Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

428 'Az országgyűlés hépviselőkázánaJc vannak és ezeket óhajtanám én a t. Ház szives türelmével megvilágítani. Minden intézmény annyit ér, amennyit azok az emberek érnek, akik annak az intézménynek ügyeit intézik. (Rothenstein Mór: Ez igaz!) Jó hajósok a rozoga hajót is elvezetik a szirtek között, viszont rossz hajósok a legjobb hajót is könnyen a tenger fenekére juttathatják. Ugyanez áll a közigazgatási tisztviselőkre is. Hogy tehát közigazgatásunk hiányain, fogyatékosságain segítsünk, az első kellék az, hogy gondoskodjunk jó. tisztviselőkről, vagyis — ami ezzel egyértelmű — gondoskodjunk a tisztviselők kellő kiképzéséről és megfelelő továbbképzéséről. Érdekes, — egyik képviselőtársunk is ma rámutatott eme — hogy már 1883-ban elrendelte a törvényhozás, hogy a kormány egy esztendő lefolyása alatt rendeletileg szabályozza és rendeletiles: leütéssé életbe a gyakorlati közigazgatási vizsgát. Ez az egy esztendő immár 43szor letelt, de a gyakorlati közigazgatási vizsga még nincs életbeléptetve. Ne méltóztassanak ezen megütközni és ne méltóztassanak ezt kormányzati indolenciának tulajdonítani. Ennek nem ez az oka, hanem az, hogy ez a kérdés sokkal fogasabb és sokkal nehezebben megoldható, mint ahogyan azt a felületes szemlélő első pillanatra hiszi. A későbbi időkben, az 1883 után következő évtizedekben, — hiszen-., már évtizedekről beszélhetünk — amikor időközönként a közigazgatási reform gondolata előtérbe lépett, esetleg az országgyűlés elé is terjesztettek Havasiatokat, amikor szóbaj ott, hogy közigazgatásunk rossz és (amikor ezziel kapcsolatban a gyakorlati közigazgatási vizsgára is ráterelték a figyelmet, egy ilyen alkalommal, néhány évvel a háboru előtt, ebben az ügyben értekezletet is tartottak a kultuszministeriumban. A legkiválóbb gyakorlati férfiak és a legkiválóbb jogi professzorok voltak hivatalosak erre az értekezletre, amelyen azon tanakodtak, miképen léptessék életbe végre a gyakorlati közigazgatási vizsgát. Ezen az értekezleten különösképen két kérdésiből volt szó. Az egyik az, hogy ez a közigazgatási vizsga általános legyen-e, vagy pedig részleges, a másik pedig az volt, hogy a gyakorlati közigazgatási vizsgán az examinálásnál mire fektessék a fősúlyt. Ami az első kérdést illeti, hogy t. i. részleges vizsga legyen-e, vagy a közigazgatás egész területére kiterjedő általános vizsga, hát részleges vizsgát a közigazgatás különböző ágaiban ma is tartanak és ezek a részleges vizsgák alkalmasak lehetnek arra, hogy a tisztviselők között tehetség dolgában bizonyos megrostálást végezzenek, azonban ezek a részleges vizsgák még nem elegendők ennek a problémának megoldására. Mert nem elegendő az. — bármelyik szakában dolgozzék is a tisztviselő a közigazgatásnak — hogy csak épen anniak az egy szaknak ügykörét és teendőit ismerje, mert bármilyen szakmában dolgozó tisztviselőnek érintkeznie kell más szakmákkjal és ha az a tisztviselő nagyon egyoldalúan képzett, csak a maga szakmáját ismeri, a többi iránt elég érzéke nincs, az ilyen tisztviselővel a vele érintkező többi szakmakmak nagyon !nelhéz magukat megértetniük. A gyakorlatban sokszor tapasztaljuk, hogy egyes szakágakat képviselő egyének túlságosan egyoldalúan fogják fel a maguk szakmájának érdekeit. Csak akkor lesz helyes a tisztviselőképzés, ha általánosabb keretek között mozog a vizsga. Viszont általános, a közigazgatás egész területére kiterjedő gyakorlati közigazgatási vizsgát 44. ülése 1927 május 11-én, szerdán. életbeléptetni azért bajos, mert a közigazgatás területe óriási, a közigazgatásnak nagyon sok ága van, úgyhogy három esztendő alatt, amennyi alatt ezt a vizsgát körülbelül le kellene tenni, — mert hiszen ezt nagyon hosszú időre elhalasztani nem lehet — teljes lehetetlenség, hogy a tisztviselő a közigazgatás minden egyes ágában annyi ideig gyakorlatozzák, hogy ott kellő körültekintést nyerhessen. Márpedig az is kétségtelen, hogy gyakorlati közigazgatási vizsgát csak olyan anyagból lehet tenni, amelyben az illető gyakorlatozott. Azt hiszem, hogy a most mondottak is eléggé dokumentálják, hogy a gyakorlati közigazgatási vizsgának megoldása sokkal nehezebb feladat, mint némelyek képzelik és ennek tulajdonitható az is, hogy ez a kultuszministeri ankét is eredménytelenül oszlott el és ujabb közel húsz esztendő óta nyugszik ismét a gyakorlati közigazgatási vizsga kérdése. Ezen az értekezleten egy különösen kiváló jogi professzorunk rámutatott arra, hogy ő, mint a gyakorlati birói vizsgának egyik cenzora azt tapasztalta, hogy a birói vizsgán épen a gyakorlati cenzorok, vagyis a bírák, elméleti kérdéseket intéznek a jelöltekhez, A professzor szerint ez felesleges, mert hiszen az a jelölt az elméletet már az egyetemen megtanulta és épen azért ők, a professzorok viszont gyakorlati kérdéseket intéznek a jelöltekhez. Ez nagyon érdekes megállapítása az illető professzor urnák, mert ebből legalább én azt következtetem, hogy a gyakorlati cenzorok azért intéznek elméleti kérdéseket a jelölthöz, mert gyakorlatukban azt tapasztalták, hogy a jelöltek nem eléggé járatosok az elméletben. Csak következtetem, hogy ez a szempont vezetheti őket. tény azonban, hogy a magam részéről hoszu közigazgatási gyakorlatomban igenis azt tapasztaltam, hogy a közigazgatási tisztviselők elméleti kiképzése nem megfelelő. Lehet, hogy megtanulták az elméletet az egyetemen. Ezt koneedálom és elismerem azt is, hogy az illető a szigorlaton, a vizsgán jól felelt, jól elő is adta az anyagot. Akkor még tudta. De még élő nyelveket is el lehet felejteni, ha az ember nem gyakorolja azokat, annál inkább a száraz elméleteket, ha állandóan nem gyakorolja magát az illető. A tisztviselő is, mire álláshoz jut, bizony az elméletet elfelejti, márpedig nagyon fontos volna, hogy az elméletet tudja és ezt csak ugy érhetjük el, ha később rákényszeríti ük arra, hogy mikor már a gyakorlatot is megízlelte, amikor már éret ebb fővel tudja az elméleti tudományt is megérteni, akkor újra foglalkozzék vele. Inkább nevezzék másképen ezt á vizsgát, ha a gyakorlati szó nem megfelelő, legyen az ismétlő közigazgatási vizsga, de kényszeritsük a tisztviselőket arra, hogy a tisztviselő az elméletet újra áttanulja, hogy ez az elmélet agyában meg is maradjon. Az elméletre ugyanis a gyakorlati tisztviselőnek nagyon nagy szüksége van. Mert mi az elmélet? Az elmélet maga a rendszer. Rendszeresen csak az az ember tud gondolkozni bármely pályán, akinek az elmélet a fejében van. Ez tehát különösen fontos a közigazgatási tisztviselőre nézve, aki kiszállás alkalmával nem viheti magával a kódexet, mégha volnának is megfelelő kódexeink. Ö nem olyan helyzetben van, mint a biró, aki az ítélet kimondása előtt betekint a törvénykönyvbe és onnan kiolvassa az Ítéletet. Amikor a közigazgatási tisztviselő kiszáll a helyszínre, nem viheti magával a törvénytárat, az összes pa-