Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-27
90 r Az országgyűlés képviselőházának 2\ kek képviseletét, (Helyeslés a jobboldalon.) nem hallgathatom el, hogy az agrár érdekek fokozottabb védelme mellett ugy a magyar iparnak, mint a magyar kereskedelemnek felkarolása, is rendkívül fontos. Merem állítani, hogyha a modern gazdasági élet eme három faktorából egy nem egészséges, akkor itt nincsen egészséges gazdasági élet, helytelen volna tehát egyoldalú agrárpolitikát követelni. Egy olyan ipar megteremtése, amely egyrészt szoros gazdasági nexusban van a magyar mezőgazdasággal, másrészt szem: előtt tartja a csonka ország ipari szükségleteit és szem előtt tartja az expanzív tendenciát, életérdekünk. Iparunk pedig- expanzív tendenciával csak Kelet felé, a Balkán felé birhat. Ha iparunk reálisan van felépítve, ha alkalmazkodik azokhoz a szükségletekhez, amelyek a Balkánon előállanak, prosperálni tud és konkurensképes lehet. A szociális problémákról is mindenki beszélni szokott a Házban. A legtöbb politikus, a legtöbb képviselő, ha mágnás is, azt szokta mondani, hogy ő demokrata. Én nem vagyok mágnás és kijelentem, hogy nem vagyok demosem, hiszen ez egy túlhaladott álláspont, (Halljuk! Halljuk!) Fölösleges itt a szavakkal játszani. A fontos az, hogy olyan politikát kövessünk gazdasági és szociális téren, amely a nép széles rétegeinek érdekét felkarolja. (Egy hang a jobboldalon: Ez a demokrácia!) Bocsánatot kérek, ez nem demokrácia. Ez reálpolitika. Tör tenelmi sajátsága a magyarságnak, hogy mindig felüliről jönnek a reformok lefelé és nem alulról fölfelé. Én nem olyan demokráciát akarok, amely lázongva vívja ki pozícióit. Olyan népies politikát kívánok inaugurálni, amelyet felülről irányítanak testvéri szeretettel és hozzáértéssel. Magyarországon és másutt is minden modern államban nem lehet más értékmérője az; embernek, mint a munka, a tehetség és az egyes emberek erkölcsi értéke; a születési előjogok kora elmúlt, bár óriási erők vannak a tradíciókban. A szociálpolitika terén határozott álláspontot kell elfoglalni. Nem lehet konzervativ politikát hirdetni egyrészt, másrészt pedig lepaktálni bizonyos előnyökért baloldali éis szociáldemokrata képviselőkkel. Világosain' és őszintén meg kell mondani, hogy Magyaroírszagon csakis olyan társadalmi réteg akceptálható, csakis olyan politikai irány nyerheti elismerést, amely kizárólag a nemzet egyetemes érdekeit tartja szem e^tt, (XJgy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) Az a politikai irány, amely ezzel szembehelyezkedik, szembehelyezkedik akkor is, amikor ezt taktikailag ki lehetne használni. Felesleges itt taktikázás és örülök ahnak, hogy Bethlen Istvánnak ebbbn a Házban nagy többsége van már azért is. mert sem a szocialistáikkal, sem velem, sem Ernszttel nem kell taiktikáznia. Senki sem akadály ózza, hogy megvalósítsa eddig- ismeretlen programmját (Mozgás jobbfélol.) megvalósítsa programlmját szociálpolitikai téren is. Az ipari munkásság problémái között szükségesnek tartom a sztrájk rendezését, 'Szükségesnek tartom a; mezőgazdiasági munkásság, a mezőgazdasági proletariátus kérdéséneik rendezését is. Magam voltam egy törvényszéki tárgyaláson, ahol egv intelligensnek látszó munkás állott a bíró előtt. Amikor a biró szemére vetette, hogy magyar "ember létére állandóan lázit a fennálló társadalmi rend ellen, akikor felállott az illető — Hunya Istvánnak hivják, kubikos volt — és *. ülése 1927 március 22-én, kedden. azt mondotta: Azért lázitok, mert nem hallgattak meg és aeért lázitok, mert a családom rajtam kívül három tagból áll és 110.000 korona heti napszámot kapok. Amikor ilyen differenciáik vannak, amikor az illető látja, hogy a»z ő ura és munkáltatója óriási anyagi előnyöket élvez az ő munkáján keresztül akkor én, mint fajvédő azt mondom: vigyázzunk és ne játszsztunk a tűzzel! Ne kívánjunk apöstolikodást és idealizmust mindenkitől. Mindaddig, amig Magyarországon éhező ember van, mindaddig, amig mindenki munkája után nem kapja meg a kellő értéket, a becsületes megélhetést, mindaddig ne várjuk azt, hogy magyarok minden további nélkül csatlakozzanak azokhoz a társadalmi rétegekhez, amelyeknek tényleg az. a hivatásuk, hogy a nemaetet képviseljék, (XJgy van! jobbfelöl.) Ebben a kérdésben tehát munkaadó és munkás között világosan és őszintén meg kell ta 7 lálnunk a kiegyenlítés útját, de nem sztrájkok révén és nem a munkások leterrorizálásával, amit szemére vetek a szociáldemokrata szakszervezeteknek, hogyha más, keresztény szakszervezethez tartozik valaki vagy egyáltalán nem tartozik szakszervezethez, akkor nem engedik munkahelyéhez. {Zaj a jcbboldalon. — Szabó Sándor: Ez a munkaszabadság!) Ez olyan politikai terror, amely ellen élénken tiltakozni kell mindenkinek, aki a szabadság jegyében szokott működni. (Ugy van! Ugy van! a jobb- es a baloldalon.) Munka alatt azonban nálunk sajnálatosképen csak a fizikai munkát értik. Munka alatt értenünk kell mindennemű munkát, elsősorban a szellemi munkát, mert a munkák között — merem állitaní — legértékesebb a szellemi munka. A szellemi munkások megélhetése és szociális bajainak megjavítása is tehát előkelő^ feladata lesz ennek a kormánynak, amely a választások előtt eléggé élénken hangsúlyozta a munkáskérdések megoldásának kérdését. Maga az a jelenség, hogy Salgótarjánban minden további nélkül otthagyták a szociáldemokrata szakszervezetet és visszavágyódnak a trikolór alá, mutatja, hogy nekünk sietnünk kell ezzel a kérdéssel. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Viczián István: Éljenek a sasok!) nekünk magunkhoz kell ölelnünk azt a munkást, aki magyarnak vallja magát. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és d baloldalon* — Eothenstein Mór: Majd meglátjuk!) Mi már megláttuk! (Szabó Sándor: Más szemüvegen kell nézni, hogy meglássák!) Azt hiszem, a szociáldemokrata párt vezérei is tisztában vannak azzal, hogy a régi recept nem jó, mert a magyarban, mé^c a munkásban is él atavisztikusan az a földszeretet, amely minden magyar embert jellemez. Vala hogyan még az a gyári munkás is, aki naponta úgyszólván lélek nélkül dolgozik, ha valahol szénaboglyát, falusi házat lát, ha komondort hall ugatni, elérzékenyül és visszakívánkozik, oda, ahonnan jött, ahhoz a bogárhátú házhoz, nem kíván nemzetköziséget, imádkozni menni kivan a templomba, mert él bennük a ragaszkodás hitünkhöz, nemzetünkhöz. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Az a szociálpolitika, amely nem ezeket a szempontokat tartja szem előtt, felfogásom szerint katasztrofális következménye lesz nem a pártra nézve, mert az mellékes, hanem a munkásra nézve, akit félrevezetnek. (Ugy van! jobbfélol.) T. Ház! Ezzel be is fejezem felszólalásomat. 1 (Halljuk! Halljuk!) Érzésem szerint olyan tör* ténelmi kcrszak küszöbén állunk, amelyben
