Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. Nem fontos a beszéd ? Abba is beleegyezek !) En is azt moaadomj t képviselőtársam, hogy adják vissza, amit elvettek, de amit én mondok, az egy igazi irredenta politika, az pedig, amit képviselőtársam mond, kardcsörtető politika. (Szabóky Jenő : Hol a kard 1 ,— Huszár Károly: Ezt már nem értem! —Zaj a jobboldalon.) E mai kormányzati rendszernek szomorú következményei lesznek azok a jelenségek is, amelyeknek egy részét már észleljük : a bürokratizmusnak és a rendészeti tevékenységnek túltengése az államigazgatásban. Elégséges hivatkoznom az önkormányzat háztartásának ellenőrzésére. A bürót voltaképen rászabadítjuk teljesen összes igazgatási ágainkra. Ennek következménye lesz ezután az, hogy centralizálnak minden téren, a jogokat bevonják, ellenben a kötelességeket a legnagyobb késedelmességgel teljesitik. A felelősség is feltétlenül meggyengül, úgyhogy ez a centralisztikus, bürokratikus törekvés meggyőződésem szerint nem szolgál igazgatási rendszerünk javára. (Gaal Gaston : Ez igaz !) Fiskális szempontok érvényesülnek csupán, de azok is egyoldalúan, ellenben a szociális szempontok teljesen mellőztetnek egyes kérdések megoldásánál. (Gaal Gaston : Bürokratikus szempontok érvényesülnek !) Méltóztassék megengedni, ha én függetleníteni akarom'teljesén a bürótól és a kormányzattól a képviselői működést egy más irányban is. Amint már a gazdasági bizottságban is ^ felvetettem, most ismételten megteszem: méltóztassanak a képviselői illetmények kérdését törvényhozási utón rendezni. (Helyeslés a baloldalon.) Lehetelen dolog, hogy e tekintetben a kormány részéről történjék iniciativa ós voltaképen a képviselők illetményeik tekintetében a kormánytól függjenek vagy önmaguk állapitsák ezt meg időnként és esetenként. Ezt a kérdést a törvényhozásnak kell rendeznie a közvélemény megnyugtatására is. Ez az egyetlen helyes mód és ez a törvényhozói függetlenség szükségszerű követelménye is. (Gaal Gaston: Valamennyien vállaljunk igazgatósági tagságokat! — Fábián Béla: Adjunk mindenkinek egy Faksz-igazgatóságot! — Mozgás a jobboldalon. — Gaal Gaston: Akinek pedig nincs, az mondjon le! — Zaj. — Elnök csenget. — Fábián Béla: Egyiknek só, a másiknak cukor, a harmadiknak szén! — Egy hang a jobboldalon: A negyediknek macesz!) Másik aggályos jelenség szerintem a rendőri tevékenység túltengése, azáltal, hogy minden kérdésre rendeletet adnak ki és minden kérdéshez engedély szükséges. Olyan túltömitése ez a diszkrecionális jognak, amelyet, különösen a mai időkben, amikor már a háborús következményeket is levetkőztük, feltétlenül aggályosnak tartok. (Rassay Káról: Tizenöt detektív vigyáz a rendőrségen, hogy az ujságiró be ne mehessen!) Ebben a tekintetben utalnom kell arra a bizonyos erkölcsvédelmi rendeletre, amely bizonyos körön túlmenve, elment egészen a művészetekig. Méltóztassék megengedni hogy itt a választások tanulságait levonva, egy másik szomorú tünetet is felemlitsek. Előttem a magyar rendőrség a múltban is a legtiszteltebb karhatalmi alakulat volt. (Ugy van! a jobboldalon.) A csendőrnek nem kell népszerűnek lennie, hanem tiszteltnek és becsültnek kell lennie, a csendőrnek olyan kell lenié, mint az angol rendőrnek, akiben mindenki pártatlan támogatóját látja meg a rendfelforgatókkal szemben. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Ugy van!) De ha ez igy van, akikor ezt a esendőrséget ne tes•ulése .1927 március 22-én, kedden. 81 sék választási agitációkba belevonni, ne tessék | őket, mint politikai ügynököket, felhasználni, I (Ugy van! a baloldalon.) mert ezzel a esendőrséget, mint karhatalmi alakulatot, lejáratják és a keserűséget is fokozzák velük szemben. Ezeket kívántam én az első költségvetési vita során előadni. Ez a parlament a közép! esztály parlamentje (Rassay Károly: A bürokrácia , parlamentje!), a bürokrácia parlamentje! és én ettől a parlamenttől a nemzet érdekében azt kérem, hogy tanusitson a kérdésekben bölcs megértést és szociális megérzést.. A költségvetési javaslatot, mivel az bizalom kérdése, nem fogadom eL (Taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Berki Gyula jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. képviselőház! Hegymegi-Kiss Pál. t. képviselőtársam különösen két olyan dolgot emiitett fel, amelyekre azonnal rá akarok térni. Beszédem folyamán valószínűleg többi ál Utasaival is lesz szerencsém \ foglalkozni. Ami elsősorban a pengő kérdését és azzal I összefüggésben azt illeti, hogy okvetlenül ; drágaságot és drágulást okozott az, erre nézve I a következő a válaszom. Akár az osztrák rendszerhez, akár pedig a német rendszerhez módosult volna a pengő, valószinüleg mindkét esetben ugyanaz lett volna a következmény. Ahol a valuta- és valorizációs kérdésekben áttértek az uj pénznemre, mindenütt drágaságj gal és drágulással járt ez az áttérés. Ami pedig magát a tényt illeti, hogy miért nem az osztrák- rendszerhez vagyis ia tizes alaphoz ragaszkodtunk, felfogásom - az, hogy azért, mert mégis inkább a valósághoz akartunk közeledni, de nem akartuk azt a valóságot elfogadni, hogy a teljes arany értéket fogadjuk el, mert minden valószínűségi számitás szerint nagyon kézenfekvő volt, hogy akkor még nagyobb drágaság következett volna be. Az akkori európai és gazdasági viszonyok, amiként ki lehetett számítani, erre mutattak. A másik kérdés, amelyet érinteni méltóz; tátott, amely rendkívül érdekel bennünket és ! igen fontos ránk nézve, a képviselői fizetése1 ket illeti. Azt méltóztatott mondani, mintha j mi ennek következtében bizonyos függő^ viszonyba kerültünk volna a kormánnyal és a ! kormánytól függene a mi fizetésünk. Erre a | -kérdésre okvetlenül "válaszolnom kell, nehogy ! esetleg rossz következést vonjon le a közyéle! meny, amely a parlamenttel és egyáltalában ! azokkal a tényezőkkel szemben, akik arra ! vannak hivatva, hogy az országban a tekinj télyt képviseljék, rendkívül hajlandó mindig ! a legrosszabbat feltételezni. (Ugy van! a jobb' oldalon.) Ami a képviselőket és a képviselői tekintélyt illeti, minden idevágó kérdés a Ház gazdasági bizottsága elé van utalva, amely ' mindig itt a plénumban tesz jelentést és a plé! num ahhoz járul hozzá. Olyasmiről tehát, 1 mintha a mi fizetésünket a kormány állapitaná meg és ennek következtében arról, hogy mi lennénk függőségben!, szó sincs; mi házhatározattal emeltük mindig. (Hegymegi-Kiss Pál: A gazdasági bizottságba ott ül a pénzügyminister képviselője velünk. — Huszár Károly: Azt nem lehet kikapcsolni! — Zaj. —Halljuk! Halljuk! j Elnök (csenget): Csendet kérek! ! Ernszt Sándor: T. Képviselőház! Az utóbbi napokban foglalkoztunk itt egy tör vény javas' lattal, amely a bizottságban lőn megváltoz-