Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

Az országgyülé& képviselőházánlak 27. ülése 1927 március 22-én, kedden. 87 tatja a legjobban, hogy mennyire kell még | egy nagyhatalomnak is vigyáznia, mennyivel inkább kell nekünk, mikor sok megoldatlan kérdésünk, szociális bajaink vannak és oly ki­csiny az. ország és oly közelfekszik ellenséges államokhoz, hogy már csak ez is óriási előnyt nyújt annak a propagandának, amelynek hi­vatása csak egy lehet; megdönteni a keresz­tény konzervatív ' Magyarországot. (Farkas­falvi-Farkas Géza: Mindent, ami csak megma­radt!) Minden tekintetben azon kell lennünk, hogy tiltakozzunk és védekezzünk ezen ter­jeszkedési politika ellen. Viszont azt is meg kell állapitanom, hogy dacára annak, hogy kapuink előtt van a Szov­jet, mi ezekkel a kérdésekkel nagyon keveset foglalkozunk, vagy csak akkor, ha hébe-hóba valami Szántó-féle esetet felfedeznek vagy egry-egy sejtrendszert, melynek a lakosság for­radalmositása a célja. Kell, hogy tudatában legyünk annak, hogy a szovjet nemcsak ma­gyar, hanem, európai szempontból is nagy ve­szedelem. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Világ szempontból is!) Állandó veszedelem, mert minden áldozatra képes abban a tekintetben, hogy a magam politikáját, politikai s társadalmi téren érvényesítse. Ezért nemcsak Magyar­országnak hanem az európai összes konzer­vatív világnézetű államoknak kötelességük volna ezzel a kérdéssel számolni. (Helyeslés.) Mi, akik itt az előőrs szerepét játszuk, le va­gyunk fegyverezve, tehát alkalmatlanok va>­gyunk «ara, hogy egy esetleges katonai betö­réssel szemben felvegyük a harcot. A mi külügyministerünknek volna kötelessége, hogy európai kérdést csináljon a szovjetkérdésből és napirendre tűzze abban a tekintetben, hogy nekünk vagy adassék meg a fegyverkezés joga, hogy a szovjet ellen védekezhessünk vagy pedig az összes európai hatalmak által egységes elj alá vegyék ezt a kérdést. (Pékár Gyula: Együttesen kereszteshadjára­tot a szovjet ellen!) Azt tartom, hogy a néme­tek hibát követték el, hogy annakidején Le­nint hazaszállították, mert a háborúnak mo­mentán helyzete azt involválta, hogy Orosz­országot bolsevizálják, azaz forradalmasítsák, hiszen bolsevizálásról akkor nem is tudtunk még. Akkor nagyon örültünk annak, hogy esetleg békét köthetünk mégis tűzfészkét rak­ták le akkor Európának Oroszországban és nem egy állam és nem egy szövetség szem­pontjából, hanem egész Európának és az egész európai társadalmi rend szempontjából kel­lene ezt a kérdést elbírálni. Előkelő feladata volna a magyar külügy mini sternek, mint olyan állam külpolitikai képviselőjének, amely legközelebb áll a szovjethez — értem területileg — hogy egy olyan akciót kezde­ményezzen, amely ennek a rákfenének elinté­zését biztosítaná. E külpolitikai fejtegetéseim után méltóz­tassék megengedni, hogy áttérjek a belpoliti­kára. (Halljuk! Halljuk!) Mint ellenzéki képviselő és mint olyan pártnak vezére, amely az intranzigens faj vé­delmet és a nacionalizmust vallja, én is fel­vettem a küzdelmet a kormánnyal szemben, abban a reményben természetesen, mint min­den párt, hogy megerősödve kerülünk ki a vá­lasztásból. Nem tartozom a siránkozó emberek közé; engemet harcos embernek neveltek. Én a politikát mindig a harc szempontjából itélem meg. Maga az élet sem áll másból, mint harc­ból. Ide tehát nem siránkozni jöttem, nem fo­gom elpanaszolni azt, azaz, hogy elmondom, de nem panaszképen, hogy az én pártommal igazságtalanság követetett el, hogy nem négy fajvédő képviselőnek, hanem huszonötnek kel­lene itt ülni az én tapasztalásom szerint. (Bor­bély-Maczky Emil: Sokkal több ül ott! — Iíarla-Szabó József: Nem a gondolaton múlik, hanem az embereken!) Jól tudom, hogy a túlsó oldalon, hány fajvédő van, t. képviselő ur. Ezt én nyilvántartom állandóan (Derültség.) és örömmel állapítom meg, hogy nem az én zász­lóm alatt, hanem más zászló alatt is több faj­védő jött be, hiszen nem az a fontos, hogy én valósítsam meg a fajvédelmet, hanem, hogy valaki, hogy a nemzet s az ország valósítsa meg ezt a kérdést. (Ugy van! Ugy van!) Nem hagyhatom azonban megjegyzés nélkül, hogy amikor mi választási törvényt kreáltunk, amelyben határozmányok, büntető szankciók vannak különösképen a hatóságok visszaélését illetőleg, ez a hatóság sans gene, bizonyos stí­lussal, ezt meg kell állapitanom, bizonyos fascista stílussal ilyeneket elkövetett. Ha ez az egész választás az olaszországi ut után kö­vetkezett volna, akkor még jobban megértet­tem volna azt, ami történt, miután azonban az olaszországi ut előtt történt, azt kell meg­állapítanom, hogy az egész kormányzatban fascista tendencia szunnyadozik. Ezt a magam részéről megint örömmel állapitom meg, mert szeretem a stílust akkor is, ha erőszakosan nyilatkozik meg, ha az a stilus és erőszak egy nagy célt szolgál. De ha az a stilus és erőszak csak azt szolgálja, hogy átmenetileg hatalmat biztosítson egynéhány embernek, akkor az sti­lustalanság és nem stilus. Ha azt szolgálja, hogy a nemzetnek használjon és egy nagy­vonalú kül- és belpolitikának legyen az alapja ez a választás, akkor a magam részéről akcep­tálom még az erőszakot is, annak ellenére, hogy saját testemen éreztem barátaimon ke­resztül. ' ! ! i Óriási felelősség nehezedik a kormányra, mert méltóztatnak tudni a történelemből is, hogy az a nép, amelynek jogot adnak, de nem engedik meg, hogy ezeket a jogokat gyako­rolja, amelyet tipornak a lelkében, független­ségében és szavazópolgári minőségében is, az a nép csak akkor érti meg az erőszakot, ha de faktó az erőszak nyomán nagy felvirágzás, erős kormányzás és nagy nemzeti megújhodás következik. Ha ez után az erőszakoskodás után tovább is hezitálás lesz, tovább is sem agrár­politika, sem merkantilpilitika, továbbra is bi­zonytalanság lesz, amely általában jellemzi közéletünket, mert hiszen a zsidóság sem tudja, hogy hányadán áll a kormánnyal vagy ha tudja is, nem mondja meg, annak ellenére, hogy hol filoszemita, hol antiszemita a kor­mány: azt mondom, hogy akceptálom az erő­szakot, de történelemcsinálást kérek a minis­ter elnök úrtól! Legyen ő méltó képviselője an­nak a nemzeti géniusznak, amelynek megnyi­latkozását már évek óta várjuk. Legyen ő az, aki Magyarországot rekonstruálja, a magyar kül- és belpolitikai helyzetnek megfelelően át­formálja. ! I ! Il il I i 1*1 i Lehet, hogy az a politika, amelyet eddig követtek, okos, de hegy nem a nemzet lelkéből fakadt, az biztos, nem tudnak lelkesedni azért a többségért, amely megalkottatott. A minis­teremök urnák speciális helyzete van a magyar közéletben és ez, hogy a személyét bizonyos miszticizmus veszi körül. Mindenki azt hiszi, még ellenfelei is, hogy ő az elhivatott. (Tetszés a jobboldalon. — Barla-Szabó József: Beiga­zolta már eddig is!) Végtelenül boldog vagyok, hogy a kormánypárti képviselők folytatják be-

Next

/
Thumbnails
Contents