Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-43

Az országgyűlés képviselőházának 43. ülése 1927 május 10-én, kedden. 393 tartanak, teljesen tisztában legyenek a háziipar fejlesztésének problémáival. Tudjuk, hogy régebbi időben, amikor háziiparral nagyon tág keretben foglalkoztak, a háziipar igen sok munkát és hasznot biztositott az egyes családoknak. Ma azonban mindenki elmegy a boltba, a gyárba vásárolni, ami leginkább a földmivelö osztályra, de leginkább a földmunkásokra nézve igen káros. Csak ennyit voltam bátor e rovatra vonatkozólag megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Pintér László ! Pintér László : T. Ház ! (Halljuk : Halljuk !) Ha valaki ma Budapesten körülnéz a kirakatokban, azt látja, hogy azok még mindig tele vannak külföldi gyümölccsel. Ma nagyon divatos a banán ; sokkal drágább, mint ami saját gyümölcsünk és mégis vagonszámra jön be. (Peyer Károly : Nem is rossz !) Almát pl. alig látunk, s ami van. az is leginkább külföldi- (Peyer Károly : Dé dán vaj van, mert olcsóbb, mint a belföldi !) Épen azért örömmel vettem a minister ur expozéjában, hogy a kertészetre nagy gondot és súlyt fog forditani. (Szabó Imre : A magyar alma drága Î) Igen és ez sincs szakszerűen ugy termelve, hogy pl. bizonyos fajták szerint termelnék, pedig igy exportra dolgoznunk lehetetlen. Nincsenek olyan fajtáink, amelyeket a külföldi keresne, vagy legalább nincs olyan mennyiségben, hogy vagontételeket szállithatnánk. Az anomáli; , amire már rámutattam, az, hogy a belföldi piacot sem tudjuk ellátni. Bátorkodom a minister ur figyelmét felhívni a Szigetközre, a KisAlf öld e kis paradicsomára, amelyet a jó Isten is kertnek teremtett. Talajviszonyai, de még éghajlati viszonyai is szinte arra predesztinálják, hogy a kertészetet ott nagyban műveljék. Itt az egyik községben a nagyon értelmes gazdák kezdeményeztek egy akciót — egy ma még kicsiny, de nagy koncepciójú tervet — s gyümölcstermelési programmba fogtak : 300 holdat akarnak gyümölcsfával beültetni — barackkal és almával. — hogy igy egy második Kecskemétet honositsanak meg. Hogy ennek milyen nagy a jelentősége, elég, ha annyit mondok, hogy az ottani gyümölcs teherautóra rakva, másnap reggel már frissen Pesten van a piacon, tehát még Kecskemétnél is sokkal előnyösebb az ottan létesítendő gyümölcstel fp helyzete. Arra kérem a minister urat, legyen szives ezt az akciót jóindulatúan figyelembe venni és szeretettel felkarolni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Szabó Sándor ! Szabó Sándor : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) E cím tárgyalásánál bátor vagyok néhány, szerintem fontos körülményre felhívni a t. Ház és a kormány figyelmét. Elsősorban is pár szóval akarom megvilágítani a kertészet kérdését. Azt mondják, hogy a magyar ember nem szereti a fát, de csak akkor, amikor már terem. A fa azon ban épen olyan, mint a gyerek : nem elég elültetni, hanem nevelni, gondozni és ápolni, s ha azt akarjuk, hogy benne a nemes tulajdonságok kellőképen kifejlődjenek, nemesiteni is kell. Ezekre a termelőnek mindig figyelemmel kell lennie. Elsősorban a gyümölcskertészetre gondolok itt, de amellett a zöldségtermelésre is. Mint minden kertésznél, itt is azt kell tekinteni, hogy mi az, amit a publikum keres ; mi a piacon a kapós, másodsorban pedig arra kell törekedni, hogy az értékesítésnél a lehetőség szerint meg Jegyen a sorrend, vagyis a termelők ne rohanjanak egyszerre a piacra terményeikkel, mert akkor megtorlódik és semmibe megy a termeivény Épen ezért a kertészeti kérdésnél különösen arra gondolok, hogy a gyümölcsfák nemesítésére KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. III. alkalmas csemetekertek számát kellene az államnak a meglevőkön felül is kibővíteni. Örömmel állapitom meg, hogy a költségvetésben bizonyos számottevő összeg az, amely mutatja a kormánynak ezzel a kérdéssel szemben való gondoskodását. Én azonban szeretnék továbbmenni, mert azt tapasztaltam, hogy különösen a gyümölcstermelésnél egy-két mázsa almái, vagy más gyümölcsöt nem lehet értékesíteni, de ha vagonszámra áll a vevők rendelkezésére, akkor azért mindig ideutaznak a vevők, akár Bécsből, akár Berlinből, vagy a világ más városaiból, ahol épen a gyümölcsre szükség van. Azt gondolom, hogy egyegy csemetekert környékén kellene egy-egy gyümölcsfajta termelését koncentrálni, aminek megvan a maga hire, mint ahogy békevilágban megvolt a nagybányai gesztenyének, de idehaza kevesen tudták, hogy Magyarországon nemesitett gesztenye volt, amelyből nagy exportunk volt. Ilyen volt Beregszász vidékén az alma, vagy Kecskeméten többféle gyümölcs. Mindegyiknek megvolt a maga márkái a és kereslete a külföldi piacok részéről. Rá kell mutatnom azonban egy anomáliára. Arról van szó, hogy a faiskolák a kultusz minister ur reszortjába tartoznak^Nagy tisztelettel vagyok a kultusz minister ur szép és grandiózus tervei iránt, de habár iskola is a faiskola, szerintem elsősorban mégis idetartoznak a kertészeti ügyosztályhoz, mert itt vannak ennek a szakemberei. Ennek tudom be azt, hogy békében — jól emlékezem — a legkisebb község költségvetésében is legalább 100 korona volt felvéve a faiskola fejlesztésére. Nem lett azokból semmi, mert hozzá nem értő emberek voltak azok, akik foglalkoztak vele. De méltóztissék elképzelni, hogy ha a lövőben minden község határában legalább egy 600 négyszögöles, vagy nagyobb ilyen gyümölcsfaesemetekert, faiskola lesz szakszerű vezetés alatt, állitom, hogy ennek a magyarországi gyümölcstermelésre jótékony kihatása lesz. Ebből a szempontból azt gondolom, méltóztassék a kormánynak intézkedéseket tenni, hogy ezek a faisko ák átkerüljenek a földmivelési kormány felügyeleti hatósága alá a kertészeti osztályba. Pár szóval rá kívánok mutatni a kisembereket érdeklő, mégpedig a — törpegazdaság keretében megoldandó másik termelési ágra, a méhészetre. Délelőtt már a címnél mondott rövid felszólalásomban rámutattam arra, hogy Magyarország a földbirtokreform után, de a még ezután elkövetkezendő birtokpolitikai tervek végrehajtása után — hiszen már útban vagyunk — a kis- és törpegazdaságok tipusait favorizálja és ebben az irányban megy előre. Ha ez igy van, akkor a méhészetnek különös fontosságot és jelentőséget kell tulajdonitanunk, mert hiszen ez szintén olyan gazdálkodási üzem, olyan mezőgazdasági termelési ág, ahol nem kell nagy betektetés. A ministeriumnak, ugy tudom, idevonatkozólag is igen szép, tejlett akciói vannak. Épen erre való tekintettel, miután a törpegazdaságoknak helyes irányba való terelése és fejlesztése ma az egész közgazdasági életnek megindokolt tervezete, tisztelettel kérem, méltóztassék a méhészet fejlesztésére is megfelelő intézkedéseket tenni és a költségvetés keretében ezt nem elhanyagoltan eszközölni, hanem kérni a pénzügyminister urat, hogy fedezetet nyújtson erre. A harmadik téma, amelyről röviden említést akarok tenni, a háziipar kérdése. Elmondhatom, valahányszor felszólaltam itt ebben a teremben, alig volt alkalom, hogy, ha lehetett, ne mondtam volna pár hasonlatot és kifejezést a háziipar jelentőségéről. Én különösen át vagyok hatva ennek 55