Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

4 Az országgyűlés képviselőházának 36. számszerűleg válaszolni előadásom során t. képviselőtársamnak. Tehát az 1925/26. év folyamán a központi igazgatás létszáma 328 főről 301-re, a külügyi szolgálatban pedig 352-ről szintén 301-re, ösz­szesen tehát 602 főre csökkent. Ebben az idő­ben volt 18 követségünk, 14 hivatásos konzulá­tusunk és 34 tiszteletbeli konzulátusunk. A most folyó 1926/27. költségvetési év alatt ez a 602-es létszám 570 főre csökkentete­tett, annak ellenére, hogy ezalatt az idő alatt a 18 követség már 20 követségre szaporodott és ezenkivül állandó képviseletet rendszeresí­tettünk a Nemzetek Szövetsegéntél is. A hiva­tásos konzulátusok száma 12 volt, a tisztelet­beli konzulátusok' száma pedig 53-ra emelke­dett. A most tárgyalás alatt levő 1927/28-as költségvetésben az össztisztviselői létszámot 553-ra csökkentettük. Ebből a létszámból a köz­ponti igazgatásra esik 246 állandó alkalmazott és 14 tiszteletdíjas ideiglenes alkalmazott, a külügyi szolgálatra esik összesen 190 állandó tisztviselő, 59 tiszteletdíjas és 44 ideiglenes szolga. Miután Gaal Gaston igen t. képviselőtár­sam szives volt érdeklődni az angol országi lét­szám iránt, erre vonatkozólag van szerencsém szintén számszerű adatokkal szolgálni. (Beck Lajos: Itt van Malasits, majd ellenőrzi! — Derültség.) Szükséges előrebocsiátanom, hogy Angliá­ban a mi külügyministeriumunk munkakörét tulajdonképen két hivatal látna el: mäga a külügyi hivatal és a külkereskedelmi hivatal. melyhez a külkereskedelmi és közgazdasági kérdések tartoznak. Magának a külügyi hiva­talnak állandó törzslétszáma 430 fő, (Gaal Gas­ton közbeszól.) — bocsánatot kérek, még a to­vábbiakat is leszek bátor felsorolni — és egye­dül azt a munkakört, amelyet nálunk a kül­ügyminis terium politikai osztálya lát el, — amelynek összlétszáma 9 főnyi — tehát a poli­tikai osztálynak megfelelő munkakört Angliá­ban 78 tisztviselő látja el. Valamelyik nani­lapban — ha jól emlékezem — ez a 78-as szám szerepel ugy, mintha ez az egész angol külügyi szolgálat összlétszáma volna. Az előbbi 430 fő­nyi létszámon felül azonban a.külkereskedelmi és közgazdasági ügvekkel foglalkozó Depart­ment of Overseas Trade-nek van ezenkivül 127 fogalmazási szakbeli és 120 egyéb szakbeli tisztviselője, alkalmazottja, összesen tehát 657 főnvi állandó létszámmal dolgozik az angol külügvministerium és legalább kétszer-három­szor ilyen számot tesz ki ezenfelül az ideigle­nes és szerződéses viszonyban levő alkalma­zottak létszáma. Ha még figyelembe vesszük azt is, hogy ebben a létszámban nincsenek benne az altisztek, szolgák és egyéb alsóbb­rendű alkalmazottak, mindjárt láthatjuk, hogy a mi létszámunknak nem kétszeresét, hanem legalább tízszeresét alkalmazza Anglia. (Gaal Gaston: Az a pici kis Anglia!) Amint már em­lítettem, egy külügyministerium létszámát nem lehet az illető ország lakosságának szá­miáival összehasonlitani. mert, amint hangoztat­tam, épen nekünk, akiknek a mi igazunkról mindenkit meer kell győznünk, igenis, sokkal többet kell áldoznunk és sokkal több hittérítő szerepet vivő tisztviselőt kell a külföldre ki­küldenünk, hogy a mi igazunkat, a mi érde­keinket kellőképen képviselhessék. (Helyeslés jobb felől.) Ez után a kis kitérés után legyen szabad a másik kérdésre is reflektálnom, hogy tudni­illik mennvit kapnak és milyen költekezőén vannak dotálva különösen a külföldi szolgála­ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. tot teljesitő külügyi tisztviselőink. Mintha sej­tettem volna az ezirányu érdeklődést, mert engem is érdekelt ez a kérdés, összeállítottam magamnak, hogy tulajdonképen mennyi is egy külügyi tisztviselő összjövedelme, hangsú­lyozva, hogy ebben a jövedelmben benne van­nak az összes jövedelmek, tehát az összes reprezentációs költségek, segélyek, pótlékok, lakbérek, szóval mindennemű elképzelhető já­randóság. A költségvetés kiadási végösszegét osztottam el e célból és állítottam arányba a tisztviselői létszámmal. Minthogy pedig ez az összeg egy költségvetési előirányzat, amely­ből — mint ahogy az kell is egy helyes gazdál­kodás mellett — valószínűleg még megtakarí­tásokat lehet elérni, ami végeredményben még csökkenteni fogja a kiszámitott összegeket. A 262 alkalmazott közül, akik a központi igaz­gatásban vannak alkalmazva, egyre esik iátlag 3790 pengő évi összjárandóság — tehiáit mint említettem — mindennemű jutalommal, se­géllyel stb.-vel együtt. Egy tisztviselőre tehát esik átlag havi 318 pengő. Ugyebár, hogy ez nem sok, t. Ház? Még szembetűnőbb az összehasonlítás, hogy milyen gyengén vannak dotálva a kül­ügyministeriumi alkalmazottak, ha a nyug­díjasokat állítom szembe velük, akiknek hely­zete tudvalevőleg igazán nem rózsás és azt hi­szem, mindenki meg van győződve arról, hogy a nyugdíj kérdés rendezése a legégetőbb és a leg­sürgősebb feladatok közé tartozik. A külügyi tárca terhére esik 119 nyugdíjas az özvegyek­kel és árvákkal együtt. Egy-egy nyugdíjasra esik a költségvetés szerint 3700 pengő összillet­mény, — a nyugdíjas pedig tudvalevőleg csak nyugdíjat és lakbért kap, tehát semmi más működési pótléka és segélye nincsen — egyre esik tehát havi 313 pengő. Igen t. Ház! Ez a legfrappánsabb argumen­tum arra, hogy a mi külügyi alkalmazottaink nincsenek túlfizetve, mert amikor egy nyug­díjazottra, aki semmi munkát nem végez, átlag havi 313 pengő esik, akkor egy szolgálatot tel­jesítő alkalmazottra: esik átlag havi 318 pengő. Követeink dotálását illetőleg pedig külön kiszámítottam, — miután igen gyakran tették kritika tárgyává ezt is — hogy a külföldi szol­gálatban a követeink ugy vannak dotálva, hogy az igazán szerénynek mondható és tel­jesen arányban áll országunk pénzügyi hely­zetével. 13 követi rangban lévő magas tisztviselőnk van. Ezek összesen kapnak 847.391 pengőt. Eb­ből egyre esik havi 2600 pengő alapfizetés és ehhez jönnek a különféle pótlékok. Ebben az összegben benfogkltatnak tehát az összes já­randóságok. (Hegymegi-Kiss Pál: Havi fize­tés?) Igen, havi fizetés. Ebben az összegben te­hát benfo gl altatnak az összes reprezentációs költségek is, amely célra — hogy csak összeha­sonlitásképen és nem példakép említsem — az Osztrák-Magyar monorchia idejében egy követ 200.000 aranykoronát kapott egy évben. Itt pe­dig ma mindennel, tehát az összes reprezentá­ciós költségekkel együtt egy követnek havi összjövedelme 5500 pengőt tesz ki. (Egy hang a középen: Nagyon szerény összeg! — Gaal Gas­ton: Az előbb 8000-et méltóztatott mondani!) Ti­zenhárom követ kap 847.391 pengőt, méltóztas­sék ezt az összeget tizenhárommal elosztani és egy hónapra megint tizenkettővel elosztani, ak­kor egy hónapra kijön kereken 5500 pengő. Azt hiszem, igen t. Ház, ezek a számok mindenkit teljesen meggyőztek arról, hogy a takarékAssá­got, igenis, keresztülvittük az egész vonalon. (Propper Sándor: 50,000 pengőt kap egy követ!)

Next

/
Thumbnails
Contents