Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-44
'Az országgyűlés képviselőházának 44. ülése 1927 május 11-én, szerdán. 413 igazgatás nevében tiltakozom ez ellen és viszszautasitom. Második kijelentése az volt a képviselő urnák, hogy felpanaszolta, hogy a kormánypárti képviselők ajánlóivei mind megteltek, azok mind megkapták az ajánlatokat, az ellenzékiek azonban nem.Ennek kcnstatálása után felsóhajt, mondván, hogy itt valamineik történnie kellett. T. Képviselőház! Igenis, történt valami. A nemzet megunta a folytonos gravamen-politikát; fejlődni, haladni, talpraállni és élni akar, ezért követi Bethlen István zászlaját. (Ugy van! — Taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Na, ne mondja! — Éri Márton: Nem kell ezt mondani sem! — Peidl Gyula: Szomorú, hogy az ország űzeti ezt a cehhet! — Propper Sándor: A Borsszem Jankó már jegyzi ezt a viccet! — Zaj.) Minden érdemleges közbeszólásra kötelességemnek tartom válaszolni, de csak érdemlegesre; azért ezt válasz nélkül hagyom. Harmadik megjegyzése az előttem szóló képviselő urnáik, hogy az országgyűlési képviselőválasztó névjegyzékek összeállitása körül ismét a közigazgatás bizonyos visszaéléseket, szóval tendenciózus eljárást követett 1 . Erre csak az a válaszom: a választói névjegyzékek összeállitása igenis, a közigazgatási hatósági közegek munkája. Az elfogadás szankciója azonban a 'központi választmány feladata, ahol ott van az ellenzék is s amely központi választmány választás utján megalkotott testület. Méltóztassék tehát ezeket a választói névjegyzékeket ott alapos kritika tárgyává tenni, felszólalni és az igazságnak megfelelően öszszeállitani. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloídalon.) Ezek voltak szerény megjegyzéseim ... (Propper Sándor: Nagyon szerény!) Bizony, ez szerény volt, mert ha az idő megengedné, foglalkoztatnám vele sokkal hosszasabban és sokkal élesebben is. Ezekután igazán áttérhetek beszédem voltaképeni tárgyára. Elsősorban foglalkozni fogok azokkal a sürgős problémákkal, amelyek az autonóm közigazgatás keretei közé tartoznak s amelyek megoldását közérdeknek, közigazgatási érdeknek tartom. Ezek közül legelső a törvényhatósági bizottságok ujjáalakitásának kérdése. (Ugy van! a jobboldalon.) A törvényhatósági bizottsági tagok 1910-ben, illetőleg 1913-ban nyerték mandátumukat s ennek a mandátumnak alapján ülnek ma is a törvényhatósági bizottságban. Azt hiszem, ez már magában véve elég annak indokolására, mennyire szükséges a törvényhatósági bizottságok felujitása. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) E mellett azonban a gyakorlat is teljesen szétágazó. Az egyik vármegyében törvényes gyakorlat szerint évről-évre betöltik a megüresedett helyeket, több vármegyében pedig már több, mint 10 éve nem töltik be az üres helyeket. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez helytelen!) Épen ezért mondom, hogy egységes gyakorlat sem tudott kifejlődni. De még a joggyakorlat is különböző és elágazó a tekintetben, hogy az egyik vármegyében az egyik, másik vármegyében a másik választójog alapján történtek a választások. Ebből tehát én azt a konzekvenciát vonom le, hogy nemcsak a közvélemény mielőbb való megnyilatkozása, hanem ezen jogbizonytalanság eloszlatása céljából is szükséges a törvényhatósági bizottságok mielőbbi megujitása. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennél a kérdésnél émigy, mint a most sokszor hangoztatott általános közigazgatási reform kérdésénél óriási nagy körültekintésre, megfontolásra és előrelátásra van szükségünk. A magam részéről az első nagy általános vezető gondolatnak — mert ez alkalommal csak a vezető gondolatokkal foglalkozhatom, nem tárhatom fel az egész hatalmas nagy anyagot — mondom, az első nagy vezető gondolatnak tartom a történelmi tradiciók alapjainak feltétlen tiszteletét és megóvását (Helyeslés a jobboldalon.) s örömmel konstatálom, hogy ennek a belügyminister ur már hangot is adott. A történelmi tradicióknak hármas vonatkozása van: alkotmányjogi, politikai és önkormányzati. Alkotmányjogi szempontból legfontosabb nak tartom azt a jogot, hogy az országgyűlés által meg nem szavazott újoncok kiállítását, vagy az országgyűlés által meg nem szavazott adók behajtását a vármegye megtagadhatja. Politikai szempontból igen fontos és nevezetes a vármegyének az a joga, hogy politikai megnyilatkozásokat tehet, országos mozgalmakat kezdeményezhet és közvetlenül fordulhat a kormányhoz és a törvényhozáshoz. Az önkormányzati jog tekintetében pedig igen nagy fontosságú, hogy a vármegye továbbra is önkormányzati szerv legyen az önmaga által választott tisztviselőkkel. (Helyeslés jobbfelől. ~ Reisinger Ferenc: Díszpolgári okleveleket métermázsaszámra adhat! — Zaj.) Ezek azok a források, amelyek biztosithatják a vármegyék alkotmányvédő szerepét és épen ezért ezeket a nagyvonalú alkotmánybiztositéki forrásokat feltétlenül fentartandónak vélem. (Helyeslés jobbfelől. — Jánossy Gábor: Közigazgatási bíráskodással!) Szükségesnek tartom, bogy a vármegyék törvényhatósági bizottságaiban a virilizmus fentartassék, természetesen azonban a föld- és házadó alapján, esetleg az ehhez fűződő — de szigorúan ehhez fűződő konbinációkkal. (Rothenstein Mór: Ez is a haladáshoz tartozik?) Igen, ez is a haladáshoz tartozik. (Propper Sándor: 1918-ban nem ezt az álláspontot méltóztatott képviselni! Akkor még forradalmi főispán volt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! F. Szabó Géza: Ezt már egyszer megcáfoltam itt okmányokkal. Ha ezt mégegyeszer kijelenti a képviselő ur, (Esztergályos János: mérgelődnék!) nem tudom, elég-e csak enynyit kijelenteni, mert tapintatosan akarom magam kifejezni — tudva valótlant állit. CPropper Sándor: Ön forradalmi főispán volt! — Zaj.) Ez nem áll, megcáfoltam. (Rothenstein Mór: Ügyesen visszafejlődött! — Zaj.) Szükségesnek tartom, hogy a törvényhatósági választójog az általános képviselőválasztójog alapján bizonyos mérséklésekkel, —helybenlakás — állapittassék meg. Szükségesnek tartom, hogy az alispán és a törvényhatósági közgyűlés tehermentesittessék egyrészt a járási hatáskör kiterjesztésével, másrészt esetleg a kisközgyülések megalkotásával. (Helyeslés a jobboldalon. — Éri Márton: A közérdek ezt kívánja!) Szükségesnek tartom a szolgálati oragmatika megalkotását, (Jánossy Gábor: Ugy van! Debuisset pridem!) szükségesnek tarlom a gyakorlati szakvizsga életrehivását, (Jánossy Gábor: Negyvenéves mulasztás ez!) szükségsenék tartom, hogy a fegyelmi bíráskodás mielőbb revízió alá vétessék és ha már teljes egészében nem is, legalább végső fokon a rendes bíróság elé utaltassék. (Helyeslés jobbfelől.) Szükségesnek tartom, — ez annyira egyéni, hogy magam is sokáig gondolkoztam azon, hogy a nyilvánosság elé hozzam-e, de ugy vélem, hegy praktikus, — hogy a tisztviselők először bizonyos időre, hárem 58*