Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. kern az az érzésem, — ezért vagyok a kormány külügyi politikája iránt is bizalmatlan — hogy azért kívánják most tárgyaltatni a külügyi tárcát, ilyen váratlanul elővéve ezt a tárcát, hogy a ministerelnök urat ne lehessen felelősségre vonni azokért a dolgokért, amelyek az ő külügyi politikájának a következményei és eredményei. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl. — Jánossy Gábor: Mindig- felelős! — B. Pojmaniczky Endre: Csűrés-csavarás!) Helyesebb is, a, ministexi felelősségnek is megfelelőbb lett volna, ha a külügyi tárcát olyan időben tárgyaltuk volna, amikor a ministerelnök ur is itt volna és a ministerelnök ur is tudott volna nyilatkozni azokról a dolgokról, amiket ő mint ministerelnök külpolitikai téren csinált. Az olasz orientációra vonatkozólag csak egyet kell a t. Ház figyelmébe ajánlanom. Az események meg fogják majd mutatni, hogy kinek lesz igaza, önöknek vagy nekünk szociáldemokratáknak, önöknek, akik vakon biznak Mussoliniben és a fasiszta kormányban vagy nekünk, akik bizalmatlanul tekintünk az olasz orientáció felé*? Egy azonban bizonyos, hogy a főcél, amiért a ministerelnök ur Olaszországba ment, a fiumei kikötő kérdése ma éppannyira megoldatlan, mint amilyen akkor volt, amikor a ministerelnök ur útnak indult. Nevezetesen, a fiumei kikötőnek a mi céljainkra való felhasználásához, ahhoz, hogy a fiumei kikötő az exportkereskedelem céljaira tényleg felhasználható legyen, előfeltétele az,, hogy a jugoszláv kormánnyal barátságosan megtudjunk egyezni a vasúti forgalmat illetőleg. (Felkiáltások jobbfelől: Ez természetes! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: T. Ház! A jugoszláv kormánnyal kellett volna párhuzamosan tárgyalásokat folytatni abban az irányban, (Felkiáltások jobbfelől: Es természetes!) hogy vájjon a jugoszláv kormány ad-e megfelelő vasúti kedvezményeket, mert ha ad vasúti kedvezményeket, akkor a fiumei kikötő tényleg használható. Ha azonban a jugoszláv kormány megköti magát és nem ad vasutkedvezményeket, akkor ránk nézve az egész fiumei kikötő kérdése elvesztette jelentőségét. Közismert dolog, hogy a jugoszláv közvélemény állásfoglalása, okkal vagy oknélkül, azt innen nem tudom megállapítani, mert pontos adatok nem állanak rendelkezésemre, de a lapokat olvasva, megállapíthatom, hogy a jugoszláv közvélemény attól tart, hogy az olaszoknak az a terve, hogy Jugoszláviát bekerítse, hogy Jugoszláviát barátaitól izolálják, valóra válik. A jugoszláv sajtó ugyan nem ideges, de mégis bizonyos tartózkodással tekint az elé a látogatás elé, amelyet a ministerelnök ur tesz most Olaszországban. Máris hangoztatják igen előkelő és befolyásos lapok, hogy Magyarország segiti ma Olaszországot abban, hogy Jugoszláviát bekerítse. Ilyen körülmények között nem igen hinném, hogy Jugoszláviában meg volna ma a kellő atmoszféra arra, hogy a fiumei kikötő kérdésében eredményes tárgyalásokat folytathatnánk. Ma is fentartom tehát azt, amit csütörtököm mondottam, hogy a külügyi kormányzatnak nagyon fontos és az ország érdekében való feladata, hogy Jugoszláviával jó viszonyt teremtsen, hogy Jugoszláviával való kereskedelmi- és egyéb összeköttetéseket ápolja. A magyar közgazdaságra nézve ugyanis sokkal célszerűbb egy megfelelő juülése 1927 április 7-én, csütörtökön. 7 goszláv barátkozás és megfelelő jugoszláv összeköttetés, mint az olasz orientáció, amelytől gazdaságilag a fiumei kikötőtől eltekintve nagyon keveset várok. A külügyi tárcánál rá kell még mutatnom arra, amit csütörtökön is mondottam, hogy a magyar közvélemény — elsősorban értein alatta természetesen a munkásokat — bizonyos idegenkedéssel nézi azt, hogy a magyar kormány annyira szolgálatára áll a konzervatív angol kormánynak, annak a konzer-. yativ angol kormánynak, amelynek — tisztán és világosan) látjuk ma már, — hogy a Balkánon zavartkeltő céljai vannak, a konzervatív angol kormánynak, amelynek minden érdeke azt parancsolja, hogy Európában valahogy ne legyen béke. Hogy ez mennyire igy van, erre nézve legyen szabad idéznem egy egész rövid cikket, egy igen előkelő angol lapból, a New Leader-ből (olvassa): »A közel kelet egy jólértesült tudósítójától levelet kaptunk, amely rámutat arra a veszedelmes külpolitikára, anielyet kormányunk követ és amelyről a szocialista és munkásinternácionálé végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén több ország képviselője beszélt. Kiemeli, hogy olyan veszedelmek mutatkoznak Európában, amelyek komolyabbak még a kinai helyzetnél is. Kijelenti egyszersmind, hogy gróf Bethlen monarchista puccsot készit elő Magyarországon, amelyben számit Anglia, Olaszország és Románia támogatására. A tudósító annak a véleményének ad kifejezést, hogy ezek a tervek magukban foglalják Szlovákia és Burgenland annekszióját is, amely utóbbit a háború után csatolták el Magyarországtól. Ugyancsak veszedelmet lát a litvániai helyzetben, ahol a hatalmon lévő militaristák az oroszellenes közeledést készítik elő Lengyelországgal szemben.« Ha én nem is azonosítom magam teljesen a cikkíróval, mert nem. tudom kontrollálni adatait, de kétségtelen, hogy Anglia keveri Balkánon a kártyákat. Csak azért kifogásolja az orosz szovjetkormánynak kinai magatartását, hogy itt Európában kellemetlenségeket okozzon vagy ha lehetséges, valami módon Oroszország ellen barátokat keressen. Mégegyszer kijelentem, amit csütörtökön is megmondottam, hogy a magyar nép nem hajlandó semmiféle olasz vagy angol érdekért háborúba menni. A magyar nép nem hajlandó beveretni fejét semmiféle olyan érdekből, amely távol áll tőle. Épen eleget szenvedtün 1914-től 18-ig az osztrák-magyar monarchia és a dinasztia érdekeiért, az akkori külügyminister mondhatnám hitványsága miatt, épen eleget szenvedtünk... Elnök: Kénytelen, vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni! Malasits Géza: Az elnök urnák igaza van, nem használtam parlamentáris kifejezést. De azt, aki a háború kitörése idején osztrák-magyar külügyminister volt, más, talám jóval eresebb jelzővel is lehetne illetni. Most csak azt akarom érinteni, hogy nem vagyunk hajlandók felülni semmiféle ang*ol intrikának és nem vagyunk hajlanidók angol kapitalista intrikának felülve a magyar népet ismételten háborús kalandba vinni. Nagyon kérem tehát a kormányt, hogy igyekezzék olyan atmoszférát teremteni, amely atmoszféra a barátság és béke jegyében van. Igyekezzék olyan állapotokait teremteni, amelyek a biI zonytalanságot valamiképen eloszlatjáik. Kü-