Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

6 Az országgyűlés képviselőházának 36. ket közelebbiről érintő és érdeklő utódállamok erre a célra összehasonlíthatatlanul nagyobb összegeket költenek. T. Ház! A második címnél, a külföldi hírszolgálat személyi kiadásainál mutatkozik 362.916 pengőt kitevő kiadási többlet. Ezek már megtörtént fizetés javítások, illetőleg az egyes államokban rendszeresített pótlékok. Ez a, pótlék főleg azokban az államokban mutatkozott szükségesnek, ahol — mint pl. Franciaországban — a valuta ingadozása folytán köztudomásúlag az élet nagyon megdrágult az utóbbi időben, tehát a mi ott szolgálatot teljesítő tisztviselőinknek fizetését megfelelően javítani kellett. Ugyanezen cím dologi kiadásainál 66.065 pengős kiadási többlet mutatkozik, amelynek indokolása ugyanaz, ami voit a központi igazgatásnál: nagyobbrészt telefon- és távirdaköltségtöbbletekből ered. Uj rovatként találjuk itt a 7. rovatot, a nemzetközi kereskedelmi kamara magyar bizottságának kiadásaira felvett 6400 pengőt. Ez az összeg e bizottság kiadásainak fedezésére szolgál. Ez ujabb szerv, .amely Párizsban székel e szerv magyar bizottságának elnöke Popovics Sándor őexcellenentiája, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Uj rovat továbbá ezen cím 8. rovata is. A nemzetközi szellemi együttműködés intézetének költségeihez való hozzájárulás. Ezen a címen a költségvetés 4900 pengőt irányoz elő. Ez az összeg a Nemzetek Szövetsége tagsági kulcsának megfelelő arányban terheli Magyarországot és ennek megfelel őleg állíttatott be. Az átmeneti kiadásoknál egy kisebb, 4800 pengős kiadási többlet jelentkezik abból folyólag, hogy a Buenos Airesban székelő tiszteletbeli konzul az argentínai magyar érdekeket is képviseli. A beruházások címéhek első rovatánál szerepel az angorai követség építkezési céljaira felvett 198.360 pengős tétel, amelyről már voltam bátor a t. Házat részletesebben informálni. A beruházások 2. rovatánál szereplő 100.000 pengős tétel a kolozsvári útlevél kirendeltség elhelyezésére szolgáló épület összegének második és utolsó részlete; Végül a nyugdíjaknál találunk egy jelentékeny kiadási többletet. Amint emiitettem, a külügyi tárcát terheli összesen 119 nyugdíjas, özvegy és árva. A nyugdíj teher a múlt évben 340.230 pengőt tett ki és ez a folyó költségvetési évben 448.850 pengőre emelkedik, a többlet tehát 107.614 pengő. Ez a nyugdíjteher-többlet nemcsak ennél a tárcánál, hanem az összes tárcáknál jelentkezik. Oka ennek az 1924 : IV. te. végrehajtása, amelynek következtében á több mint 15 szolgálati évvel biró nyugdíjasoknál a nyugdíj korlátozás megszűnt s ennek megfelelőleg az illetők magasabb nyugdíj illetményt kapnak. T. Ház! Ezekben voltam bátor a külügyministerium költségvetését ismertetni és kérem a t. Házat, méltóztassanak az általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Elnök: A képviselő ur nincs jelen; töreltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A kormány külpolitikájának irányáról már az általános vita folyamán az elmúlt hét csütörtöülése 1927 április 7-én, csütörtökön. kén mondtam el véleményemet. Tekintettel arra, hogy a ministerelnök ur Olaszországban van és ott ünepelteti magát, (Zaj a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre: Nem ünnepelteti magát, hanem ünneplik!) sőt nagyon szimbolikusan és nagyon stílszerűen a Lázár rendjelet is megkapta, amivel azt akarja bizonyítani Olaszország, hogy nekünk, szegény Lázároknak akar jóbarátja lenni... (Felkiáltások jobbfelől: Móricrendet is kapott!) Az igazi Móric itt ül, ez csak olyan talmi Móric. Egyébként nem illik ezentúl az én igen tisztelt és nagyon szeretett Rothenstein barátomat bántani, mert hiszen most már a ministerelnök ur is Móric, nem igazi Móric, csak olyan ajándékozott. (B. Podmaniczky Endre: Móricka! — Propper Sándor: Klebelsbergnek járt volna a Móricka, de nem kapta meg!) A Lázár rendjel épen stílszerűen illik hozzánk, nekünk, szegény Lázároknak adták azt azért a sok áldozatért és azért a munkáért, amelyet a konszolidáció érdekében kifejtettünk. De térjünk a komolyabb dolgokra. Mondom, én ezeket a szerelmes pereeket, amelyeket a ministerelnök ur Olaszországban tölt, nem akarom megzavarni semmiféle disszonáns hanggal. (Helyeslés a középen.) Annak ellenére, hogy az elmúlt csütörtökön, mikor Mussoliniról, volt elvtársunkról beszéltem, akit ennélfogva jobban ismerünk, mint önök, nagyon sokan felzúdultak azon, hogy Magyarország barátját bántja a szociáldemokrata párt, ha Magyarország igaz barátot talál Olaszországban és Magyarország békés szándékai az olasz szerződéssel megerősödnek, akkor nem. drága az az ár sem, amely áron azt kötötték, tudniillik, hogy a magyar kormányelnök a fasiszta kormányzati rendszer külpolitikáját támasztotta alá látogatásával. Ismétlem, erről tehát nem kívánok részletesebben nyilatkozni, mert nincs hozzátennivalóm ahhoz, amit a múlt csütörtökön ennél a tárgynál elmondottam. Csak két dolgot kifogásolok. Az egyik az, hogy ma az ülést mondhatnám puccsszerűen pont tíz órakor nyitották meg... (Jánossy Gábor: Szabályszerűen!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék most házszabálykérdésekkel foglalkozni, mert erre ia; képviselő urnák most nincs módja és joga. Egyébként megjegyzésére az a válaszom, hogy házszabályszerüleg tiz órakor nyitottam meg az ülést, amiről az ellenzék minden egyes pártjának is tudomása volt. Ez megfelel annak a régi szokásnak is, hogy mikor klotürrel tárgyaljuk a költségvetést részleteiben, akkor egyetlen egy percet se veszítsünk el. Nehogy pedig a képviselő ur megint puccsot lásson, van szerencsém a t. Háznak tudomására hozni, hogy a déli szünetet a részletes tárgyalás során a szokásnak megfelelően nem fogjuk megtartani. Malasits Géza: Tisztelettel tudomásul veszem. Nem akarok egyébként az elnök úrral vitába szállni, inkább elhallgatok. A másik dolog, amit kifogásolnom kell, hogy váratlanul elővették a külügyi tárca tárgyalását. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha Magyarországon a külügyminister ur egyedül csinálná a külpolitikát, akkor még valahogy meg tudnám ezt a sietséget érteni, hiszen a külügyminister ur -— ha jól tudom — Genfbe készül, tehát érthető okoknál fogva kivánja tárcáját mielőbb letárgyaltatni. Mindannyiunk előtt ismeretes azonban az a körülmény, hogy a külügyminister ur nem egyedül csinálja a külpolitikát Magyarországon, hanem igen nagy mértékben a ministerelnök ur is csinálja és ne-