Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-36
Az országgyűlés képviselőházának 36. illése 1927 április 7-én, csütörtökön. 29 helyezni. (Fábián Béla: De ha Klebelsbergnek fontosabb a római palota, mit csinálsz?) A mélyen t. előadó ur; beszédében szólt az orvosikérdésről is. Az orvoskérdés szerintem rendlkiyül fontos kérdés. Egyáltalában a közegészségügynek ezek a kérdései a, mai napok megvilágitásában egészen máskép festenek, minit régebben, amikor nem volt meg ezeknek a jelentősége. Régen egyszerűen nem voltak tisztáiban annak súlyával mát jelent a levegős lakás, mit jelerit az a nagy aíblaik, amelyről gróf Apponyi Albert beszélt a múltkor, hogy az a sok kis ablak milyen sok csecsemőnek ásta mleg idő előtt a sírját és a falusi eljárás, a gyömöszolés, a gyermekek gyors ellátásával milyen sok gyermeket vitt már korán a másvilágra. Megnyílt előttünk a világ, érezzük és tudjuk, hogy a közegészségügyi, a helyes orvosi ellátás, a betegeknek megfelelő kezelése és ezzel kapcsolatosan a lakásviszonyok milyen sokait jelentenek az emberi nem: szempontjaiból és ehhez képest megfelelő módon kell nekünk a közegészségügy kérdései iránt érdeklődni. Magam is régóta^ foglalkozom ezekkel a szociális kérdésekkel és amikor azt láttam 1 , hogy a^ munkásoknak megvannak a maguk betegjóléti intézményei, a munkás táppénzt kap, ha beteg lesz, a munkásról a betegsegélyző pénztár gondoskodik, az a gondolat ötlött eszembe, miért csak a munkásoknak legyen meg ez a privilégiumuk. Én minden dolgozó ember iránt egyforma rokonérzéssel viseltetem. Ha látom, hogy pl. egy kereskedelmi alkalmazott betegség esetére el van látva, fel kell hogy vessem magainban azt a kérdést, mi történik az ő gazr dájávai, ha betegségbe jut. mi történik a kereskedelmi alkalmazott főnökével, aki már nem tudja ugy ellátni magát, mint a múlt időkben. Ma a betegség egy polgári családra katasztrófa jellegével bir. Egyszerűen toatasztófát jelent, ha a családban valaki beteg lesz, ha operációra kell vinni, ha hetekig kell feküdnie. Honnan vegye elő gyorisan azt a nagy összeget, ami szükséges a gyógykezeltetésre, orvosra, ápolásra 1 ? En tehát azt gondoltam, hogy ugy, mint a munkásbiztositást a munkásrétegek számára megteremtette a betegsegélyző intézmény, talán lehetne a polgárok részére is egy polgárbiztos itást alkotni, amelynek keretében a polgári családokon is segíteni lehetne. De amikor ezt kezdeményeztem, egy nagy akadályra bukkantam, és ez az akadály: az orvoskérdés. Én ugyan elvben a szabad orvosválasztás hive vagyok, minden ilyen intézményt csak a szabad orvosválasztással kapcsolatban tudok elképzelni, de az orvosi kar azt mondja, hogyha a polgárbiztositás keretében a polgárokat megfelelő táppénzben és gyógyszerben akarjuk részesíteni és azonkívül az orvosi költségeket is fedezni akarjuk, ezt egy intézmény nem birja el. Valahol bajnak kell lenni, vagy az orvosválasztásnál, vagy a gyógyszerek kiszolgáltatásánál, vagy a táppénznél, ez a három kérdés egyszerre együttesen nem nyerhet megoldást. Amikor ezt láttam, a magam részéről viszszavonultam, mert nem tudtam azt megtenni, lelkiismeretem nem engedte, hogy a különböző társadalmi rétegeket egymásra uszitsam ebben a kérdésben. Ha az orvosok, mint lateiner, velem azt mondják: ezt nem lehet elintézni, én azt mondom: vegyék ennek az ügynek az elintézését kezükbe maguk az orvosok. Bennem mindig csak egy altruista gondolat élt, sohasem lebegett előttem valami intézmény, valami spekuláció. Mert azután hallottam, hogy ennek nyomán ilyen spekulativ intézmények kerekedtek. Én ilyenre a magam részéről nem gondoltam. Ha ennek a polgárbiztositásnak a gondolatát kell megvalósítani, vegyék kezükbe az orvosok, mi majd segiteni fogunk nekik. Most is látom a munkásbetegsegélyző intézménnyel kapcsolatban, hogy az a kikötés, hogy az orvosok egyszerűen elbocsáthatók, az orvosi társadalomban nagy konsternáeiót idézett elő. (Rassay Károly: Teljes joggal! — Éhn Kálmán: Igazuk is van! — Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Nem mi akarjuk elbocsátani, hanem az önök javaslata! — Fábián Béla: 232. § ! — Éhn Kálmán: 233-ik! Elnök: Csendet kérek! , Bródy Ernő: Én épen az orvosi kar érdekében, az orvosi tudomány érdekében szólalok fel, (Rassay Károly: Szerzett jogok! — Fábián Béla: Nem lehet embereket kenyerüktől megfosztani!) mert teljesen méltányosnak ismerem el az orvosoknak azt az álláspontját, hogy magát az orvosi munkát nem lehet alkalmozotti intézménnyé átváltoztatni, nem lehet hivatalnokká degradálni az orvost. Az orvosnak szabadon kell kifejtenie erőit, képességeit és lehetőleg mentesiteni kell őt a kenyérgondoktól, hogy teljes erejével a szenvedő enberiség gyógyitására használja fel a maga képességét, megszerzett tudományát. Ne hozzuk tehát ezt a lateiner-elemet, a magyar orvosi társadalmat abba a helyzetbe, hogy kenyérkereső hivatásáért remegnie kelljen, ne hozzuk abba a helyzetbe, hogy féljen attól, hogy az orvosi tudományt szocializálni akarjuk. Mert az orvosi tudomány erre igazán nem alkalmas. Az orvosi tudomány az individualizáció alapján áll. Mindenki a maga képességei, szorgalma, tapasztalata, ismeretei alapján fejti ki a maga munkáját, a maga hivatását. Hogy kalodába szorítsuk, hogy alkalmazotti karrá változtassuk át az orvosi kart, ezt a magam részéről sohasem fogadtam el és a mélyen t. Ház termében is szót emelek a tudomány szabadsága, az orvosi kar munkásságának, hivatásának nagyszerűsége és a mi emberi szolidaritásunk mellett, amellyel az orvosi kar munkáját a magunk részéről is kisérjük. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyjában ezeket óhajtottam a népjóléti tárcával kapcsolatos általános kérdésekről előadni. Mint méltóztatnak látni, engem teljes objektivitás vezet ezekben az ügyekben, az a vágy, hegy ebben az országban fogja fel a lakosság, fogja fel minden társadalmi réteg, az összes illetékes tényezők ennek az ügynek fontosságát, súlyát. Ne tekintse a népjólétet egy sarokba tett hamupipőkének, hanem az ország regenerálódása uj alapjának, uj határkövének. A népjólét legyen alkalmas arra, hogy itt egészséges emberek, egészséges eszmékkel testben és lélekben egészségesen ennek az országnak ügyét előrevigyék, hogy ennek az országnak ujjáépitésében minél tevékenyebb részt vegyenek. Épen ezért nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy mindezekkel a kérdésekkel menynyire összhangban van, mennyire fontes a népbetegségek elleni küzdelem, mennyire összefüggésben van maga a lakáskérdés, mint szociális kérdés, mely az idők során a legnagyobb fontosságúvá nőtte ki magát. A lakáskérdés közegészségügyi, gazdasági és erkölcsi szempontból egyike a legfontosabb, legégetőbb kérdéseknek. (Fábián Béla: Tizenöten egy szobában!) Erre nézve rögtön érdekes adatokkal fogok szolgálni.
