Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-44
*Az országgyűlés képviselőházának 44. ülése 1927 május 11-én, szerdán. 429 ragrafusokat pedig ebben az óriási anyagban nem ismerheti. Ha azonban a tisztviselőnek van elméleti kiképzése, ha rendszer van a fejében, akkor a tisztviselő meg fogja érezni, hogy mi a jog és eljárásában és intézkedéseiben rendszeresség és logika fog megnyilvánulni. Azonkívül nagyon fontos a tisztviselők állandó továbbképzése. Egy időben a háború előtt már rendszeresítve voltak a jog- és államtudományi továbbképző tanfolyamok. Mint sok más üdvös dolgot, ezt is a háború sodorta el. 1914-ben volt hirdetve az utolsó ilyen tanfolyam, amelyet már nem tartottak meg. Ezek a tanfolyamok nagyon fontosak azért, mert a közigazgatási tisztviselőnek részint anyagi eszközök hijján, részint idő hijján nincs módja arra, hogy a közigazgatásnak és az ezzel kapcsolatos tudományoknak, illetve technikának fejlődését figyelemmel kisérje. Azért mondom, hogy anyagi eszközök hiányából is, mert nem járathat tudományos külföldi lapokat, nem szerezheti meg a könyvpiacon, a külföldi könyvpiacon is megjelent munkákat. Ezért szükséges, hogy tartassanak az ország központjában olyan továbbképző tanfolyamok, amelyekre minden törvényhatóság elküldi a maga egy-két kiküldöttjét, egy-két tisztviselőjét, akik ott megismervén a közigazgatást érdeklő aktualitásokat és a fejlődés irányát, otthon a maguk körében tovább terjeszthetik a hallottakat. Ilyenformán a tisztviselő állandóan kontaktusban marad az élettel és a közigazgatási életnek, a közigazgatási tudománynak és technikának fejlődésével. Közigazgatásunk- megjavításának terén a tiszt viselőképzés és a tisztviselők továbbképzése mellett másik nagy lépes legyen, hogy megfelelő jó kódexeket adjunk a tisztviselők kezébe. Mindenek előtt jó eljárási kódexet csináljunk, mert ilyen ma nincs. Érdekes, hogy a jogtudomány egyéb ágaiban, a bűntetőjogban és magánjogban az egyetemen az anyagi jogot és a formai jogot külön tanszéken tanitják, a közigazgatási formai jogot pedig nemcsak külön tanszéken nem tanitják az egyetemen, hanem a közigazgatási jogi professzorok tankönyveikben a közigazgatási alaki jogról« mint ilyenről, úgyszólván meg sem emlékeznek. Mintha nem is léteznék közigazgatási alaki jog. Igaz — amint mondani szokták — hogy a közigaz Aratást nem lehet szigorú formákhoz kötni. Megengedem, hogy nem lehet olyan szigorú formákhoz kötni, mint a hogy ez az igazságszolgáltatás terén van, de valamelyes formákat mégis csak meg kell állapítani és semmiképen sem indokolható az. hogy a törvényhozás, valahánvszor valamely kérdést szabályoz, szóval valahányszor valamely kérdésben uj anyagi jogot létesít, ugyanakkor mindig külön uj eljárási szabályokat is állapit meg. Nincs semmi értelme és indokoltsága annak, hogy a különböző közigazgatási ágakban különbözők legyenek az eljárás szabályai. Tessék csak figyelemmel áttanulmányozni a mi régebbi jogszabályainkat. .Ahány jog. annviféle külön P!járás, annyiféle jogorvoslati határidő volt. Más a fórumrendszer, más a fórumok száma, más a jogorvoslatok beadásának helye, a jogorvoslatok elnevezése, másképen történt a különböző ügyekben a kéz^psités, a határozatok végrehajtása és igy tovább. Ezen a téren korszakalkotó intézkedés volt az 1901 :XX. tcükk. Ez a közigazgatás egyszerűsítése elnevezését viseli, de tulaj donképen főleg közigazgatási eljárási kérdéseket szabályozott. Sajnos nem Ölelte fel a közigazgatási eljárásnak minden kérdését. De felölelt különösképen három kérdést, nevezetesen megállapította a hatósági intézkedéseknek vagyis a határozatoknak fajait és az egyes határozatok jogi természetét, másodszor rendezte a jogorvoslati eljárást és e téren megfelelő egységes terminológiát állapított meg, harmadszor egységesen szabályozta a közigazgatásnak majdnem egész területére a kézbesítési eljárást. Ezzel azonban még megközelítőleg sincs kimerítve a közigazgatási eljárásnak minden egyes kérdése. Ott van pl. az idézés kérdése. Bizonyára sokan vannak olyanok, akik nem is gondolkoztak még azon, hogy vájjon a hatóságoknak van-e idézési joga, hogy mennyiben jogosultak a hatóságok a feleket, az állampolgárokat maguk elé idézni. Ez sehol sincs kimondva. Azt mondhatja valaki, hogy az idézési jog magától értetődő. Igen ám, t. Ház, ez is egy álláspont lehet, de nincs szankciója. Eltekintve természetesen azoktól a kivételes ügyektől, amelyekre nézve külön jogszabály rendelkezik, egyébként az ügyek túlnyomó részében nincs az idézési jog kimondva, és az idézési jog nincs szankcionálva. (Esztergályos János: Bennünket nem is idéznek, csak egyszerűen visznek.) Ott van azután a különböző ügyekben való közigazgatási eljárás során a bizonyítási eszközök kérdése. Miféle bizonyítási eszközöket lehet a közigazgatási hatóságok előtt igénybe venni? Ez sincs szabályozva. Ugyebár, a legtermészetesebb bizonyítási eszköz a tanuzás, a tanuk meghallgatása'? De vájjon méltóztattak-e gondolkozni azon, hogy van-e nálunk általános tanuzási kötelezetség a közigazgatási hatóságok előtt 1 ? Sehol sincs kimondva. (Vargha Gábor: Polgári kötelessége Mondhatjuk, hogv polgári kötelesség, de nincs szankciója. Egyes ügyekben, például közigazgatási tisztviselők fegyelmi ügvében egy 1886. évi ministeri rendelet kimondja, hogyha a tanú nem akar megjelenni, vagy nem akar vallomást tenni, akkor őt pénz- vagy elzárás büntetéssel lehet erre szorítani. A közigazgatási birósági eljárásban ugyanez a szabály érvényesül, a községi birósági ügyekben pénzbüntetéssel lehet erre szorítani, azonban a legtöbb ügyben ez a joe- biztosítva nincs. A tanuk el övezetese szintén nincs megengedve, legfeljebb talán a kihágása ügyekben és kivételesen még egv és más ügyben, de általában véve a tanuk elővezetésének kötelezettsége jogilag nincs biztosítva. A tanuzásnak egyik szankciója volna az is, hogy a hamis tanuzás büntettessék. A hamis tanuzás azonban, büntetőtörvénykönyvünk szerint, polgári ügyekben csak akkor büntethető, ha az illetőt a vallomására megeskették. Ha tehát tágabb értelemben a közigazgatási ügyeket is polgári ügyeknek tekintjük, — aminthogy így szokták tekinteni — csakis oly ügyekben jöhet létre hamis tanuzás esetén a hamis tanuzás bűncselekménye, amelyekben eskükivételneSk! helye van. A közigazgatásban azonban rendkívül kivételesek azok az ügyek, amelyekben az eskü kivételét valamely jogszabály kifejezetten mesrengedi. Van a különböző érdekelt ministeriumoknak egy elvi jelentőségű megállapítása, amely kimondja, hogy a közigazgatási hatóságok csak oly ügyekben vehetnek ki esküt, amely ügyekben az eskü kivételét valamely jogszabály kifejezetten megengedi. Ez pedig — ismétlem — a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Vannak még egyéb mindenféle kérdései a közigazgatási eljárásnak, amelyek teljesen sza60'
