Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

82 Az országgyűlés képviselőházának 2\ tátva, értem ezalatt a polgári iskolai tanárképző intézmény dolgát. Az utolsó pillanatban történt egy változtatás, abban a tekintetben, hogy a kultuszminister ur a saját maga javára döntötte el a polgári iskolai tanárképzés jogát, holott az egyházak és a kultuszminister ur között évtizedeken keresztül folyton állandóan kérdés és vita tárgyát képezte, hogy tulaj donképen joga van-e ehhez a kultuszminister urnák, igen vagy nem? Ez meglepetésszerűen jött és mi nem is voltunk valamennyien abban a helyzetben, hogy tudtuk volna, hogy mivel állunk szemben és én azt hiszem, hogy meg kell találni az utat és módot, hogy a kultuszminister ur és az egyházak egyezzenek meg ezen a térén, mert rendkivül sérelmesnek találnám, hogy a kultuszminister ur a képesités jogát egyszerűen a sajátjának tulajdonítsa és saját atmoszférájába vonja be. Egyáltalában nem vagyok ugyanazon a, nézeten, mint amelyein nagyon sokan méltóztatnak lenni itt a Házban, a mi kultúrpolitikánkat illetőleg. Én sok tekintetben elismerem a kultuszminister ur zsenialitását és nagy érdemeit, és azt hogy mindenhez, hozzá tud szólni, ami azonb

an a magyar nemzet neveltetését illeti, én elsősorban a legalsó fokokon szeretném azt erősiteni, amennyire csak lehet, (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) mert a magyar nemzetnek és az országnak ezidőszerint óriási szükségességei vannak és ezek között különösen két dolgot kell megemlítenem, elsősorban azt, hogy az utak Magyarországon el vannak hanyagolva, (Ugy van! Ugy van!) s e miatt az ország anyagi helyzete semmiképen sem fejlődhetik, és nem is fog emelkedni, amig az utak ki: épitve nem lesznek, és ezt a kérdést elsőrangú szükségességképen kell kezelni. A második pedig, a legalsó fokon a nép tanittatása és neveltetésének a kérdése. Mert még most is nemcsak ezen vagy azon az országrészen, de mindenfelé rendkivül sok község van, ahol egyáltalán iskola nincs, vagy ahol van düledezik, vagy olyan, hogy délelőtt, délután tanitanak, avagy túl van zsúfolva az iskola, stb. stb. (Ugy van!) Ha tehát a magyar kultúráról van szó, elsősorban ezt az oldalát szeretném erősiteni. Ami azonban általában a kultúrát és a mi magyar kultúránkat illeti, — nem akarok bővebben foglalkozni e kérdésekkel annál kevésbé, mert a kultúra vezetője nincs jelen — de már most, ezen első költségvetés tárgyalása alkalmával okvetlenül meg akarok egyet emliteni, nevezetesen azt, hogy jelenleg Svájcban statisztikákat közöltek a felső iskoláztatásról és annak arányairól és konstatálják ' Svájcban, hogy rendkivüli, túlnagy a felsőbb iskoláztatás aránya. (Ugy van! Ugy van!) Konstatálják, hogy ez nemzeti veszedelem, amire vigyázni kell, és rögtön hozzáteszik, hogy ilyen és ilyen pályák vannak, amelyeken feltétlenül el lehetne még helyezkedni. Méltóztassanak érre gondolni, és méltóztassanak magyarországi állapotainkra gondolni. Én legalább a magam részéről feltétlenül kifejezést akarok adni annak a nézetemnek, hogy rendkivül vigyáznunk kell a nevelés kérdésére, mert ebben a tekintetben mindig tudnunk kell azt, hogy hol fogjuk elhelyezni azokat, akiket kiképeztetünk. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) A mostani helyzet az egésa világon és egész Európában valóban a nyugtalanság helyzete'. Nemcsak azért, mert tavasszal rendszerint bizonyos nyugtalanság szokott mutatkozni a. poli tikaii életben, hanem különösen látjuk, hogy azok az, államok, amelyek a civilizációnak és '. ülése 1927 március 22-én, kedden. kultúrának legelső pillérei, vannak nendkívül súlyos és nyugtalan állapotban és látjuk, hogy többé nemcsak Európáról van szó és a modern ember; többé nemcsak Európával számol, hanem számo 1 viágrészcikkel, az egész világ egybekapcsoltatott ; látjuk, hogy az egész világon rendkivül nagy a nyugtalanság, ezt mutatja elsősorban a jelenlegi helyzet és mi Európában eme helyzet hatása alatt állunk. T. Ház! Ami az előttünk fekvő első költségvetést illeti, én természetesen szemben egyikmásik képviselőtársammal, aki a politikában egyik vagy másik szempontból másképen gondolkozik, mint én és talán a haladást szeretné erőltetni, kénytelen vagyok konstatálni, hogy a jelenlegi állapotban bizonyos haladást feltétlenül el kell ismerni. (Halljuk! Halljuk!) Ami elsősorban a társadalmi állapotainkat illeti, én annak idején, midőn túl voltunk a forradalmon és a borzasztó katasztrófán, láttam, hogy a magyar társadalom rendkivül nyugtalan, izgatott és zaklatott. Ez aiz izgatottság^és zaklatottság lassacskán tűnőiéiben van és lassan^ kint kezd visszatérni a régi nyugodtabb gondolkozás! mód és higgadtság, amely sok tekintetben arra, képesiti az embert, hogy saját helyzetet és a szomszédokkal való összefüggést minél tisztábban tudja megitélni. A másik a politikai helyzet. Igae, hogy a politikai helyzet szempontjából illetőleg én sok tekintetben azt moudhatuám, hogy vesztesnek érzem magam, mert azelőtt az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, nagyobb befolyást m gyakorolt a közügyekben, mint ma. (Derültség.) Mondom, ennek dacára mégis a jelenlegi politikai helyzetet feltétlenül bizonyos haladásnak tartom. (Ugy van! jobbfelől.) Én feltétlenül akartam és kivántam, hogy Magyarországon, különösen ebben a korszakban, azok után a^szerenosétlenségek után, amelyek lezajlottak és a legsúlyosabb körülmények között, a lehetőség szerint erős és erősebb kormányzatra térjjünk át. A harmadik a pénzügyi helyzet. A pénzügyi helyzet terén is méltóztatnak látni, hogy óriási áldozattal bár, de mégis sikert és eredményt értünk el. Mit akarok én elsősorban! Természetesen azt, hogy a nemzet haladjon és a nemzet legyen egészséges és hogy legyen a nemzetnek haszna minden politikai tevékenységben. Kit tartok én nemzetnek. Mindenkit ebben az országban és nem akarok semminemű klasszifikációt csinálni semmi körülmények között, de igenis azt akarom okvetlenül, hogy a nemzet haladjon és a nemzet maradjon fenn és hogy a nemzetnek attraháló képessége legyen. És különösen szemem előtt lebeg folytonosan az, a többmillió magyar, aki a demarkációs vonalon túl van, (Ugy van! Ugy van! — Tetszés.) aki mindig Budapestre tekint és folyton azt nézi, hogy mi, maradék magyarok itt miképen élünk és miképen vagyunk konszolidálva; hogy mennyire vagyunk egészségesek és mennyit tudunk és vagyunk képesek haladni. (Ugy van! jobbfelől.) Haladni és emelkedni akarunk feltétlenül. Nem akarunk stagnálni és minden egészséges, szociális és gazdasági, valamint kulturális kérdésben feltétlenül méltányosak és igazságosak akarunk lenni és feltétlenül meg akarjuk őrizni attraháló képességünket a mi testvéreink iránt ott túl a demarkációs vonalon; tisztességes és teljes értékű, becsületes nemzet akarunk lenni itt az európai koncertben, amely tényleg napról-napra emelkedik és mind nagyobb tiszteletet követel magának. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.)