Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

86 Az országgyűlés képviselőházának 27. monarchia! szerepe jut olyan érteleimben, bogy Magyarországnak is terrénumává válik a Balkán, mint politikai és gazdasági terrénum. Ki akarom jelenteni, hogy nem az osztrák-magyar Monarchia imperialisztikus tendenciája — mert Magyarország erre nem képes és nincs is szándékában — de elsősorban a gazdasági és politikai elgondolások késztethetniek bennünket arra, hogy a Balkánon átvegyük a régi Manarchia szerepét, a régi Monarchiának nem azt a szeriepét, mely aibban nyilvánult meg, amit id. Andrássy Gyula állapitott meg a berlini kongreszuson, hogy tudniillik Novibazár és a Szandzsák felé kell előretörni, mert nekem inlkább aiz a felfogásom, — miután olyan időket élünk, amikor nagy államalakulatok csoportosulnak s a kis államok állandóan veszélyeztetve vannak a nagy államok szövetségeitől és akaratától — hogy olyan külpolitikai bázist kell keresnünk, amellyel a mi csonkaságunkban is más kis államokkal egyetértve olyan külpolitikai koncepciót biztosítsunk magunknak, amellyel a magyar nemzeti egység biztosítva lesz. A legutóbbi időkben gyakran hallottuk és a Skupstina tegnapi vaigy tegnapelőtti ülésén Marinkovies szerb demokrata képviselő is kijelentette, hogy a Balkán legyen a balkáni államoké. A magam részéről nyiltan megmondom, hogy miután félek a Nyugattal való bármilyen közösségtől, az én felfogásom az, hogy olyan külpolitikai koncepció megvalósítását kell keresni, amellyel esetleg mi is a Balkánállamok sorába lépünk, ama államok sorába» amelyek önállóan akarják intézni as maguk gazdasági és politikai ügyeit. Nem félek ettől a kapcsolattól, már csak azért sem, mert Mar gyarországot kulturális ereje, történelmi elhivatottsága, földrajzi pozíciója arra predesztinálja, hogy legalább is közvetítő szerepet vál^ laljon a Balkánon s ne csatlakozzék ama gondolatkörökhöz és elgondolásokhoz, amelyek a Balkán-államokat illetőleg mindinkább napvilágot látnának. (Gr. Hunyady Ferenc: Balkanizálódjunk!) Gróf Hunyady Ferenc barátom azt kérdi, hogy balkanizálódjunk-e? Én a Balkán-államoknak azt a mentalitását, amelyet mi balkanizálódásnak nevezünk, nem akceptálom. Nem mondhatom azonban, hogy a Balkán-államokban nincs sok életerő, hiszen igen nagy jövőjük van. (Ugy van! Ugy van!) A magyar gazdaság és a magyar ipar fejlődése elsősorban arra mutat és a magyar történelemből is számos példát tudunk felmutatni, amelyekben a Balkánérdekek közössége mutatkozik. Akkor, amikor a régi Monarchiának legfőbb célja a Balkánon megszerzendő impérium volt, mely különösen a Kálnoky-féle politikában nyert kifejezést azzal, hogy Bulgáriát önállónak jelentette ki s azóta ezek a kérdések állandóan foglalkoztatták az európai nagyhatalmakat s tekintve, hogy az orosz politikai, a pánszláv gondolatok iránya a Balkán felé mutatott — bár ma a szovjettel állunk szemben, amely ilyen balkáni nemzeti aspirációkat nem képvisel — eljöhet az az idő, hogy aktuális lesz az a probléma, amelyet mi pánszlávizmusnak ismerünk. (Ugy van! Ugy van!) És amikor Olaszország ma is állandóan foglalkozik a Balkán-problémával és pedig 1887 óta, amikor a hármasszövetségi szerződés 7i pontjában magának befolyást biztositott Ausztria-Magyarország mellett a Balkán-ügyek* intézésében, akkor meg kell állapitanom, hogy ha azok az államok, amelyek bennünket közvet- j lenül érdekelnek a balkáni politikájuk révén, ' ülése 1927 március 22-én, kedden. foglalkoznak a kérdéssel, logikus tehát, hogy mi is foglalkozzunk evvel a kérdéssel. Ha nincs is a kormány programmjában benne a Balkán-államokkal való szorosabb kapcsolat kiépítése, mégis, ha méltóztatnak megnézni a költségvetést, bárki megállapithatjia» hogy a külügyminister ur — akarva-nem akarva — igen sok konzulátust kreált már a Balkánon, ami azt bizonyítja, hogy az élet maga diktálja ezt az orientálódást. Bulgáriában öt konzulátusunk van. A többi államokban —- nem tudom miért — kevesebb konzulátusunk van, Jugoszláviában csak kettő és most kreálják a zágrábit. De mindamellett a mellett bizonyít a konzulátusságoknak ez a hálózata, hogy a kormánynak az élet diktálja a Balkánkérdésekkel való élénkebb foglalkozást. Kijelentem itt, hogy a Balkán felé való orientálódásnak nem lehet még a királykérdés sem az akadálya, mert nem a királykérdés a fontos, hanem ezeknek az életbevágó kérdéseknek az eldöntése, mert ez dönti el a királykérdést is. Hiszen ezt a kérdést akkor fogjuk elintézni, amikor a nemzet megtalálja azt a külpolitikai elhelyezkedést, amely a maga továbbélése szempontjából kívánatos. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Amikor Olaszország és Jugoszlávia között ellentétek vannak, nem mondhatok mást, mint azt, hogy itt az állásfoglalás sem az egyik, sem a másik ország érdekében helyénvaló nem volna. Magyarország nincs abban a pozícióban, hogy döntő szerepet vigyen, ennek következtében felesleges volna akár a sajtóban, akár itt a Házban jugoszláv vagy olasz szimpátiáknak kifejezést adni. Tény az, hogy érdekellentétek vannak s tény az is, hogy eme érdekellentétek mellett Magyarországnak bizonyos szerep jut. A magam részéről a kultuszminister olaszországi útját, amely a ministerelnök ur útját készíti elő, nagyon helyeslem, mert a külpolitikai passzivitás helyett az aktivitás nagyjelentőségű tényét látom ebben, és kívánom reájuk, úgyis mint a múltkor is az Isten áldását, mert nem pártot képviselnek ők kint, hanem az egész nemzetet. (Általános élénk helyeslés.) Az, hogy ilyen szimpátiával fogadják Ma. gyarország képviselőjét, azt jelenti, hogy a nemzetnek olyan nagy a helyzeti energiája, hogy mások is kezdenek felfigyelni arra a Magyarországra, amely a Duna medencéjében bár megcsonkítva, de mégis történelmi szerepre hivatott. Akárhogy megcsonkitottak, akárhogy körülzártak bennünket, a mindenható Isten nekünk adta ezt a földet és ez a föld népével együtt olyan helyzeti energiát képvisel, hogy semmiféle békeszerződés bennünket béklyóba kötni nem tud. (Élénk helyeslés.) Még egy, a külpolitikát érintő kérdésről kívánok szólani és pedig a szovjet problémájáról. Méltóztatnak emlékezni arra, hogyi már a múlt nemzetgyűlésen is épen mi fajvédők tiltakoztunk az ellen, hogy nálunk egy szovjetkövetség akkreditáltassék és pedig egyrészt azért, mert azt tartjuk, hogy erkölcsi szempontból lehetetlen a szovjetkövetség akkreditálása, másrészt nem is szükséges, sőt veszélyes is, mert a szovjetkövetség nem volna más, mint Magyarország a szovjetagitáció központja. (Igaz! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Eleve tiltakoztam erről a helyről az országgyűlés szine előtt minden olyan kísérlet ellen, amely gazdasági érdekekre hivatkozva akarná a szovjetet egy követség formájában ideplántálni. (Helyeslés.) Az angol példa mu-