Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. lől! — Rassay Károly: A választások alatt is, nemcsak utólag!) másfelől pedig a cserének lehetősége, mert ha ebben a tekintetben akadályok forognak fenn, akkor hiányzik a parlamenti életben az a nemes verseny, amikcot* a nemzet javára a többség és az ellenzék kölcsönösen szinte verseng az egyes kérdések megoldásánál. Nagy vétket követ el tehát a nemzet ellen az, aki akármelyik irányt, akár a haladó, progressziv irányt, akár pedig a konzervatív irányt elnyomja, mert ezeknek az egészséges harca, — ezt bizonyítja épen az angol parlamentarizmus — biztosítja a nemzet fejlődését. (Zaj a balközépen.) Kölcsönös figyelemmel kellene lennünk ebből a szempontból, mert egészséges nemzeti munka csakis a pártok kölcsönös megbecsülése alapján lehetséges. Most pedig a polgári ellenzéket kiirtották. A polgári ellenzéket különben a múltban is igen. de igen szerették konzervatív oldalról, de nem a konzervatív gondolkozású emberek, hanem inkább a reakciós! gondolkozású emberek radikálisnak nevezni. Pedig ma ugy állunk, különösen a közszabadságok és közjogositványok terén, hogy mi, akik a progressziv irány képviselői vagyunk, szívesen visszasírjuk a multat. Az 1870-es évek választójoga mellett, amikor nem volt ez a botrányos ajánlási rendszer. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) itt ezekben a padsorokban a függetlenségi eszméknek, a független nemzeti gondolatnak lelkes és tekintélyes számú képviselői ültek. (Gaál Mihály: Akkor más világ volt!) Az 1870-es évek egyesülési és gyülekezési rendeletei alapján egészen másként kezeltetett a gyülekezési jog, mint kezeltetik ma; hasonlókép a sajtórendészet is egészen másként kezeltetett. A múlt felsőháza is más volt. mert annak legalább nem volt súlya, az nem volt egyenlőnek beállitva, el volt ismerve az alsóház túlsúlya. De más volt a törvényhatósági szervezet is, mert az 1886-os törvények alapján a törvényhatóságok időnként mindig felfrissültek, megujultak. Ma ezek mind hiányoznak. De mit akar a kormány a polgári ellenzék teljes megsemmisítésével? T. képviselőtársam épen Angliát hozta fel. Angliában van egy egészségtelen kialakulás, hogy az u. n. wigh-párt szerepét akkor, amikor Lloyd George a háborúban a konzervativekhez fordult és a polgári gondolat a haladó oldalon elmaradt, teljesen átvette a munkáspárt, de ez a munkáspárt egészen más rétegeződésü. Magyarországon a polgári ellenzéknek, a haladó irányú polgári gondolatnak kiirtása voltaképen a polgári gondolatnak ártalmára is szolgál. Az a diktatúra, amellyel Mussolini rendelkezik és amely egy déli államba való; Magyarországon, az, alkotmány és szabadság hazájában egyáltalában be nem hozható. Elismerem, hogy vannak ma reakciós áramlatok a világon. Látjuk ezt mindenütt, látjuk az angol konzervativeknél, látjuk Németországban, látjuk Franciaországban, ahol Herriot kezet kellett hogy fogjon Poincaréval, az imperializmus képviselőjével épen azért, hogy egy Mussoliniranidszerü kialakulást az esetleges közgazdasági válságok miatt megakadályozza. De Magyarországon ez nem lehetséges. Magyarországon nem egészséges állapot az sem, ha ez a diktatúra burkolt formában van Öntve, hogy bizonyos nagyszámú képviselettel, de az irányitó alá teljesen alárendelt képviselettel kívánja a kormány megoldani a kormányzást. ülése 1927 március 22-én, kedden. 79 Ezek mind szomorú tünetek, amelyek csak ideig-óráig állhatnak fenn. Ernszt Sándor t. képviselőtársam, mikor a választójogi törvényjavaslatot tárgyaltuk, elvben a titkos választójogot helyeselte, legalább igy vettem ki a szavaiból. De amellett rámutatott arra, hogy aggályai vannak, hogy ez a titkos választójog esetleg bizonyos ferde eredményeket létesíthet az országban. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Nem valószínűleg, de egészen bizanyosan! — Fábián Béla: Az egész világon két ország van, ahol nem titkos a választójog: Szovjetoroszország és Magyarország! — Farkasfalvi-Farkas Géza: Nekünk egészen különleges helyzetünk van!) Nem tudom, jól értettem-e, de igy vettem ki a szavaiból. Mégis elfogadta képviselőtársam a Bethlen-féle választójogi javaslatot. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Jól tette!) A választójogi vita során képviselőtársam is kifogásolta azt a rendszert, amely rendszer itt ma inauguráltatik és életben van. Ha jól emlékszem vissza, képviselőtársam egy hasonlattal élt, a karónak a hasonlatával: hogy elvégre meg nem akadályozhatjuk ezt a reakciós irányzatot, de a karó is kirothad utoljára. Ha jól emlékszem, ez volt képviselőtársamnak a hasonlata a mai rendszerrel kapcsolatban. Nekem aggályaim vannak, vájjon ebbe a rothadási folyamatba nem fognak-e nagy nemzeti értékek is belepusztulni. Elsősorban sajnálom magát a középosztályt. Tényleg ebben a tekintetben a politikusok között két irány van: az egyik, amelyet a minister elnök ur inaugurált, amely a Tiszarendszer hagyománya, hogy a magyar dzsentrit és a magyar dzsentrihez tartozó középosztálybeli árnyalatokat ténylegesen a hatalom urává kell tenni az országban. Ennek a rendszernek, ennek a politikának következménye és eredménye ez a parlament is, amely voltaképen a középosztály parlamentje. A mi álláspontunk ezzel szemben az: biztosítani kell a középosztálynak vezetőszerepét, de olymódon, hogy soha az alsóbb társadalmi rétegekkel szembe ne állítsuk. Ne ténylegesen vegye át a hatalom vezetését, hanem szellemi erejével, műveltségével, átfogó képességével és belátásával. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Ezt valljuk mi is! — Rassay Károly: Ez nem a középosztály, hanem á bürokrácia uralma!) Attól félek, hogy épen a mai rendszerből, ezekből az erőszakos választásokból kifolyólag bizonyos felelősségrevonások és bizonyos támadások majd épen a középosztályt fogják érni. Post equitem sédet atra cura. Ezt a hatalmas nagytöbbségü parlamentet egy sötét gond is nyomja, amely sötét gondról nekünk sohasem kell elfeledkeznünk és én kötelességemnek tartom, hogy ezt itt a költségvetés általános vitája során is szóvátegyem: ez a királykérdés. (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! — Strausz István: Csak tárgyilagosan!) Ezt a királykérdést elvégre valamikor meg kel] oldani. (Strausz István: Már megvan!) Nézetem szerint a megoldás módja, hogy a nemzet saját bölcs belátása és akarata szerint döntsön ebben a kérdésben. (Helyeslés. — Gál Mihály: Debrecen nem ezt mondja!) Márk Endre még nem Debrecen. Ez egy probléma, amelyet meg kell oldani. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Amikor megérett!) Állandóan érezhetők bizonyos jelenségek, amelyek a közvéleményt idegesitik, irritálják. Egy-egy cáfolat e tekintetben igen sokszor nem elég, ha azok a cáfolatok tudatosan homályosak. A királykérdés, a főhatalom