Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

28 .Az országgyűlés képviselőházának 36 fertőzi meg ezeket a kutakat is. De szükséges volna, hogy a községek és a vármegyék gondoskodnának arról is, hogy a községi lakásoknál pöcegödrökkel lássák el az illemhelyeket. Hogy milyen végtelen káros hatásuk van közegészségügyi szempontból ezeknek a nyitott illemhelyeknek, amelyek megtelnek mindenféle kóros anyagokkal s amelyeknek tisztításáról a községi lakosság úgyszólván alig gon^ doskodik, arról azt Mszem felesleges említést tennem. Szükséges lenne tehát, ha a kormány elrendelné a községeknek és a vármegyéknek, hogy ezeket az illemhelyeket is mindenütt cementgödörrel lássák el, s egyúttal kötelező volna azoknak tisztítása is. (Strausz István: Miért nem rendeli el?) T. Ház! Szükségesnek tartom még kitérni az otrvoskérdésre, különösen pedig a falusi orvoskérdiélsre. (Halljuk! Halljuk!) Ma ugyanis igen sok községe van még az. országnak, ahol orvos egyáltalán nines. Ezek a szerencsétlen községi lakosok járhatatlan utakon kénytelenek igen sokszor 15—20 kilométernyi, tehát egésznapi járóutat is megtenni, hogy betegükkel valahol orvosra találjanak. (Ugy van! Ugy van!) Ennek oka pedig abban rejlik, hogy ezek a szegény községek nem képesek az orvos részére megfelelő lakásról gondoskodni. Szükséges volna tehát az, hogy a községek és vármegyék belátnák ennelk az állapotnak tarthatatlanságát és legalább arról gondoskodnának, hogy az orvosi laka® épitésére telkeket jelöljenek ki és legalább fuvarral, homokkal vagy téglával járuljanialki ahhoz,, hogy az orvos részére megfelelő lakás építtessék. Ilyen esetben a népjóléti minister ur sohasem zárkózott él az elől, hogy az ilyen szándékot megnyilvánító községnek orvoslakás épitésére segélyt adjon. Elismeréssel kell adóznunk a népjóléti minister urnák, hogy a múlt esztendőben is igen sok szegény községnek, községenként 100 millió koronát utalt ki oirvosi lakások építése céljaira. Reméljük, hogy ugyanezt a gondosságot a jövőben is folytatni fogja. Azt is tapasztaljuk, hogy Magyarország orvosainak, illetőleg az egyetemekről kikerülő fiatal orvosoknak körülbelül 85%-a Budapesten és az egyetemi városokban kivan elhelyezkedni. Itt nyomo!rognak, itt éheznek anélkül, hogy gondolnának arra. hogy, a fővároson és az egyetemi városokon kívül még máshol is szükség van orvosokra és hogy másutt jobban is megtalálnák megélhetésüket. Szükséges lenne tehát, ha az egyetemeken arra is felhívnák a fiatal

1 orvosok figyelmét, hogy menjenek ki a vidékre, ahol nemcsak az irgalmas szamaritánus szerepét' fogják betölteni, de mindenesetre jobb anyagi helyzetbe juthatnak, mint itt a fővárosban, ahol elhelyezkedni egyáltalán nem tudnak. T. Képviselőház! Nem akarom már szíves türelmüket hosszasabban igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Még csak azt a nagy haladást kívánom felemlíteni, amelyet a múlt évi költségvetéssel szemben a népjóléti tárca költségvetésében látónk. így a közegészségügy dotálásánál a múlt esztendei 39'8 millióval szemben ebben az évben 42-3 milliót látunk, az emelkedés tehát majdnem 3 millió; az egészségügyi intézményeknél a múlt évi 4,800.000 uengővel szemben az idei költségvetésbe 5,005.000 pengő van felvéve; a gyermekvédelemnél a tavalyi 8,500.000 nengővel szemben 8.700.000 pengőt látunk az idei költségvetésben előirányozva. Látjuk tehát, hogy a pénzügyi kormány is igyekszik a népjóléti minister ur magasztos elgondolását honorálva rendelkezé- ' '. ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. sere bocsátani az állam anyagi erejéhez képest minden esztendőben az előző évvel szemben nagyobb és nagyobb összeget. Miután látom ebben a költségvetésben, hogy a népjóléti minister ur mindent elkövet azon a téren, hogy a gondozására bizott intézményeket, valamint az egyes rászoruló egyéneket a lehetőséghez mérten támogassa és mivel ebben a költségvetésben megnyilvánul a meleg szív szeretete és a gyengék fölötti odaadó gondoskodása, ennélfogva tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék a népjóléti tárca költségvetését ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobbóldalon és a közéven.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Ház! Mindenekelőtt kérem a Ház tanácskozásképességének megállapitátását! (Rassay Károly: Nagyon helyes!) Elnök: Minthogy a Ház nyilvánvalóan nem tanácskozásképes, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Bródy Ernő képviselő urat illeti. Bródy Ernő: T. Ház! Azt hiszem, ha jelen volna a mélyen t. minister ur, nagy örömet szerezhetnék neki azzal, hogy azt^ mondom: keveslem azt, ami a népjóléti költségekre fordittatik. Azt hiszem, egy ministernek annál nagyobb öröme nem lehet, mint ha bátorítást, biztatást kap az ellenzék padjairól abban az irányban, hogy több költséget, több kiadást kérjen a maga számára. (Rassay Károly: Csak egy nagyobb öröm van, ha a fináncminister mondja! — Dréhr Imre: Ha megadják!) A népjóléti kérdéseket ma a legfontosabb, legsürgősebb és legégetőbb kérdéseknek tartom, (Rassay Károly: A legjobb befektetésnek!) és — nagyon jól mondja, igen t. képviselőtársam — a legjobb befektetésnek, mert az életnek megmentett minden ember ujabb nemzeti értéket, a nemzeti vagyonnak ujabb részét jelenti. (Ugy van! Ugy van!) A kultuszminister urnák külföldi utj \Í s a ministerelnök ur római útja minden magyar emberben egyforma érzést vált ki, mindnyájan örülünk annak, hogy külföldön megbecsülik a magyar nemzetet. De amikor azt hallom, hogy különböző épületeket emelnek és vesznek majd meg külföldön, különböző épületeket vásárolnak ugy a külügyministerium, mint középiskolai tanulók számára, ez már nem igen tud örömmel eltölteni, mert inkább arról szeretnék hallani, hogy a tüdőbetegeknek magaslati szanatóriumokat állítanak fel; inkább arról szeretnék hallani, hogy a betegek részére vásárolnak épületeket, mint ahogy hallom, hogy ujabban Dawosban, Svájcban szállodai szobákat bérelnek azoknak a tüdőbetegeknek a részére, akiknek az ilyen magaslati éghajlat fontos. Szerintem nem az a fontes, hogy a külügyministeriumnak egy követe milyen palotában székel, — mert bérelt lakásban is el lehet intézni Magyarország ügyeit — hanem az, hogyha egy ember rászorul a magaslati éghajlatra, ha azzal meg lehet menteni, oda vigyék, hogy egészségét visszakapja. Azt hiszem, Magyarországon nekünk erre kellene a legnagyobb súlyt fektetnünk, a Tátrában és másutt mindenütt magaslati helyeken a betegeket megfelelő szanatóriumokban és szállodákban kellene el-