. (Platthy György előadó: Dehogy tagadtuk! Ki van nyomtatva, tavaly is benne volt az indokolásban. — Peyer Károly : Most ujabban az autótulajdonosokat szedik össze, hogy sztrájk esetén álljanak sztrájktörő szolgálatba! Ilyen játékra költik az állam pénzét ! — Platthy György előadó : Nem tudok róla!) Ilyen kísérleti nyomda Ausztria fővárosában is van: Graphische Versuchsanstalt Wien, de ott nem erre a célra szolgál, hanem az egy nyomdászakadémia, ahová mindennünen jönnek a külföldről tanulni, hogy magasabb kiképzést nyerjenek. Ha ilyen intézetet kivánna a belügyministerium itt létesíteni, akkor ezt szivesen látnók, de ebben az esetben nem arról van szó. Nem idetartozik, hogy a szakoktatásról is beszéljek; majd veszek magamnak bátorságot, ha sorra kerülök, hogy erről a közoktatásügyi minister tárcájánál szóljak. Itt csak megkívántam ezt emliteni. (Jánossy Gábor (aki a baloldalra ült át) : Nem kell venni bátorságot! Van bátorság!) Ezek az udvariassági formák, amelyek között itt a parlamentben a házszabályok szerint és a szokásjog szerint beszélünk. (Helyeslés. — Jánossy Gábor: Rossz magyar kifejezés! — Esztergályos János: Mi ilyenek vagyunk, képviselő ur! — Jánossy Gábor: Én is az voinék, de magyarul szoktam udvarias lenni! Én nem veszek bátorságot, hanem szivart veszek! Nekem van bátorságom, vagy nincs bátorságom! Magyar ember igy mondja! ~- Derültség. — Farkasfalvi Farkas Géza : A jóindulat a fő, hogy mit akar valaki mondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Jánossy Gábor: Mégis csak jobb nekünk ott a jobboldalon, mert itt mindjárt zavarok vannak, ha ide jövünk! — Peyer Károly: Ugy van! Tisztább a levegő is!) Csendet kérek! Rothenstein Mór: Ennél a tárcánál a gyülekezési jogról és az egyesülési jogról is kell beszélni. Nem akarom a példák egész sorát felhozni, hogy szolgabirák, alispánok és más hatósági személyek milyen indokolással tiltják el valamely gyűlés megtartását. Csak egy krasszesettel kivánok az igen t. Ház elé állani e tekintetben. Hiszen, ha Magyarországon még a háború előtt is fennállott kötelezettség, hogy egy gyűlést a hatoságnál be kellett jelenteni és azt megtartani csak akkor lehetett, ha a hatósági engedélyt a gyűlés megtartásához az illetők megkapták, akkor legalább mégis fennállott az, hogy a választói gyűlést pedig nem tilthatta el a hatóság, a választói gyűlést a választási campagne alatt nem lehetett megtiltani. Ha a legutóbbi választásokat veszem, amikor már sem háborúról, sem forradalmakról nem lehetett szó, amikor már nem kivételes állapotok uralkodtak az országban, akkor mégis nem egy izben tapasztaltuk, hanem nagyon gyakori eset volt, hogy a hatóságok valamely választói gyűlést nem engedélyeztek. De tovább megyek. Nemcsak, hogy választói gyűlést nem engedélyeztek, hanem egyes jelölteknek a kerületben való megjelenését sem engedték meg, ha azok nem a kormánytáborhoz tartoztak. Egy ilyen eset a következő: Tarpán, ahol Gulácsy Dezső és Horváth Pál, utóbbi a szociáldemokrata képviselőjelölt, voltak a jelöltek, megtörtént, hogy Horváthot azért, mert az ottani hatósági személyeknek Horváth szociáldemokrata képviselőjelölt nem igen volt szimpatikus, többször letartóztatták valamilyen ürügy alatt. Vagy mondjuk igy; feltartóztatták; nehogy Jánossy igen t. képviselőtársam megint belekapaszkodjék valamely kifejezésbe. (Jánossy Gábor : Dehogy kapaszkodom! Én nem kapaszkodom semmibe sem ! Élvezettel hallgatom ! — Derültség.) Amikor