Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

424 "Az országgyűlés képviselőházának sitásra cselekedett, csak megállapítani kívánom azt, hogy bármilyen nagy ellenségünk, bármilyen kemény ellenfelünk is volt Tisza István, halóporaiból feltámad az ő szelleme és védelmébe veszi azokat, akiket igaztalanul rágalmaztak ebben a kérdésben. Bűnös volt a háború alatt az egész régi megyei közigazgatás a főispántól kezdve lefelé, mert minden részről azt hangoztatták, hogy a megyében a kifizetett hadi segélyek összege nagyobb, mint a szedett adóké, ennélfogva deficit áll elő és ezt természetesen valakinek fizetni kell. Miután pedig a szegények nem tudnak fizetni, tehát a gazdaíróknak kell a zsebébe nyúlni és ezeknek kell íizetniök. Hogy tehát ezeknek a vagyonát megmentsék a túlságos megterheléstől, s hogy ne kelljen folytonos adóemeléssel foglalkozni, rászorították a jegyzőket arra, hogy: tessék a hadisegélveket minimumra szorítani, az asszonyokkal verekedni. Amit a főispán, az alispán és a tisztelt megyei közigazgatás nem akart megtenni, azt ráhárították a jegyzőre. A jegyzőt kényszeritették arra, hogy az éhező és nyomorgó asszonyokkal és gyermekekkel verekedjék, hogy minél kisebb legyen a hadisegély. Ez okozta az elkeseredést, ez okozta azt, hogy a munkásnép hazajővén, a jegyzőkön töltötte ki bosszúját, nem pedig a szociáldemokrata agitáción. Miután azonban ezért a felelősséget senki nem akarta vállalni, igen egyszerű dolog volt az, elnémított szociáldemokratákra rákenni, hogy ők uszították a népet a jegyzők ellen. Ezeket akartam t. előttem szóló képviselőtársam felszólalására megjegyezni. (Gubicza Ferenc: A jegyző mindenkit felvett a hadisegélyzettek névsorába, de a pénzügyigazgatoság törölte őket!) Hiszen ép ezt mondom t. képviselőtársam. Nem a jegyzőket bántom, hanem azokat, akik a jegyzőknek parancsoltak s akik, amikor a szerencsétlenség megtörtént, Pilátusként mosva kezeiket, azt mondották: Ártatlanok vagyunk a jegyzők vérében, az egészet a szocialisták idézték elő. Akkor mondták ezt, amikor mi el voltunk némítva s amikor nem lehetett semmit sem tenni ez ellen. Konstatálom, hogy a halott Tisza István támadt fel megvédeni azokat, akiket igaztalanul meghurcoltak. Amiről röviden beszélni akarok, az az, hogy benne áll a belügyminister ur expozéjában, hogy a belügyministerium osztálytagozatában az a változás állott be, hogy a békeszerződéssel kapcsolatos ügyeket, az optálásokat intéző ügyosztály megszűnt és ügyköre a közjogi osztály ügykörébe olvadt be. Örvendetes jelenség volna, ha egy ügyosztály megszűnnék, mert minél kevesebb ügyosztály van. annál gyorsabb és egyszerűbb az adminisztráció. Amikor a minister ur hivatalát elfoglalta, egyik-másik esetben tett kijelentése nyomán azt hittük, hogy kérdés, amely a béke- j szerződéssel kapcsolatban Magyarországra rázúdult és amely immár hét éve tart és meglehetős sok keserűséget és bosszúságot okoz az embereknek, értem alatta az állampolgárság tisztázását, valamivel gyorsabb tempóban fog intéztetni. Sajnos, dacára annak, hogy ezt az ügyosztályt megszüntették és beolvasztották a közjogi főosztályba, az eljárás nem lett gyorsabb, sőt mindig ujabb hullámverések keletkeznek, amelyek még nehezebbé teszik azoknak az embereknek helyzetét, akiknek állampolgárságukat bizonyitaniok kell. Mindenek előtt teljes tárgyilagossággal konstatálni kívánom, hogy ebben a főosztályban, a minister urak nagyon méltóztattak ta44. ülése 1927 május 11-én, szerdán. karékoskodni a személyzettel. Sokkal kevesebb a személyzet ebben a főosztályban, semhogy azt a rettenetes munkát győznék, amely reájuk vár. Méltóztassék egyszer a minister urnák felmenni a déli órákban ebbe az ügyosztályba és megnézni, hogy milyen állapotok vannak ott. A jómultkor voltam bátor néhány egységespárti képviselőtársamat felkérni, arra. hogy jöjjenek velem fel és nézzék meg a harmadik emeleten azt a sok ijedtarcu embert, aki ott sorbaáll, úgyhogy némelykor három rendőrnek kell Őket rendbentartani, hogy be tudjanak férni; avagy jöjjenek a porlepte irodákba és (nézzék meg azt a háromnégy embert az iktatóban, aki kinlódik, küszködik azzal a rettenetes tömeggel, amely oda be akar menni és iratait ki akarja kapni. Meg kell állapitanom tárgyilagosan, hogy rendkívül nagy mértékbein: méltóztattak itt takarékoskodni a személyzettel. Amikor azt látom, hogy pl. nemzeti munkavédelem címén meglehetős nagy összeg van felvéve a költségvetésbe, mikor azt látom, hogy a nemzeti munkavédelem költségei évről-évre szaporodnak s mikor azt látom, hogy azok a diákok, akik elmennek a kávéházakba verekedéseket rendezni, amikor a rendőrség elé kerülnek és kihallgatják őket, büszkén vallják be. hogy a nemzeti munkavédelem tagjai, akkor felvetődik bennem az a kérdés: miért adjunk mi ezeknek az embereknek pénzt, ha munkaerejüket nem használják ki? Ha van nemzeti munkavédelem, akkor nemzeti érdek az is, hogy végre-valahára az a rettenetes restancia, amely az állampolgárság kérdése körül felmerült, elintéztessék. Méltóztassanak ezekből az ifjakból, akiknek annyi idejük van, hogy mint a nemzeti munkavédelem tagjai kávéházakba verekedhetnek és záptojásokkal dobálózhatnak, egy csomót berendelni azokba a poros irodákba. Nem olyan nagy munka az akták kikeresése. Igyekezzenek ezekkel a fiatalemberekkel valahogy ezt a munkát elvégeztetni, amelyek elvégzésére egyébként szellemi képességük is épen megfelel. Nem olyan nagy kívánság ez. Ha a magyar állam fizeti ezeket az ifjakat mint a nemzeti munkavédelem tagjait, akkor végezzenek azok legalább valami produktív munkát. Nehogy azonban azt méltóztassék gondolni, hogy itt a levegőbe beszélek, mindenekelőtt meg kívánom állapítani azt, hogy ez az állampolgárság igazolása körüli eljárás rendkívül körülményes, hosszadalmas és hogy főként az iratok beszerzése az, ami majdnem lehetetlen. Engedj"; meg a t. minister ur, hogy a sok eset közül csak egy példát hozzak fel. N. K. Teljes nevét nem tudom meg az illetőnek, de ez nem is fr.ntos. mert itt nem személyről van szó. Az illető a csendőrségnél szolgált hnsz esztendeig, * jelenleg kocsis, mert más munkát nem tud szegéuy vállalni. Ez az ember azt irja hozzám inuézett levelében, hogy az 1918. évi forradalom idején Nagyszombatban szolgált, a csehek Nagyszombatot el akarták foglalni, ő azokban a harcokban résztvett és miután neki a csehek elql menekülnie kellett, ennélfogva útlevél nélkül jött át Magyarországba, de útlevelet a csehektől nem is kérhetett volna, mert hiszen ellenük harcolt és igy félt. hogy elviszik vagy Theresiensstadtba. vagy Spielbergbe, mert ezzel fenyegették őket, úgyhogy kénytelen volt útlevél nélkül Magyarországra jönni. Eljött Magyarországra abban a hiszemben, hogy mivel húsz esztendőt szolgált a csendőrségnél, majd csak igazolni fogja valahogy az állampolgárságát. Megjegyzem, az illető csallóközi