Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-27
80 Az országgyűlés képviselőházának % rendezése nálunk azért fontos, mert belső sztrukturánfcnak kialakulását voltaképen ez adja meg-, de a külállamokkal szemben való helyzetünket is voltaképen ez fogja megadni. Az én megállapításom szerint a királykérdés megoldásánál négyféle eset lehetséges. (Östör József: Elég sok! — Rassay Károly: Az egyik az, hogy a király belép az egységespártba! — Fábián Béla: A legjobb megoldás! —- Strausz István: Ez komoly téma! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a régi dinasztiát hozzák vissza akar olyan módon, hogy újra megválasztják, akár olyan módon, hogy a legitimitás, az ü. n. Habsburg-féle legitimitás eive érvényesül. A másik eset az, hogy a régi dinasztiának egy m-áls tagját fogják ültetni a trónra, mert hiszen csodálatos felemás helyzet van ma az országban: kiráily nincs, ellenben királyi hercegek vannak — amint ezt közr jogunk is elismeri. A harmadik eset az, hogy egy más dinasztiáit választanak, ás pedig vagy egy külföldi dinasztiát, vagy pedig egy belföldi, nemzeti dinasztiát. Negyedik eset is lehetséges: köztársasáig leszünk. (FarkasfalviFarkas Géza: Népköztársaság 1 ? 1918-cal? — Zaj.) Csak egyetlenegy nem lehetséges, (Graeffl Jenő: Hogy köztársaság legyen!) — én elméleti alapon tárgyalom a kérdést — az; nem lehetséges, hogy a régi királyválasztási rendszert visszahozzák, (Farkasfalvi-Farkas Géza: Bizony nem!) amikor esetenként választanák a királyt. (Rassay Károly: Jó üzlet lenne itt egyeseknek!— Fábián Béla: Ajánlási ivek, aláirá)sgyüjtés! — Farkasfalvi-Farkas Géza: Ezt osztom! — östör József: Ez csak három eset! — Strausz István: Négyet mondott! — Jánossy Gábor: Ne figurázzunk Ez komoly dolog!) A négy eset közül egynek nincsenek jelenségei: az utolsónak, mert hiszen ebben a tekintetben az agitáció is törvényileg tiltva van, ellenben a hátrom elsőnek, különösen a két elsőnek vannak jelenségei. Ezekre a jelenségekre bátorkodom itt rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen maga a keresztényszociális gazdasági párt voltaképen mérsékelt legitimista párt. (Rassay Károly: Miért mérsékeltl) A harcos legitimistákat — Andrássyékat értem alattuk — a ministereinö<k ur kibuktatta a parlamentből. Nagyon jól tudjuk, hogy egyik osztrák főherceg ur a közvéleményben, de a hatóság részéről is, egyideig, mig ez interpelláció tárgyává nem tétetett, szinte pusszirozva, támogatva volt s különböző házassági kombinációk és külpolitikai orientációk tárgyát képezte. De e mellett meg kell állapitanunk azt is, hogy azok az erős szabadkirályválasztók, akik a régebbi egységes pártnak, a régi Keresztény- és Keresztyén-, Kisgazda-, Földműves- és Polgári Pártnak vezető tagjai voltak: Kovács J. Istvátn, Hencz Károly, ezek az erősen poentirozott Habsburg-ellenes és szabadkirályválasztó képviselők szintén kibuktak. (Fábián Béla: Ki is vándorolt az egyik! —. Farkasfalvi-Farkas Géza: Jól tette! — Zaj.) Itt, a képviselőházban az első költségvetési vita során óvást emelek az ellen, mintha a képviselőház ebben a formációjában e kérdés megoldására hivatott volna. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Nem értjük, mire céloz?) Óvást emelek pedig azért, mert én a, főhatalom kérdésének rendezése tekintetében a nemzeti akarat hive vagyok: a nemzeti akaratnak kell ezen ia téren érvényesülnie és én a nemzeti akarat érvényeülése 1927 március 22-én, kedden. . sülését a jelenlegi választási rendszer mellett nem látom. (Ellenmondások a jobboldalon.) Azokat a trónfosztó rendelkezéseket, amelyeket az első nemzetgyűlésen a Bethlen-kormány javaslatára a nemzetgyűlés megalkotott, (Farkasfalvi-Farkas Géza: Kényszerűségből, külső hatalom kényszere alatt!) az első nemzetgyűlés hoztaf meg, amely egy szélesebb választójog alapján jött létre és teljesítette itt a törvényhozói munkát. A második nemzetgytiló"-; választásának választójogi szabályait a kormány már önmaga szükségrendelettel alkotta meg, tehát a második nemzetgyűlés egy szükségrendelet lalapján működött, ez a képviselőház pedig a második nemzetgyűlés által alkotott választójogi törvény alapján jött létre, amely kétkamarás törvényhozást létesített. A második nemzetgyűlésen határozott jogfosztások történtek, jogszükitések magában a tényleges jogban, a választójogban is s a titkosság köre is sokszorosan lecsökkentetett. Nézetem szerint tehát ebben a formációban, ebben az alakulatban a királykérdést meg nem oldhatjuk. Ez aggályos lenne és már most óvást emelek az ellen, ha ez ai kérdés akár a kormány, akár más részéről ennek az országgyűlésnek működése alatt idejönne. A királykérdés ránknézve azért is fontos, mert itt fektetjük le jövő sorsunkat s külpolitikai helyzetünk is csakis akkor tisztázódik és rendeztetik teljesen, ha mi ezt a kérdést véglegesen megoldjuk. Itt kell megemlékeznem a mi külpolitikai orientációnkról is. A múltban — történelmünk tanúsága szerint — mi mint a Nyugat védbástyátja szerepeltünk. Sohasem avatkoztunk bele egyes nemzetek problémáiba. A magam részéről azt tartom, veszedelmes volna, ha mi most a Balkán-problémákba beleavatkoznánk. Nekünk minden irányban egyetlen törekvésünk lehet: a békesség és .a semlegesség; munkálnunk kell a béke műveit, munkálnunk kell olyan irányban, hogy a rajtunk elkövetett igazságtalanságok idővel orvosoltassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ehhez pedig az szükséges, hogy részünkről is mellőztessék minden kalandos politika s az a j óviszony, amelyne — minden szomszédállamot tekintve — szükségünk van, ápoltassák. Csak igy érhetjük el a mi közelebbi törekvésünket, amely egyfelől vonatkozik ma —konkretizálva — különösen az erdélyi optánsok birtokainak rendezésére, amely kérdés ma a Népszövetségi előtt fekszik (Strausz István. : De csak fekszik !) és valószínűleg a nyáron kerül megoldás alá, másrészt ezen az alapon tudunk jó kereskedelmi szerződéseket elérni, melyek gazdasági életünk fokozása végett szükségesek. Ezeket csaks azon az alapon érhetjük el, ha minden szomszódáilammal^ kölcsönös jó viszony ban vagyunk. (Bogy a János : Kettőn áll a vásálr : rajtunk és a szomszédon!) így tudjuk elérni azt. az óhajtásunkat, hogy levegőt kapjunk és kijuthassunk a tengerhez. Ehhez pedig demokratikus irány szükséges. Nekünk a környező álamok népeivel kell megbékülnünk és azokkal kell megszerettetnünk magunkat, hogy egyfelől hozzánk visszavágyjanak és segítsék a mi jövő előhaladásunkat. (Zaj a jobboldalon. — Gaal Gaston : Adják vissza, amit elvettek! t— Rassay Károly: A mohácsi beszéd nem ugy beszélt, mint a képviselő urak, kapkodnak jobbra-balra Mohácstól Rómáig. —Zaj. Egy hang a jobboldalon: '' Nem a beszéd a fontos! — Rassay Károly:
