Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. Azt hiszem, hogy az olasz események kihatásaképen most már az utódállamok is be fogják látni, hogy ezek a kérdlések évtizedekig nem maradhatnak függőben s a legrövidebb időn belül módot fognak nekünk nyújtani ahhoz, hogy mindezeket a függő kérdéseket, amelyek ugy jogi, mint gazdasági és politikai természetűek, a zöld asztalnál békésen, közmegelégedésre rendezhessük. Igen t. Ház! El kell azonban azt is ismernem, hogy az utódállamok részéről, különösen gazdasáigi kérdésekben már szintén ez a belátás kerekedett felül. Az utódállamok . közül Ausztria után hosszú hónapokig tartó tárgyalások eredményeként, amelyek során — be kell vallanom — mi igen súlyos áldozatokat voltunk kénytelenek hozni, sikerült Csehszlovákiával is rendes kereskedelmi szerződést kötnünk, amely a közel jövőben már a Ház asztalára fog kerülni tárgyalás végett. Jugoszláviával ugyancsak igen kedvező atmoszférában folytak már a legkülönbözőbb irányú tárgyalások, úgyhogy Jugoszlávia részéről is a legnagyobb jóindulattal és megértéssel találkoztunk és bizton hiszem, hogy Romániát illetőleg is — amint ott a belpolitikai viszonyok tisztulni fognak — meg fogjuk találni a közeledés lehetőségét. Az utódállamokban a háború után az az erős nacionalista áramlat, amely abból a téves felfogásból indult ki, hogy a nacionalista gondolattal ellentétben áll mindennemű megegyezés (azokkal, akiknek a területéből elrabolták és akik lakosságának egy része odacsatoltatott ő hozzájuk, — hála Istennek — már oszladozóban van. A gazdasági és politikai egymásra utaltság szükségszerűségét egyre szélesebb körben, egyre általánosabban érzik ma már az utódállamok is és ez az, amire én azt a hitemet és meggyőződésemet alapítom, hogy a legközelebbi jövőben tényleg sikerülni fog az utódállamokkal minden vonatkozásban megegyezésre jutnunk. Igen t. Képviselőház! Röviden csak ezeket a kérdéseket érintettem, mert amikor a t. Ház a külügyi költségvetést tárgyalja, azt hiszem, a költségvetésbe beállított tételek elbírálásánál tudnunk kell azt is, vajon szükségünk van-e ilyen külügyi adminisztrációra, vájjon ez a külügyministerium is ezek a külképviseleti szervek megteszlk-e kötelességüket azokon a helyeken, ahova őket a ministerium és a nemzet bizalma állitotta. Az olaszországi események igazolják. — szükségesnék tartom ezt én is erről a helyről hangoztatni — hogy a mi külügyi tis; viselői karunk hivatásának magaslatán áll. A a fogadtatás, amelyben kultuszministerün et és ministerelnökünket részesitették, minded esetre azt bizonyitja. hogy ottlévő külügyi képviselőink ezt a kérdést megfelelően előkészítették. Magam saját meggyőződéséből is megállapíthatom, hogy bármely külföldi államban volt alkalmam megjelenhetni, a mi külügyi képviselőink mindenütt a legnagyobb szeretetnek, néoszerüségnek örvendenek, a helyi viszonyokkal teljesen ismerősök és mindenütt mindenben a helyzet magaslatán állanak. (Helyeslés a középen.) Ha ez igy van, akkor a mi külügyi költségvetésünket nem szabad és nem lehet abból a szempontból vizsgálni, hogy itt felesleges kiadások vannak s hogy itt a mi takarékossági elvünkhöz képest és ennek az országnak szegény és kicsiny mivoltához képest aránytalanul költséges és nagy szervezetet tartunk fenn. Egy olyan nemzetnél, amelynek minden eszülése 1927 április 7-én, csütörtökön. 3 közt meg kell ragadnia arra, hogy saját igazát mentől szélesebb körben hirdesse, amelynek minden egyes ^ tisztviselője utján nemzeti propagandát, hittéritő missziót kell végeznie odakünn, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) «semmilyen összeg nem kár azért, amit erre a célra áldozunk. (Ugy van! jobbfelől.) E rövid bevezetés után legyen szabad magának a külügyi költségvetésnek ismertetésére rátérnem. "Mint emiitettem, a külügyi költségvetés a legszigorúbb takarékosság elveinek szem előtt tartásával állíttatott Össze. A külügyi költségvetés összkiadása 9,331.650 pengőt tesz ki. Ez igen csekély összeg, ha figyelembe vesszük az összes többi európai államok külügyi költ^ ségvetését vagy csak a minket legközelebbről érintő szomszédos utódállamok költségvetését. Azt tapasztalhatjuk, hogy minden nemzet, minden állam legalább kétszer-háromszor, de sokszorosan nagyobb összegeket is áldoz a külügyi adminisztrációjára, mint Magyarország. A fenti összeg azonban még inkább redukálódik, ha a táreabevételeket levonásba hozzuk. Az útlevél-, illetve vízumrendszer folytán ugyanis a külügyi tárcának elég jelentékeny, számbavehető bevétele mutatkozik, mely a jövő évi költségvetésben 2,528.000 pengőre van előirányozva. Ha tehát ezt az összeget levonásba hozom a külügyi tárca összkiadásából, akkor azt látom, hogy egész külügyi adminisztrációink csak 6,803.650 pengőbe- kerül. Ha pedig még ebből az összegből is levonásba hozom a központi igazgatás költségeit, vagyis magárnak a ministeriumniak a költségeit s csak azt veszem figyelembe, hogy külföldi külügyi szolgálatunk mibe kerül, akkor azt találom, hogy ez összesen 3.502.180 pengőbe kerül. Ez az összeg pedig már igazán olyan kis összeg, amelyet, azt hiszem, nem is szükséges tovább részletesebben megindokolnom. Természetes, hogy e szigorú takartrekossági elv dacára is, az egyes tételeknél, az egyes címeknél a múlt évhez viszonyítva kiadási többletek is. merültek fel, amelyek részint ölyain természetűek, mlint amilyeneket minden tárcánál megtalálunk, részint olyanok, amelyek ami külképviseletünk fokozatos kiépítése folytán váltak feltétlenül szükségessé. Hogy a külügyi adminisztráció mennyire igyekszik a felesleges terheket lecsökkeiitenii, hogy mennyire igykeszik a külügyi szolgálatban alkalmazott tisztviselők létszámát a lehetőséghez képest, — sőt mondhatnám, talán még túlzottan is — redukálni, az a legpregnánsabban tűnik ki akkor, ha a három utolsó költségvetési év tisztviselőinek adatait állitom szembe egymással. Az 1924—25. évi költségvetési időszak alatt külügyministeriumunlknaik ugyanis még 680 alkalmazottja volt. Ebben a 680-as létszámban b enhe vannak nemesiaik a központi igazgatás és a külföldi szolgálat áUlamdó, rendes tisztviselői, hanem az összes tiszteletdíjas, szerződéses alkalmazottak, az Összes szolgák, napidíjasok és kisegítő alkalmazottak is, vagyis ennyi volt az összlétszám az utolsó emberig. Az 1925/26. évi költségvetésben ezt a 680-as létszámot 602 főre redukálták. (Gaal Gaston: És mennyi van Angliában?) Leszek bátor majd pontos számszerű adatokkal megtenni az összehasonlítást is az angol viszonyokat illetőleg is. (Malasits Géza: És mennyi van a franciáknál ? — Propper Sándor: Meghatódik az ember, hogy milyen olcsón dolgoznak ezek a szegény követek!) Erre is leszek majd bátor