Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-44
Az országgyűlés képviselőházának Í Választanak meg, 10 évig kénytelen ott rostokolni, mig a Vlí. fizetési osztályt eléri és ott azután vége van minden xeménynek, — hagyjatok fel minden reménnyel — ott becsukódik a kapu. Folytatom. A vármegyei aljegyző és a szolgabíró a X. fizetési osztályban kezdi szolgálatát. A rubrikázás és skatulyázás elvénél fogva a szolgabiró, aki fegyelmi bíró, aki kihágási biró, egy X. fizetési osztálybeli rangnak letel meg némelyek szerint, akik talán miég a főváros határain kivül nem voltak és nem tudják, hogy micsoda hivatást teljesít nemcsak hivatali, de társadalmi szempontból is ez. a szolgabiró, (Ugy van! jobbfelől.) aki főszolgabírójának állandó és törvényszerű helyettese. A X. fizetési osztályban kezdi szolgálatát, tehát vármegyei aljegyző és szolgabiró s lehet bármilyen hosszú közigazgatási gyakornoki múltja, a IX. fizetési osztályba csak akkor léptethető elő, ha az előbbi osztályban hat évet töltött el, a VIII. fizetési osztályba pedig akkor, ha a IX-ben ujabb 8 évet robotolt le. Ezzel szemben a 6. pont kimondja, hogy a ministeriumokban alkalmazott főiskolai minősitésü tisztviselők részére a jövőben a legkisebb állás a VIII. fizetési osztályba tartozó állás lesz és ilyen állásra csak azt lehet kinevezni, aki a főiskolai tanulmányok befejezése után legalább 8 évet töltött bármilyen közszolgálatban. Mi következik ebből 1 ? Az következik, hogy az a közigazgatási gyakornok, aki négy évig volt gyakornok, megválasztatott aljegyzővé vagy szolgabiróvá, négy évi szolgabírói, tehát 8 évi külső szolgálat után előkelő összeköttetései mellett bekerül a VIII. fizetési osztályba a ministeriumba, áz ottmaradt érdemes kartársa pedig a- gyakornoki szolgálati éveket hozzászámítva, — ez lehet hat év is — 14 év mul va éri el a VIII. fizetési osztályt. Egy példát mutattam, méltóztassék belőle Ítélni és a következtetést levonni. Én szükségét tartom e rendelkezés revizió alá vételének, és mivel tudom nagyon jól, mert elsőrangú köteleségemnek ismerem, hogy az államkincstár helyzetét elsősorban tekintetbe kell venni és tudom az ehhez fűződő melléktekinteteket is, én, ha szabad igy kifejezni magamat, most erre elég ( szerencsétlennek tartott rendelet elvi jelentőségű részének megbontásától most tartózkodom, — van ennek más módja is — de hogy a reviziót szükségesnek tartom, vagyok bátor a t. Ház jóindulatát kérve, egy határozati javaslatot benyújtani. (Halljuk! Halljuk!) Szól pedig a következőképen (olvassa): »Felhivia a Ház a belügyminister urat, hogy a tisztviselői létszámviszonyok rendezése tárgyában kiadott 1925. évi 7000. számú rendelet 3. fejezetét vegye revizió alá, s a várakozási idő méltányos és indokolt leszállítására tegye meg a szükséges rendelkezéseket.« (Helyeslés a jobboldalon.) Egy másik rendeletről is kénytelen vagyok megemlékezni, mely az előbb emiitett 1925. évi 7000. M. E. számú rendelet kiegészítéséről, illetőleg módosításáról szól. Közbevetőleg megjegyzem, hogy íme, már a legilletékesebb helyen is szükségét érzik annak, hogy az 1925. - évi 7000. számú rendeletet módosítsák és kiegészítsék, tekintettel arra, hogy igazságtalan ez a rendelet. Ez a rendelet, melynek száma 1927. évi 3000. M. E., két módosító intézkedést tartalmaz. Az egyik az, hogy az azonnal nyugalomba helyezendő minden tisztviselőt, tehát azokat, kiknek már a beszámitható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjra van igényük, a szolgá. lat feltétlen érdekéből is csak egy évre lehet a Ï, ülése Í027 május il-én, szerdán. 415 tényleges szolgálatban visszatartani. Az egy év letelte után újból meg kell vizsgálni, hogy fenforognak-e még azok a körülmények, amelyek annakidején szükségessé tették, hogy az illető tisztviselő a tényleges szolgálatban viszszatartassék. Ha igen, a ministertanácshoz újból előterjesztést kell tenni. A másik szerint pedig az olyan tisztviselőnél, aki a beszámitható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati időt annakfolytán töltötte be, hogy az érvényben álló rendelkezések alapján a tényleges szolgálatban töltött idejéhez hadiévek hozzászámíthatok, a nyugalombahelyezést csak az esetben kell foganatosítani, ha azt az érdekelt tisztviselő kifejezetten kéri, vagy ha azt a szolgálat érdeke szükségessé teszi. Ismertetnem kellett röviden ezt a rendeletet, mert feltótlenül figyelembe kell venni, miképen alkalmazható ez a törvényhatósági, közelebbről a vármegyei tisztviselőkre. E tekintetben nekem az a meggyőződésem, hogy a rendelet hiányos és közérdekből kiegészítésre szorul. Mert feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az állami tisztviselők körében könnyen keresztülvihető az évenként való visszatartásra vonatkozó előterjesztés. A hivatalfőnök ugyanis mérlegeli a szolgálat érdekét, mérlegeli azokat a közérdekű és személyi szempontokat, amelyek indokolttá teszik, hogy visszatartassék az illető tisztviselő, eziránt előterjesztést tesz a ministeréhez, a minister pedig a ministertanácshoz és a dolog simán véget' ér. Nem igy van azonban a vármegyéknél. Itt a törvényhatósági bizottságok vannak hivatva ennek a határozatnak a meghozatalára. Márpedig kérdezem, célszerü-e, okos-e, kivánatos-e és a közérdeknek megfelelő-e évenként felzaklatni a törvényhatóságok nyugalmát, évenként kilincseléseknek és korteskedéseknek kitenni a bizottsági tagokat? De különben ettől eltekintve, kérdem, hogy összeegyeztethető-e a közérdekkel, hogy folytonosan a »felmondás« veszélyét, ennek fenyegető rémét ott tartsuk annak a tisztviselőnek a feje felett? Vájjon tudja-e az illető az igazságot, az erélyt olyan határozottsággal és olyan nyugodtan képviselni, mintha ez a Damokles-kardja nem függ a feje felett? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ez az egyik hiányosság, amely alapos megfontolást igényel. A másik az, amely a hadiévek kedvezményes beszámításának (kikapcsolásához fűződik. A vármegyei tisztviselőknek is vannak szabályrendeletben biztosított kedvezményes nyugdíjévei, melyekről nem emlékezik meg a rendelet. Méltányos, jogos és feltétlenül kívánatos, hiogy ezek a kény szernyugdíj ázás szempontjából ugyanolyan elbírálás alá essenek, mint a kedvezményes hadi évek. Szives figyelmébe ajánlom ezt a t. belügyminister urnák és a t. Ház elé terjesztem a következő határozati javaslatomat (olvassa): »Felhívja a Ház a belügyminister urat, tegye meg mielőbb a szükséges rendelkezéseket oly irányban, hogy: 1. az 1927. évi 3000. M. E. számú rendeletben biztosított azon kedvezmény, mely szerint a tisztviselői nyugdíjigény megállapításánál, illetőleg a kényszernyugdíjazásnál a hadi évek kedvezményes számítására csak akkor^ kell figyelemmel lenni, ha ezt az érdekelt kifejezetten kívánja, — kiterjesztessék a vármegyei tisztviselőik szabályrendeletben vagy szabályszerű törvényhatósági bizottsági határozatban biztosított kervezményes nyugdíjeveire is; 2. egyben mondja ki azt is, hogy az olyan
