Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. Ami mármost pénzügyi helyzetünket illeti, nagynehezen lőn meg a mi aequilibrimunk. Azt én nagyon jól tudom, hogy rendkivüli áldozatokba került, azonban konstatálnunk kell, hogy az adók befolynak, sőt több adó folyik be, mint amennyi preliminálva lőn, sőt azt látjuk, hogy bizonyos fölöslegekkel is számit a minister. Azt nagyon jól tudom, hogy a jelenlegi költségvetést normális költségvetésnek semmiképen nem lehet mondani, a közgazdasági és pénzügyi állapotokat normálisaknak; nem lehet mondani. Az egész költségvetésben bizonyos óvatosság mutatkozik. Ezt az óvatosságot a magam részéről méltánylom s a magam részéről teljesen rendbenlévőnek tartom. Mármost ami a külföldi állapotokat illeti s ami elsősorban! Németországot, megállapítható, hogy Németországban is megvan a pénzügyi aequilibrium, azonban Németországban látjuk, hogy ott ugyanazok a kisérő jelenségek mutatkoznak, mint itt. Látjuk, hogy a németországi körülmények között a munkanélküliség óriási módon felnőtt. Látjuk, hogy Ausztriában az aequilibrium szintén megvan, de Ausztriában talán a legmagasabb a munkanélküliek száma, mint az eddigi esztendőkben volt, úgyhogy Ausztriában 270 ezerre teszik már a munkanélküliek számát. Látjuk a helyzetet Franciaországban. Franciaországban ma nehéz küzdelem, folyton és állandóan a stabilizálásért és az aequilibriumért. Franciaországban még ez a küzdelem nincs befejezve és Franciaországban is rendkivüli súlyos napok előtt vannak. Franciaországban a parlamentben mind valamennyi összefog ips azon tanakodik, hogy az aequilibriumot valamiképen elérhesse. Látjuk Olaszországot is. Olaszországban megvan ugyan valamiképen az aequilibrium, de ott is nehezen küzdenek és folyton gátló rendelkezéseket hoznak az importtal szemben. Mármost Németországban az aequilibrium nyomában nehéz állapotokat látunk. A különböző ministereket itt is megszidják egyesek, mások megdicsérik. Reinhold politikája teljesen ellenkezik a jelenlegi ministernek, Köhler ministernek politikájával. Reinhold és Köhler között óriási különbségek vannak. Azt kell látnunk, hogy az az ember, aki Reinhold után következett, sokkal óvatosabb ember, sokkal inkább vigyáz abban a tekintetben, hogy saját népszerűségét is esetleg kockára tegye, de semmiesetre sem akar a népszerűséggel olyan játékot űzni, hogy abból az országra esetleg rettenetes következmények háruljanak. Mármost látom az angol gazdasági szakértőket a német viszonyokkal szemben. Azt látom, hogy Keynes, aki esztendők óta a legelsőrangú szakember, a legélesebb eszű, a legzseniálisabb, a leggyorsabb felfogású egyes kérdések gyors appreciálásában és megítélésében, nagyon kedvezőtlenül itéli meg azokat az országokat, ahol megvan ugyan az aequilibrium, de nem biztos, az, hogyan fog továbbmenni a dolog. Keynes például azt látja, hogy 1925-bein a német gazdasági életben körülbelül 200 millió angol fontra teendő az a különbözet, amely a behozatal és a kivitel között van. S azt kell mondanunk ilyen körülmények között, hogy Németországnak sorsa mégis kétséges és szerinte hosszú esztendőkön keresztül minimálisan legalább 50 millió angol fontra teendő az a különbség, amely Németországban a kivitel és a behozatal között fenn fog állani. Ezek a jelenségek, ha nem is ilyen horribilis számokban, megvannak Magyarországon is. Magyarországon is rendkívül vigyázni kell, NAPLÖ. II. ülése 1927 március 22-én, kedden. 83 hogy miképen és mi módon kell továbbmenni. Magyarországon azt látjuk, hogy állandóan és folyton folyik külföld felé a mi eladósodásunk. És ha veszem azokat a tételeket, amelyek itt szerepelnek mint takarékbetétek, azt látom, hogy még itt is különbséget kell tenni. Meg kell ezeket erősen nézni, mert hiszen sok pénz jött ide a külföldről és az a külföldi pénz, benfekvő tőke, tulaj donképen kifelé kamatozik és nem nekünk. És ha a svájci bankár-nagygyűlést tekintjük, helyesen konstatálja ez, hogy Svájc volt egyidőben Európának bankárja, valamint azt is, hogy a tőkeképződés rendkivül lassú és ennek következtében látható az adónemekben is a következmény. Mélyen t. Uraim, itt nagyon sokszor beszélnek egyenes- és közvetettadókról, de ebből a legvilágosabban következik, hogyha a tőkeképződés rendkivül lassú és hogyha a birtokok, a fekvőségek, s általában az olyan vagyonok, amelyek a direkt teherviselésre képesek lennének, rendkivül meg vannak terhelve és nem képesek többet produkálni, akkor nagyon természetes, hogy ugyanaz a jelenség következik be, amely bekövetkezett Orosz országabn, Németországban, Ausztriában, hogy elsősorban ráhárítják az indirekt adókra mindazt, amire szükség van. Ebből elsősorban egy dolog következik és ez a-dolog eléggé szomorú. Amint én a múlt költségvetés tárgyalásánál mondottam volt, mégpedig eléggé öntudattal mondottam. (Halljuk! Halljuk!) És kijelenthetem, hogy igazam volt a kérdésről táplált felfogásomban. Abban az időben azt láttam, hogy az a mélypont volt és ebből feltétlenül emelkedés következik. Ez volt a tavalyi esztendő. Az idei esztendőben, amint én nézem a dolgokat, — ezt feltétlenül konstatálni kell,— az egész vonalon feltétlenül szegényedünk a gazdasági életben, {ügy van! a jobboldalon.) Ennek a szegényedésnek pedig okvetlenül következménye, hegy a kultúrában is lassan fogunk haladni, vagy visszafelé fogunk fejlődni. Mármost aequilibriumunk van jelenlegi körülményeink között, de ez az aequilibrium rengeteg áldozatba került. És tudjuk azt, hogy ezen a téren elsőrangú szükségességek vannak és ezeket minduntalan el kell utasítanunk magunktól azért, mert nem vagyunk képesek ezeket a jelenlegi körülmények között keresztülvinni. Be kell azonban látnunk, hogy erre az aequilibriumra, erre a kiegyenlítődésre a bevételek és kiadások között nekünk feltétlenül szükségünk van és hogy a nemzetnek feltétlenül meg kell hoznia azt az áldozatot, amelyet meghozhat és amelyre képes, hogy ez az aequilibrium ne veszélyeztessék. Másfelől pedig be kell látnunk, hogy feltétlenül takarékosságra van szükség. Takarékoskodni kell mindazokon a helyeken, ahol lehet. S ha az állami életben vagy az állami élet bizonyos vonatkozásaiben azt vesszük észre, hogy némelyik ember rendkivül szeretne saját veleszületett hajlamainál fogva urasán fellépni, ami sok pénzbe kerül ebben az országban, ezeket az igényeket valóban le kell szorítani és mindenkinek puritánnak, egyszerűnek kell lennie; mindenkinek és mindlenütt ki kell tüntetnie, hogy a nemzet takarékoskodik. (Általános helyeslés.) Van még egy tétel, amelyről ugy látom, itt a képviselőházban nagyon keveset beszélnek — ennek okát nem értem teljesen — s ez a vámtétel, amely az összes bevételeknek majdnem egyhatod részét teszi. A régi világ13