Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

78 Az országgyűlés képviselöházártiak 27. nagyságokat szivesen állitják a maguk élére. Mondom, ez ellen nincs kifogásom. Azt is el tudom képzelni, hogy ezek a kiváló politikai nagyságok a kormánynál, mint az illető társasáigok képviselői a maguk szavát hallatják és ezekben a szakkérdésekben a maguk súlyát akarják érvényesíteni. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Az összeférhetlenséget a végtelenségig kell vinni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hegymegi-Kiss Pál: Amikor a biztositási javaslat vitája volt, két érdekkört állítottak fel és azt kérdezték: melyik a gyengébb. Az egyik érdekkör a hadikölcsönt jegyzett biztositási társaságok érdekköre volt, a másik pedig a. biztosítottaké. Aztán szerencsésen megállapították, hogy a két érdekkör közül a biztosítótársaságok érdekköre a gyengébb, tehát azt kell támogatni. Itt elfelejtették; azt, hogy egy jelentős hazai intézményünkbe, a biztosításba! és annak jótéteményeibe vetett hitet rendítették meg akkor, amikor a valorizációnak bírói utón való létesítését megakadályozták, felfüggesztették. Én arra vagyok kiváncsi — és ebben a tekintetben kifogásolom azt a munkát, amely a biztositási törvényjavaslatot létrehozta — vájjon a kormány, amely a biztositótársaságoknak és azok befolyásos vezetőinek kívánságára egyoldalúan bêlement ebbe a biztositási törvényjavaslatba megvizsgálta-e azokat az adatokat, amelyeket a biztosítótársaságok felmutattak, s amely adatok egyfelől az ő hadikölcsönjegyzéseikre, vagyoni állapotukra vonatkoztak. (Gulácsy Dezső: Ez a kérdés a bizottságban tisztázva lett.) történt-e ebben az irányban vizsgálat, mert épen a bizottságban kérdeztem ezt és a bizottságban is meggyőződtem arról, hogy a biztositótánsaságok által beállított mérlegek szerepeltek öti. Jelen voltam a bizottságban. Ha ez igy van és ha áll az, almát itt a nemzetgyűlésien íjalán Szabó Imre képviselőtársunktól hallottunk, aki vádakat emelt^ abhan a tekintetben, hogy vannak képviselők is, akik biztosítótársaságokban résztvesznek, — magam megint nem kifogásolhatom ezt, mert a demokratikus irány hive vagyok és óhajtanom kell, hogy minden életfoglalkozásnak meglegyen itt a maga képviselete — de ha mondom, vámnak olyan képviselők, akik a biztosítótársaságok élén állanak, vagy ilyen társaságokban bizottsági tagok és résztvettek ennek a törvénynek megalkotásában, méltóztassanak megengedni, én ebben egy eseti összeférhetlenség fenforgását látom, amely összeférhetlenség elhárításáról a jövőre nézve gondoskodni kell. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Ebben teljesen igaza van!) Épen ezért méltóztassanak megengedni, hogy a következő inditványt terjesszem be. (Baracs Marcell: De nem fogják megszavazni! — Olvassa): »A képviselő tartozik minden olyan alkalmaztatást, melyből kifolyólag akár ideiglenesen is bárminő anyagi szolgáltatást kap, a képviselőháznak szóval vagy Írásban a megválasztatástól, illetőleg tudomásrajutástól számitott harminc napon belül bejelenteni. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. —- Farkasfalvi-Farkas Géza: Helyes.) A bejelentés vétkes elmulasztása összeférhetlenséget képez. A bejelentéseket az elnök nyilvánkönyvbe azonnal feljegyezteti. A feljegyzéseket a képviselők bármikor megtekinthetik, azokról az állampolgárok kívánságára kivonatok adandók ki. A kivonatok kiállitási költségeit az elnök állapit ja meg.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ajánlom ezt elfogadásra, mert igy a képviselői tevékenységet a közvélemény ellenőrzése alá bo- * ülése 1927 március 22-én, kedden. csatjuk, másrészt pedig meg vagyok győződve arról, hogy a személyes vitáknak és meggyanusitásoknak egész légióját fogjuk ezzel" a> jövőben kizárni a törvényhozás működéséből. Ennek a hatalmas többségnek és a kormány e korlátlan hatalmának bizonyos káros rendszerek kialakulása is lehet a következménye. Méltóztassanak megengedni, ha itt a biztositási javaslat kapcsán aggályosnak találom a protekeiózásnak és a protekciós rendszernek hatalmas kifejlődését. Itt kénytelen vagyok már néhány kérdésre rámutatni. A politikai élet hullámai mutatják már ezeket a jelenségeket épen a főispáni állások betöltésénél. Régebben a főispánok száma meg volt határozva, korlátozva volt a törvényben. (Rassay Károly: Meg kellene szüntetni!) — Erről majd a közigazgatás reformjánál; ez az én nézetem is. — Kettős főispánságok voltak és a főispánok a múltban ezeknek a kettős főispánságoknak teendőit, amelyek a megye és egy törvényhatósági város ügyeinek, kormányzatának ellátásával jártak, bölcsen és okosan ellátták. Ma egy választáson való lemaradás, a jelöltségtől való félreál) V elég arra, hogy gazdaságilag összefüggő területrészeket szétválasszanak és külön főispánságokat állítsanak fel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen a téren nem takarékoskodnak akkor, amikor a B-listás rendszerrel a szegény tisztviselők egész légióját küldték el. (Ugy van! a szélsőbáloldalon. — Rassay Károly: Azelőtt nemességet adtak a közjegyzőknek, most közjegyzőséget adnak a nemeseknek. Uj szisztéma. — Fábián Béla: Uj donáció! — Rassay Károly: Ez a modern gazdiasági felfogás ! — Strausz István: Demokratikus!) Ugyancsak aggályosnak és további burkolt protekciós formációnak tartom azt a rendszert, amikor karitativ alapokon akarnak egyes közéleti kérdéseket megoldani. Karitativ alapon fontes közéleti jelenségeket megoldani nem szabad, mert vagy fenforog a szükségszerűség arra, hogy bizonyos kérdéseket rendezni kell és akkor azok rendezendők, vagy nem forog fenn ennek szükségszerűsége, akkor pedig kivételezéseket tenni egyáltalában nem szabad. (Farkasfalvi-Farkas Géza: De ha nincs rá mód másként!) Mindehhez az volna szükséges, hogy a t. többségi párt részéről lennének olyanok, akik ezzel a kérdéssel szembeszállnak^ és lennének ilyenek az ellenzék részéről is. Sajnos azonban, ki kell mondanom: ma luxus polgári ellenzékinek lenni, — idézem egy debreceni civisember mondását — mert annak nagyon ideális lelkületűnek kell lennie a mai időben, szegénységi fogadalmat kell tennie és nagyon gazdagnak kell lennie becsületben, mert különben a keresztvizet is leszedik róla. Márpedig ellenzékre szükség van, mólyen t. Képviselőház. Mint emiitettem, az egészséges párt-tagozódás a parlamentarizmus munkájának létfeltétele. (Strausz István: Folyamatban van!) Bluntschli »Charakter und Geist der politischen Parteien« című munkájában helyesen mutat rá arra, hogy a nemzeti élet elevensége a pártélet elevenségétől függ. Az emberi lelkek divergálnak egy progresszív, haladó irányban, amely mindig előrenéz és egy visszatekintő konzervatív irányban, ezek a pártalakulások minden állam parlamentjében, ahol egészséges parlamentarizmus van, s amely erkölcsi alapokon nyugszik, meg kell, hogy legyenek. Ha ez nincs meg, akkor a parlamentarizmus beteg. Ennek pedig létfeltétele egymásnak kölcsönös megbecsülése, (Ugy van! balfe>