Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-27
Az országgyűlés MpviselőházánhJc 27, goztak, vagy például a biharkeresztesit, ahol egy népszerű kisgazda ajánlása csodálatosképen az utolsó pillanatban hiányzott vagy a derecskéi választás történetét, ahol az történt, hogy az ellenzéki jelöltnek, aki tiz napig nem tett mást, mint a választójogi törvényben előirt választási ajánlóiveket nyomatta újból és újból, mivel a hatóságok másnap elkobozták, s csak a választás után juttatták neki azokat vissza. Ezekről ilyen mamut-többség közepette beszélni nagyon bajos, mert kevesen vagyunk, akik ennek az eljárásnak a tanulságait vitatjuk és itt állunk a Házban egy kétkamarás rendszerrel, s ebben egy képviselőházzal, amelyben a t. többségi párt hatalmas tábora sorakozik a kormány köré, s beteg a parlamentarizmus, az a parlamentarizmus, amely nemzeti, polgári és demokratikus állam működésének létfeltétele. Az én meggyőződésem szerint a parlamentarizmus a legtökéletesebb kormányzati rendszer, amelyben egy határozott akaratátruházás nyilvánul meg az alsóház tagjaira választóik részéről, és az alsóház tagjai utján a íkabinetreí. Á választók ezzel a közvetett képviselettel érvényesitik a maguk akaratát a törvényhozásban és a végrehajtásban. Ennek tehát a létfeltétele az, hogy mi, akik mint képviselők megjelenünk itt az országgyűlésen, birjuk azt a bizalmat, amelyet a .- választópolgárok megválasztásunk alkalmával adnak nekünk és érezzük azt az erkölcsi felelősséget törvényhozói működésünknél, a kormány működésének figyelésénél, amely erkölcsi felelőség ott nyilatkozik meg, ahol becsületes, tiszta képviselőválasztás van. A mai időkben — méltóztassanak megengedni — a t. többségi párt egy más felelősséget érez és nekem erre kell most rámutatnom. Most ugyanis nem alulról felfelé ment ez a folyamat, hanem forditva, felülről ment lefelé. A kprmány beállította a hivatalos jelölteket és ezeket azután a ; népséjg, katonaság .megválasztotta a kormány bölcs aíkarata és kívánsága szerint. Nagyon jól mondotta egyik közel ülő szomszédom a parlament megnyitásakor, . hiolgy a régi időben egy minister például parlamentáris kötelességének tartotta volna ministeri kinevezése alkalmával azt, hogy lemondjon mandátumáról és a választók elbírálására' bizza, vájjon helyes volt-e, hogy a kormányzásban aktiv részt vállat Ma kerületek vannak, amelyek ministereket választottak és ha majd a ministerség megszűnik, akkor kellene megkérdezni őket, hogy megválasztják-e az illetőket. Mivel pedig ilyen volt a képviselőház kialakulásának folyamata, természetes, hogy annak megfelelően a t. többség is nem azt az erkölcsi felelősséget érzi, amely a kerület irányában volna kötelező, hanem erkölcsi felelősséget érez . a kormánnyal, elsősorban a ministerelnök úrral szemben, akinek jóvoltából, akinek támogatása folytán itt a képviselőházban elfoglalja törvényhozói székét. Méltóztassanak megengedni, e mellett a rendszer mellett lehet-e nekünk azt hinni, hogy a közéletnek ^minden kérdése megtalálja a maga szószólóját, amikor nincsen ellenzék? Hiszen az ellenzék ki van irtva, hiányzik a kritika. Sajnos, meg kell állapitanunk, hogy ez a képviselőház nem működik ugy, mint ahogy az. a nemzet érdekében nyilvánvalóan szükséges volna. Bekövetkezhetik legalább egy idő, amely) alatt — a felsőház tagjai — kik szeretnek szerepelni, a maguk álláspontját kifejteni — a felsőháznak bizonyos túlsúlya lesz, ülése 1927 március 22-én, kedden. _ : _ 77 a közvélemény érdeklődési körébe való bevonulása következtében. Ebben az országban veszedelemiben van a parlamentarizmus. Mivel pedig a parlamentarizmus az, amelynek rendszere szerint a nemzet a törvényhozásban, a végrehajtásban részt vehet, veszedelemben van a nemzet-állam gondolata is. A parlamentarizmus az a kormányforma, amely demokratikus berendezkedésével megoldja^ azokat a problémákat, amelyek az államfő és a nép között vannak. Veszedelemben van a demokratikus gondolat és veszedelemben van a polgári gondolat is, mert hiszen ennek épen egyik tipikus kormányzati formája maga a parlamentáris rendszer. Most pedig foglalkozni kívánok a mélyen t. többségi párt szakadozásával és felosztottságával. Ne méltóztassanak ezt házi ügynek tekinteni, hiszen a párttagozódás a parlamentarizmus előfeltétele. A többségi párt élvek szempontjából véve egy koalició, amelyben elvek tekintetében igen különböző emberek vannak együtt. Én körülbelül négy frakciót látok a többségi pártban. Látjuk a centrumot, amelyet a régi munkapárt képviseletének nézek s amelynek feladata, hogy a ministerelnök ur háta mögött álljon; látok egy fajvédő velleitásu csoportot, látom a régi kisgazda csoportot megfogyatkozva és súlyban is lecsökkenve és látom a Kállay-féle liberális csoportot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ma elvek szempontjából a keresztény gazdasági párt voltaképen sokkal közelebb áll az egységes párthoz, mint az egységes pártban bennlevő Kállay-csoport, És csodálatoskénen ezek a frakciók egymást igyekeznek kitologatni, de egyben mindnyájan következetesek méltóztatnak lenni; a ministerelnök ur iránti hűségben. Az ő hatalmának erősítése a legfontosabb, ez a főcél. Az urakat ebben < a nagy hatalmas egységes pártban összefogja a szerencsés választás, amely lí)22-ben, majd 1926-ban lezajlott. Mármost, ha ezt a beosztottságot vizsgálom, a római csáisiziárok kora jut eszembe, amikor voltak tudósok és voltak politikai pártok az udvarolkban, akik egyben mindig következetesek voltak: a császár iránti hűségben, amig a császár élt. Hiszen a római jog mondja: Quod principi piacúit, legis habet yigeram, vagyis az birt törvényerővel, ami a császárnak tetszett. Méltóztassanak megmondani: nem igy van-e ez most is? Ami a minsterelnök urnák, mint a párt vezérének tetszik, az bir törvényerővel. A többségi part részétől nem is kapunk kritikát és nem is fogunk kritikáit kapni egyes fontos közéleti kérdésekben. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Dehogy nem!) Nem kaptunk a biztositási javaslatnál sem. (Gulácsy Dezső: Már a bizottságokban megtárgyaltuk. — Zaj. í— Elnök csenget.) Én nem hallottamba többségi párt részéről biráló szót. (Fábián Béla: Hangjukat sem lehetett hallani!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem. méltóztassék ugyanazt cselekedni. (Derültség.) Hegymegi-Kiss Pál: Hogy erre a biztosítási javaslatra kitérjek, sok támadás jött a javaslattal kapcsolatban különböző oldalról ugy a bizottságban, mint itt a plénumban, amelyek hangsúlyozták, hogy e biztosításig javaslat megalkotásánál erőteljes és befolyásos tényezők érvényesültek. Nekem az ellen semmi kifogáisom nincs, ha kiváló közéleti emberek, akik magas hivatalokat töltöttek be, ^ ministeri tárcákat viseltek, egyes társaságok élére állanak és ott a maguk tudását érvényesítik. Semmi kifogásom sincs az ellen sem, ha az ilyen társaságok ezeket a befolyásos politikai 12*
