Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-36
30 Az országgyűlés képviselőházának 36. Az igen t. pénzügy minister ur tegnap azt mondotta, hogy nem kell egyszerre épiteni. A minister ur, aki az összes adatok birtokában van, hivatva van megitélni, hogy pénzügyi és gazdasági szempontból mi a. helyes eljárás. Én ebbe nem akarok beleszokni, ez. lehet álláspont, de viszont, ha nem szabad egyszerre épiteni, akkor hogyan oldjuk meg a lakáskérdéstl Hiszen, ha nincs elég épület, hogyan lehet áttérni a szabad forgalomra és hogyan lehet ezáltal a lakosságot kitenni annak, hogy földönfutóvá váljék 1 ? Ez a két kérdés egészen összekapcsolódik. Mi a helyzet mai Az, hogy a lakásrendelet értelmében a lakások forgalma 1927 november 1-én felszabadul. 1927 november 1-én fel lehet mondani 1928 májusra. Az a kérdés, lehet-e ezt megtenni anélkül, hogy a lakosság legszélesebb rétegeit ne hoznók a legsúlyosabb •. kényszerhelyzetbe? (Rassay Károly: A zsarolásra adunk ezzel módot!) Hivatalos álláspont is az volt — épen Vass József minister ur álláspontja — amelyet én előadok. A lakásrendeletet a kivételes hatalom alapján alkották meg. Mikor 1922-ben a kivételes hatalmat fentartották, a kormány köteleztetett, hogy azokra a kérdésekre nézve, amelyeknél kivételes hatalommal akar élni, törvényjavaslatot nyújtson be. így történt, hogy a népjóléti minister ur 1922 november 22-én törvényjavaslatot adott be a lakásügy rendezéséről. Ezt a törvényjavaslatot nagyon kevesen ismerik, mert ezt sohasem tárgyalták. A kormány csak eleget tett a törvény ama óhajának, kikötésének, hogyha fenn akarja tartani a kivételes hatalmat, akkor a javaslatot be kell nyújtania. Hogy tárgyalni is kell, arról már nem volt szó, csak a benyújtásról. Ez a benyújtás megtörtént, mondhatnám, majdnem a nyilvánosság kizárásával, mert csak olyan lakásügykutató, mint az én csekélységem, akadt rá erre a törvényjavaslatra, de azt hiszem, a képviselőház legtöbb tagja nem is ismeri. (Bud János pénzügyminister: Nyilvánosabban mégsem lehet benyújtani. Ki van nyomtatva!) Ki van nyomtatva, de az olvasási kötelezettség nem állván fenn, azt hiszem, ezt nagyon kevesen ismerik. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Za$ a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak folyton közbeszólni. Dréhr Imre képviselő urat is figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni. Gaal Gaston képviselő urat hasonlóképen figyelmeztetem. Bródy Ernő: Itt van a népjóléti minister ur javaslatának indokolása, amelyben előadja azt, hogy az 1920. évi népszámlálás szerint — azóta már tudunk egy 1925-Ös budapesti statisztikáról is — Budapesten a csak konyhából vagy egy szoba-konyhából és két szoba-konyhából álló- tehát a legminimálisabb igényeket kielégítő lakások az összes lakásoknak kereken 80%-át tették ki. Minden kérdésnél, amely ebből a szempontból tárgyaltatik, abból kell kiindulni, hogy Budapesten az egy- és kétszobás lakások az összes lakások 80%-át teszik ki s ezekben a lakásokban a lakosság 75%-a, tehát hároninegyedrésze lakik. A lakosság többi része azután három-, négyszobás vagy még nagyobb lakásokban helyezkedik el. Azt mondja a törvényjavaslat indokolása, hogy a nagy lakásínségnek nálunk épenugy, mint Európa többi országaiban, legfőbb oka az építkezésnek a háború alatti csaknem teljes szünetelésében rejlik. Biidapesten például az 1910. ávtől a háború kitöréséig évente átlag mintegy hatezer uj lakás épült. Ezt mondja a népjóléti minister ur javaslata. Ha tehát — ütése 1927 április 7-én, csütörtÖhon. mondja a népjóléti minister — az 1924. évet, amelyben még történtek építkezések, nem számi tjük, az utolsó hét év építkezési hiánya mintegy negyvenkétezer elmaradt lakást jer lent. Ezt mondotta a minister ur 1922-ben. Azóta ismét öt év telt el, ha tehát még évenkint hatezer lakást veszünk hozzá, ez harmincezer, vagyis a ministeri indokolás szerint hetvenkétezer uj lakásnak kellenne épülnie azért, hogy itt végre a szabadforgalomra való átmenet lehetővé legyen. (Bud János pénzügyminister: Óvatosan a statisztikával!) Én nem tehetek róla, ez a minister ur indokolása a 99. számú törvényjavaslatban, amely a lakásügyrendezéséről szól s amelynek dátuma 1922 november 22. Teljesen hiteles példány, aláirva. Ebben szószerint igy van. A minister ur le is vonja a következtetést, még pedig teljesen hasonlót ahhoz, amilyent én is; levonok. Azt mondja ugyanis (olvassa); »A szabadforgalom visszaállítása a felmondás és bérmegállapítás teljes szabadságát jelenti, gyakorlatilag tehát azt eredményezhetné, hogy nemcsak a még elhelyezésre váró hajléktalanok ezreit volna lehetetlenség lakáshoz juttatni, hanem a már lakáshoz jutottaknak vagyonilag kevésbé tehetős része az utcára kerülne, mert képtelenek volnának megfizetni azokat a béreket, amelyek a nagy kereslet következtében a szabadforgalomban kialakulnának. A szabadforgalom tehát a szegényebb társadalmi rétegek hajléktalanná tételét vonná maga után.« Ezt mondja a minister ur törvényjavaslata és én sem mondok mást. Nagyon sajnálom, hogy a népjóléti minister ur nincs jelen, de remélem, tudomást fog venni erről a felszólalásról és különben is a mélyen t. államtitkár ur jelen van. Nagyon kérem, ne méltóztassék ennek a fővárosnak lakosságát és 1 az ország vidéki városainaik lakosságát kitenni annak a veszedelemnek, hogy kellő számú lakások hiányában a szabadforgalomra való átmenet bekövetkezzék, mert ez teljes katasztrófát jelentene, elsősorban alakásuzsora teljes felszabadítását. Ha 1927 novemberi 1-én felszabadulnak a lakások, akkor* minden háziúr azt a bért követelheti, amely neki jólesik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kezeim között levő lakásstatisztika szerint — az érveknek ez is egy szempontja — Budapesten a lakosság számát kereken egymillióra vehetem. Egymillió lakosról van szó s ezzel szemben van tizenötezer háziúr. Tizenötezer háziúr kedvéért nem lehet egymillió lakost ilyen szörnyű igazságtalanságnak kitenni. A tizenötezer háziúr közül ezer az állam és város, ezer pedig részvénytársaságok, úgyhogy marad tizenháromezer, akik közül körülbelül 6000 a vagyonából él, a többinek pedig van más foglalkozása. A háztulajdonossá g maga nem foglalkozás, ez külön privilégiummal nem járhat. Az, aki vagyonából él, nem számithat külön jogvédelemre e vagyon megmentése és jövedelmezősége szempontjából ((Gaal Gaston: Nem egészen igy van!) Azon a címen, hogy háztulajdonos, nem számíthat külön jogvédelemre. Hatezer! ember kedvélért egymillió embert nem tjehetlünk ki olyan veszedelemnek, mint amilyen a házbér felszabadítása volna. Én magam is annak a híve vagyok, r hogy minden háztulajdonos szabad rendelkezési jogát visszanyerje, de ehhez szükséges, hogy a kereslet és kínálat közgazdasági törvényei a piacon helyreálljanak, szükséges, hogy megfelelő számú lakás álljon rendelkezésre. Hogyan méltóztatnak azt elképzelni, hogy
