Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. Marczali azt mondja a könyvében, minden parlamentnek az a célja, hogy benne az államfentartó elemek akarata jusson őszinte kifejezésre. Ha ez a tudományos megállapítás helyes, akkor helyes az is, hogy az államfentartó elemeknek az akarata nem jutott kifejezésre, mert kizártak ezen választás folyamán olyan rétegeket a szavazati jog gyakorlásából, amelyek de faktó államfentartó elemek. Merem állitami, hogy ez nem parlament, hanem a parlamentnek csak látszata. S mindehhez csak azt fűzöm hozzá történelmi szempontból, ha a ministerelnök ur elhivatottságának megfelelőbb, nagy, erős lépésben rendszeres politikával gyakorolni fogja a nemzet felépítését és megerősödését ,akkor ezek a kérdések mellérendelt kérdésekké degradálódnak. T. Képviselőház! Meg méltóztatnak engedni, hogy a választások kérdésének taglalása után kevésbé szubjektív térre térhessek át fejtegetéseimben. Elismerem azt. hogy aki meg választva — birtokon belül lévén — jól érzi magát, aki viszont nem lett megválasztva, mégha igazságosan bukott is ki, nem érzi jól magát. Ezzel tisztában vagyunk mindannyian. Szükségesnek tartottam, hogy erről a helyről felemeljem szavamat, nem a tiltakozás jegyében, hanem hogy cselekedetre serkentsek, mert ezt a cselekvést nélkülöztem eddig a magyar politikában. Felfogásom szerint a belpolitika tengelyében kell, hogy élen álljon a gazdasági kérdés. Ha ebből a szempontból birálom a kormány politikáját, azt kell megállapítanom, hogy bár agrárállam vagyunk, nincs agrárpolitika. Ismétlem, noha agrárállam vagyunk s a lakosság %-da foglalkozik földmiveléssel, nem látjuk se a költségvetésben, se a közéletben azt, hogy az agrárkérdések fokozottabb mérvben képviseltetnének. A gazdasági életnek a tengelye az agrárkérdés s ebből az következik, hogy minden kérdésben, legyen az pénzügyi, kereskedelmi avagy még kulturális is, az agrár szempontoknak kell dominálni, amennyiben a néptömegek neveléséről es érdekképviseletéről és általános képviseletéről van szó. T. Képviselőház! Jól lehet agrárállam vagyunk, nem tudom mire vezessem vissza azt, hogy Magyarországon hiányos az agrárérdekek képviselete, pedig valamennyien, még a városi ipasos is, ha megtakarított pénze van, házat, földet veszünk, mert mindenkiben él az atavisztikus erő, hogy ragaszkodik a földhöz. Ha tehát ez a néplélek sajátossága, csodálatos, hogy Magyarországom az agrárérdekeket vagy nem akarják, vagy nem tudják képviselni. Az én felfogásom szerint egész termelési politikánknak agráriusnak kell lennie s egész kereskedelmi és pénzügyi politikánknak is ennek kell lennie. A vámkérdést, amelyet Ernszt Sándor t. képviselőtársam itt igen élénken világított meg és ami az agrártermelés szempontjából és a fogyasztás szempontjából is • rendkívül fontos, ebből a szempontból kell felfogni és nem mesterségesen fentartott iparok szempontjából szabad kezelni. Mert a magángazdaságban is ugy van mindenki, hogy elsősorban a főtermelési ágra fekteti a fősúlyt, tehát nálunk is pénzügyeinknek, kereskedelmi politikánknak agrár szempontból kell kiindulnia és ebből a szempontból kell minden kérdést megállapítania. Hiába beszélünk többtermelésről, ha például a nemzetközi piacon a többtermelés révén előállt feleslegnek piacot biztosítani nem tudunk. Hiába beszélünk többtermelésről, ez visszafelé sül el és katasztrofális lehet. Tehát agrár szempontból ülése 1927 március 22-én, kedden. 89 kell a piacot megszerveznünk és ezt a kérdést a kereskedőnek is ebből a szempontból kell megítélnie. A magyar kormánynak eminens kötelessége, hogy a nagyon jól bevált mintapincék intézményéhez hasonlóan, amelyek a magyar bor külföldi propagálása érdekében állíttattak fel, a magyar búzának, a magyar gyümölcsnek, a magyar tojásnak és minden magyar mezőgazdasági terménynek egy olyan pozíciót'és olyan reklámot biztosítson, amely garantálja a gazdának azon jövedelmet, amelyet befektetett munkája után valóban elvárhat. De mindaddig, amig kulturális tekintetben népünk széles rétegei felkarolva nincsenek, ne beszéljünk többtermelésről. A mi gazdáink bizalmatlankodnak minden újítástól és épen ezért én a mintagazdaságok és kisérleti telepek sokasága nélkül el sem tudom képzelni a mezőgazdasági többtermelést. Ha nézem a költségvetést, most is megállapíthatom azt, amire múltkori beszédemben rámutattam, hogy Magyarországon a felső kultúra számára igen sok tétetik, mig az alsóbb kultúrára sokkal kevesebb. Az előttünk fekvő költségvetésben 927.000 pengő fordittatak mezőgazdasági szakoktatásra, ezzel szemben ipari és kereskedelmi szakoktatásra körülbelül 1,100.000 pengő. Hiszen magának a kereskedelmi miniszternek budgetjében is vannak erre vonatkozó tételek, azonfelül, hogy maga a kultuszminnister ur is gondoskodik az ifjúság kereskedelmi és ipari neveléséről. Ezzel szemben főleg az alsó- és középfokú mezőgazdasági szakoktatással a költségvetésben nagyon mostohán bánnak. Én magam helytelennek tartom a kultúrpolitikának azt a részét, amely az alsóbb néprétegek iskoláztatásával foglalkozik. Az a kultúra pedig, amelynek alapja nem erős bázis, amelynek gyökerei nem nyúlnak le a széles néprétekig, nem ér semmit. Szem előtt kell, hogy tartsuk azt, hogy amikor nevelünk, az élet számára neveljük az embereket. Az élet pedig nálunk Magyarországon a mezőgazdaságban csúcsosodik ki és mert ez így van, az egész művelődést a mezőgazdaság tengelyére kell állítani. Akkor, amikor a mezőgazdaság égető problémáival foglalkozom, elkerülhetetlen, hogy a szikjavitás kérdéséről ne tegyek említést. Nagyatádi Szabó István, Mayer minister ur elődje, a földreform politikáját tartotta szem előtt első sorban, ő ezért élt és talán ezzel halt meg. Ö a földreformért való küzdelemben kifáradt, elköltözött közülünk, holott munkájának az ország népe még igen nagy hasznát vehette volna. Mayer minister ur szintén a föld fia. ö reá vár az a feladat, hogy az 1,300.000 elhanyagolt szik kérdésével intenzív e foglalkozzék. Azt hiszem, hogy a t. Ház előtt vázolnom sem kell, hogy a szik-kérdés a magyar mezőgazdaság, továbbá az államháztartás szempontjából mit jelent. Annak az 1,300.000 sziknek feljavítását, kerüljön bármibe, az állam segítségével elő kell mozdítani, ez nemcsak a magánosok, hanem a nemzet érdeke is. A Jö\dmivelésügyi minister urnák tehát előkelő kötelessége, hogy ezzel a kérdései foglalkozzék és örömmel tapasztalom, hogy foglalkozik is, csak arra kérem, hogy még nagyobb stílusban foglalkozók és ne hallgasson túlságosan a bürokratákra, hanem haladjon az élet ösztöne által nyújtott utón, hiszen Magyarországon a szikjavitás problémája a legégetőbb gazdasági problémák egyike. Akkor, amikor beszédemben fokozott mértékben kívántam kidomborítani az agrarérde-