Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

414 'Az országgyűlés képviselőházának vagy hat évre választassanak, amikor azután letették a vizsgát és arravalóságukról tanúbizonyságot tettek, akkor már a második választáson örökösen választassanak meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Természetes dolog, hogy azok a mostani tisztviselők, akiket a most meghozandó törvény állásban talál, már e törvény erejénél fogva örökösen megválasztott tisztviselőknek tekintendők. Szükségesnek tartom továbbá a főispáni jogkör precirozását. Ugyanis, különösen a háborús idők adminisztrációja oly nagy eltolódásokat mutatott ezen a téren, ( Reisinger Ferenc: A legprecízebb volna eltörölni, mint feleslegest Î Felesleges pénzpocsékolás!) hogy előrelátható, hogyha ezt nem körvonalazzuk, ha nem állapítjuk meg precizen a főispánok jogkörét, ez előbb-utóbb súrlódásokra ad alkalmat a főispánok - ós az alispánok között, márpedig ezt közérdekből kell parirozni. Szükségesnek tarlom továbbá — s ezt kérelem alakjában terjesztem a belügyminister ur elé, — hogy ezek a reformkérdések, ezek a javaslatok a maguk nyer« anyagában szakférfiak elé terjesztessenek, hogy aj szakférfiak képviselete;, a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete a végleges álláspont elfogadása előtt meghallgattassék. Igen sok szó esett az utóbbi időben különösen a törvényhatóságok hatékonyabb ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az autonómia sérelméről. Nem habozom kijelenteni, én a vármegyéket a legfokozottabb ellenőrzéstől sem féltem. (Helyeslés jobbfelől.) Akkor volt az autonómiának sérelme, akkor kellett volna ellene tiltakozni és védekezni, amikor a vármegyei pénztára-! kat és számvevőségeket államosították és ezektől megfosztották az Önkormányzati testületeket; nemzetvédelmi, alkotmány védelmi szerepének egyik legnagyobb meggátlása volt êz, mert hiszen a törvény alapján ellenálló vármegyei tisztviselő mikép fogja ezt a szerepét betölteni, ha az alkotmányellenes* az önkényeskedő kormány bezárja előtte az állampénztár kapuját. Itt gyökerezik az is, amire beszédem során végtelen nagy súlyt kivánok helyezni, hogy a vármegyei tisztviselőket beskatulyázták az állami fizetési csztályokkba, (Jánossy Gábor: A legalsóbb fokokba!) Legyünk már egyszer tisztában azzal, hogy az alispán a vármegye első tisztviselője, a főszolgabiró pedig a járás első tisztviselője és ezzel annyi áldozatkészség, annyi különleges kötelezettség jár, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) és ennek kapcsán a vármegye többi tisztviselőjére is, hogy semmiféle összehasonlítást itt megengedhetőnek nem tartok. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert a számok és a rubrikák csalhatatlan nagy mestere, a magyar státusrendezési tudomány felkent bajnoka talán kedveskedik a legfőbb pénzügyi hatóságnak azzal, hogy beosztja, berubrikázza, beskatulyázza a vármegyei tisztviselőket és ezeket a kiáltó mellékkörülményeket szépen elhallgatja és ugy véli, eleget tett kötelességének — főleg kedveskedő kötelességének, — ha megállapítja* hoggy ez a tisztviselő a segédfogalmazóval, a másik a segédtitkárral' és a fogalmazóval van eg*y rangban. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy itt a rang a fő, — ez a fontos, a rang — az a fontos, hogy ezekkel van egy rangban és ezentúl a vármegyei tisztviselő pisszenteni se merjen. Azt azonban 44. ülése 1927 május 11-én, szerdán. egészen természetesnek találja ez az ur, ennek a nagy böloseségnek képviselője, hogy amikor megérkezik a járási székhelyre, kifogástalan vármegyei hajdú és fogat várja, egészen természetesnek találja, hogy előkelően berendezett A-endégszoba van annak a vármegyei urnák a lakásán ós azt is egészen természetesnek találja* hogy gazdagom teritett tal mellé üljön le. Méltóztassék nekem a központban ilyen kötelezettséget megmutatni. Azt is egészen természetesnek találják, hogy nincs olyan közérdekű, olyan jótékonysági vagy bármi néven nevezendő olyan akció, amelyben a vármegyei tisztviselő nemcsak vezető szerepénél, hanem áldozatkészségénél fogva is elsősorban nem volna kénytelen részt venni. (Ugy van! jobbfelől.) Nem kell nagy jóslási tehetség annak megjövendölésére, hogy ezen a téren a nyugalom mindaddig nem áll be innen és túl, mig a vármegyei külön státus gondolatát be nem fogadja a tagadás szellemének koponyája. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Vegyük csak szemügyre a tisztviselői illetmények rendezése tárgyában kiadott 1925. évi 7000-res számú rendeletet. Másfél évi gyakorlat áll már rendelkezésünkre és másfél esztendei tapasztalat már jogot ad nekünk arra, hogy az életre vonatkozólag birálatot mondjunk e rendelet fölött. Ebben a pillanatban nem fogok támaszkodni sem a nagy közérdekű szempontokra, sem a megélhetés nagy problémájára, sem a közéleti tisztaság kérdésére sem a szerzett jogokra, én tisztán csak ebből a rendeletből és ennek paragrafusaiból fogom kimutatni némely rendelkezésének abszurd tarthatatlanságát és méltánytalanságát. A rendelet 31. pontja akként intézkedik, hogy csak azt az alispánt lehet az V. fizetési osztályba előléptetni, aki az alispáni állásban hat évet töltött el, vagy ha összes szolgálati ideje a 25 évet meghaladja és az alispáni állásban három évet töltött el. Most vessük csak össze ezt — mert ezt elmulasztotta a rendeletalkotó — a 8. ponttal. A 8-ik pont azt mondja, hogy minden tisztviselőt, akinek már a beszámítható javadalmazás teljes öszszegével felérő nyugdíjra van igénye, azonnal nyugalomba kell helyezni. Mennyi idő múlva van teljes összeggel felérő nyugdíjra igényel 35 év múlva. Ha tehát valaki, mint érdemes főjegyző, mint érdemes főszolgabiró, 32 évi szolgálat után kerül az alispáni székbe, — mint ahogy legutóbb két helyen is megtörtént, —• az soha, de soha nem fogja elérni az V. fizetési osztályt. Van szerencsém ezt bemutatni, mint a rendeletnek egy igen »üdvös« intézkedését. Kifogásolom, hogy az árvaszéki elnök el van zárva a reprezentációs költségek megállapítása elől. Kifogásolom, hogy a másodfőjegyző és az árvaszéki ülnök, akik közül az előbbi legtöbbször, az utóbbi mindig végleges állás, soha, de soha be nem juthat a VI. fizetési osztályba. Szeretném látni, mutasson nekem a státusrendező egetverő tudomány csak egy másik olyan esetet is, hogy fogalmazói fokon valaki a VI. fizetési osztályba nem tnd bejutni, holott hangsúlyozom, hogy ma a VI. fizetési osztály az a kezdő fizetési osztály, amelyre nyugodt lelkiismerettel lehet csalá.dot alapítani. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Kifogásolom azt is, — méltóztassék csak elgondolni — hogy az árvaszéki ülnök és a másod jegyző, akiket a VIII. fizetési osztályba