Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-27
r Az országgyűlés képviselőházánkik 27. ülése 1927 március 22-én, kedden. 91 Magyarországra talán felvirrad a nap. Ugy érzem, hogyha okos politikát folytatunk, Magyarország megint visszanyeri régi nagyságát és dicsőségét. Ehhez azonban egy szükséges: (Felkiáltások jobbfelől: Összefogni!) nem lekicsinyelni a nemzet mélyében rejlő erőket! Ennek a történelmi hivatásnak csak olyan nemzet tud megfelelni, amely önmagában regenerálódott, amely tisztában van a maga útjaival, amelyben egészséges nemzeti közvélemény alakult ki. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Egészséges nemzeti közvélemény pedig csak olyan nemzetben alakulhat ki, amely a nemzet lelkületének megfelelő politikát követ. (Ugy van! jobbfelől.) Én — bár ellenzéki állásponton vagyok — azt kérem a ministerelnök úrtól, hogy hallgasson ő is azokra az atavisztikus erőkre, amelyek bizonyosan benne is szunnyadnak, és értse meg, hogy a nemzet egésze mit akar. Nemcsak a hideg ész politikája kívánatos, hanem elsősorban az a politika, amely a nemzet lelkét meg tudja gyújtani nagy történelmi feladatok teljesítésével. Ha elmegy Olaszországba, meglátja, hogy ott nem a közelmúlt és a középkor eszméit keltik életre. Az olasz államférfiak ma a nagy Rómának perspektívájában élnek. Nekünk is annak a Magyarországnak prespektivájában kell élnünk, amely valamikor nagy és erős volt. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és baloldalon. — A szónokát számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Dencz Ákos! Elnök: Dencz Ákos képviselő urat illeti a szó! Dencz Ákos: T. Képviselőház! Az a hazaszeretetből fakadó konciliáns és tárgyilagos hang, amellyel az előttem szóló Gömbös Gyula igen t. képviselőtársam a napirenden levő kérdéseket birálta, felment engem attól, hogy azokra most külön reflektáljak, sőt mint kormáinvpárti képviselő elismeréssel adózom azokért az objektivitásokért, amellyel ellenzéki létére ezeket a kérdéseket boncolgatta. Különben meg vagyok győződve arról, hogy a mi nagyrabecsült és szeretett vezérünk, gróf Bethlen István ministerelnök ur, a Gömbös Gyula által felvetett kérdéseket akkor, amikor azok időszerűek lesznek, bizonyára naoirendre fogja hozni és azoknak nagystilü politikájában ugy bel-, mint különösen külpolitikai vonatkozásban annak idején érvényt is fog szerezni. Ami beszédéhek belső kormányzati intézkedésekre vonatkozó részét illeti, erre, mint általában - előttem szóló igen t. képviselőtársam bestédére, beszédem általános keretében leszek báltor majd röviden reflektálni. Az a költségvetési javaslat, amelyet az előadó ur ismertetett, nemcsak hiven visszatükrözi maerának az egész országnak gazdasági helyzetét, de egyben rávilágit arra a politikára is, amelyet a kormány az államügyek intézésében követ. Ebből a szempontból vizsgálva tehát a költségvetést, ahhoz hozzászólni kivánok ugy politikai, mint különösen gazdasági és pénzüffvi vonatkozásaiban. Költségvetés nélkül államot kormányozni nem lehet, ennélfogva arra kell törekednünk, NAPLÓ. II. hogy az állam szükségleteinek fedezéséről mindig gondoskodás történjék. Épen ezért magát a költségvetést és annak tárgyalását ugy tekintem, mint a parlament egyik legfontosabb jogalkotási munkáját, amelynek vitájában minél nagyobb érdeklődéssel és tevékenységgel kell résztvennünk. Ezért tartom én is kötelességemnek, hogy mint a törvényhozás uj tagja, a költségvetés tárgyalásában szintén részt vegyek. A költségvetési jog egyik legfontosabb jogunk; ezzel ugy kell élni, ezt ugy kell gyakorolni, hogy abból magára az államra hátrány ne származzék. Az állam épugy, mint az egyén, életet él, azt vezetni, igazgatni, mozgatni kell. Ennélfogva az élet fentartására szükséges eszközöket mindig kellő időben kell rendelkezésére bocsátanunk. Az állam életében fennakadás nem történhetik. A parlamenteknek tehát épen ezért sohasem a pártérdeket, hanem mindenkor csak a közérdeket keli szem előtt tartaniok és a kezükbe adott hatalmat e szerint kell gyakorolni. Hasonlóképen a kormányoknak is lehetővé kell tenni azt, hogy a költségvetés mindig ugy kerüljön parlamenti tárgyalás alá, hogy azt ugy az ellenzék, mint a kormány oldaláról megyitathassák s az igy kikristályosodott vélemények alapján annak törvényerőre emelkedése is biztositható legyen. Angliában, a parlamentek hazájában már belátták, hogy a költségvetés tárgyalása nem mindig a kivánt célt szolgálja, mert gyakran oly momentumokat is hoz felszínre, melyek a költségvetéssel egyáltalán semmi nexusban nincsenek. Épen aizért itt is keresték a módját annak: hogyan lehetne a költségvetés tárgyalását oly módon biztosítani, hogy szakszerű birálatra is mód adassék s ezenfelül maga a költségvetés is kellő időben törvényerőre emelkedjék. Épen ezért haizánkban is már a régi ellenzéki vezérpolitikusoknak az volt a felfogásuk, hogy a költségvetés megszavazását nem^ tekintették a kormány iránti bizalom kérdésének, mert azt tartották, hogy a költségvetést nem a kormánynak, hanem a nemzetnek szavazzák meg. Ha ezen egyedül helyes felfogás ellenére a költségvetést a későbbiek folyamán mégsem szavazták meg, esetleg meg is obstruálták, ennek sohasem általános kormányzati okai voltak, hanem az okok mindig abból a nehéz és terhes függőségi viszonyokból eredtek, melyben Magyarország ' a volt osztrák-magyar monarchia keretében a másik állammal, Ausztriával szemben állott. Látjuk tehát, hogy az obstrukció is majdnem mindig hazafias szempontokra támaszkodott. A költségvetésnek időre való megszavazását már azért is igen fonetosnak tartom, mert az összes személyi- és dologi kiadásokat csakis a megszavazott költségvetés alapján lehet szabályszerűen folyósítani. Épen ezért, hogy ez mit jelent az állam alkalmazottai, hitelezői, vállalkozói, szállítói kereseti összegének, fizetésének, munkabérének pontos folyósitása érdekében, azt — ugy hiszem — ezen ai helyen bővebben indokolnom egyáltalában nem kell. Ezenkívül a bel- és külföldi pénzpiac is mindig a költségvetésből itéli meg magának az államnak eeész gazdasási helyzetét, hitelképességét s a költségvetésben megnyilatkozó rendet tekinti garanciának az állami hitel biztonsága szempontjából. Ebből a szempontból figyelve a dolgot, még a gyakran ismétlődő indemnitások sem mindig szerencsés formációk. Anélkül tehát, hogy a multak politikai eseményeit bírálat tárgyává óhajtanám tenni, tel14
