Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

Az országgyűlés képviselőházának 27, tani magukat. Az üzemek megvalósították azt a helyes magángazdasági elvet, hogy az adózó ipolgártojk edófiliéreinök igénybevétele nélkül kiadásaikat teljes egészükben fedezzék, sőt, mint később leszek bátor rámutatni, nemcsak ezt érték el az üzemek, hanem még üzemi feles­legeikből, tehát bevételi feleslegeikből igen nagymértékű beruházásokat képesek eszközölni, pedig- tudjuk, hogy a múltban ezeket mindig kölesönökkel voltak kénytelenek keresztülvinni, tehát ezen feleslegek révén az államvagyon tu­laj donképen tekintélyes összegekkel gyara­podott. Ugy a kiadások', mint a bevételek bizonyos mértékben nagyobbak,- mint az előző évi költ­ségvetésekben voltak. Az állami közigazgatás bruttó kiadási többlete 29-2 millió pengő, bruttó bevételi többlete pedig 28*8 millió pengő, mig az állami üzemeknél ugy a kiadási, mint a bevé­teli többlet 19:4 millió pengőt tesz ki a múlt évi előirányzattal szemben. Természetes, hogy ezek a többletek túlnyomó részben olyanok, amelyek automatikusan jelentkeznek ugy a be­vételeknél, mint a kiadásoknál. Az állami köz­igazgatásnál a tényleges helyzet kedvezőbb ala­kulása következtében még az adócsökkentési törvényben biztosított kedvezmény figyelembe­vételével is kedvezőbb az 1927—28. évi költség­vetés bevételi előirányzata, mint az 1926—27. évi költségvetésé. Ugyianugy az üzemek bevé­tele is tetemes emelkedést mutat, ami minden­esetre a megnövekedett forgalom következ­ménye. Ezek a bevételi többletek teszik azután lehetővé, hogy a szintén automatikusan jelent­kező kiadási többletek is fedezhetők legyenek. Ilyenek például az állami alkalmazottak és nyugdíjasok lakbéremelkedésének a többlete, azután az 1924 :IV. tcikkben kimondott nyugdíj ­korlátozás megszüntetése a 15 évnél magasabb szolgálati f idővel rendelkező nyugdíjasokra nézve, továbbá a létszámapasztás következtében nyugdíjba helyezett- nyugdíjasok szükséglete és a nem állami tanszemélyzet előmenetelének segítése stb. De kielégítést nyerhet ezenkívül még több olyan szükséglet is. amelynek még a múlt évi költségvetés keretén belül háttérbe kel­lett szorulni. Ilyenek például az 50% -os hadi­rokkantak illetményeinek a kétszeres összegre való felemelése a lelkészi korpótlékok ujboli szabályozása, a háziipar, valamint a Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt. szubvenciója, a gyermekvédelem fokozása, azután a gazdasági szakoktatás intenzivebb támogatása stb. Áttérve mármost a költségvetés részleteire. amire vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy a részleteket teljes egészükben az illető tár­cák előadói fogják a t. Háizzal megismertetni, a magam részéiről csak nagy általánosságban kívánok ezzel foglalkozni. Itt elsősorban egy formális változtatásról 1 kívánok megemlé­kezni, amely az államadósságok fejezetének kiadásait bizonvos látszólagos összeggel csök­kenti. Ez az ujitás ugyanis abból áll, hogv a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökével történt megállapodás következtében az államadóssá­gokból az állami üzemeket terhelő törlesztési és kamatszükségletek most már teljes egé­szükben kivétettek. Eddig ugyanis az állami adósságok előirányzata az összes bruttó szük­ségleteket tartalmazta, de az üzemeket terhelő rész az üzemeknél is elő volt irányozva és ugyan­akkor az államadósságok fejezeténél ez az összeg mint bevétel szerepelt. Ez indokolatla­nul duzzasztotta az államadósság fejezetének ugy kiadási, mint bevételi részét. Ez tehát a jövőben teljes egészében el lesz hagyva. Hogy ülése 1927 március 22-én, kedden. 71 az államadósságok nettó szükséglete a múlt évivel szemben tekintélyes összeggel, 2*01 millió pengővel csökkent, ez főleg annak tulajdonit­ható, hogy az államkincstárnak a Magyar Nemzeti Banknál fennálló függő adóssága, amely 1980 milliárd papirkoronát tett ki, eb­ben a költségvetési évben igen tekintélyes összeggel csökkent. Ennek a tartozásnak tör­lesztésére kellett fordítani a fennálló szabá­lyok értelmében a rendes havi törlesztésen kí­vül az 1924 : V. te, vagyis a banktörvény ér­telmében az államkincstárt a Magyar Nemzeti Bank jövedelméből megillető részt, valamint az Osztrák-Magyar Bank és az állami jegy­intézet felszámolása következtében a magyar kincstárt megillető részt és végül azt a jelen­tékeny Összeget, amely a pengőértékre való át­téréssel kapcsolatban a váltópénz kiverésénél mint pénzverési haszon jelentkezett. Ezeknek a tekintélyes összegeknek figyelembevételével már a jövő költségvetési év elején, tehát július hónaptól ez az 1980 milliárd papirkoronát ki­tevő függő államadósságunk 480 milliárd papirkoronával csökkenni fog 1500 milliárd papirkoronára, — vagyis 120 millió pengőre — ami tulajdonképen 25%-os törlesztésnek felel meg. Remény van arra is, hogy ez a meg­maradó 1500 milliárd papirkoronát kitevő összeg az 1927/28. költségvetési év lejárta előtt még tekintélyes összeggel fog tovább csökkenni. Még egy körülményre kívánom felhívni a t. Ház szives figyelmét: A banktörvény értel­mében ugyanis az összes állami pénz­készletek a Magyar Nemzeti Banknál össz­pontosittattak, részben valutavédelmi szem­pontból, részben pedig azért, hogy a kor­mánynak minden pillanatban meglegyen a kellő kontrollja az állam pénzkészletei fe­lett. Az államkincstárra nézve ez bi­zonyos kamatveszteségeket jelent, amennyiben eddig az volt az uzus, hogy a kormány az állani összes felesleges pénzkészleteit magánbankok­nál helyezte ki és igy ezen magánbankok, ezen összegek kamatjövedelmét biztosították a kincstáír részére. A banktörvény és a Népszö­vetséggel kötött megállapodás következte beinia Pénzintézeti Központ és a Postatakarékpénztár reformja következett be, amely egyrészt a Pénzintézeti Központ üzleteit egy bizonyos körre korlátozta, a Postatakarékpénztárt pe­dig minden kockázatos pénzkihelyezéstől eltil­totta és igy elrendelte, hogy a Postatakarék­pénztár összes pénzkészleteit, amelyeket eddig tudvalevőleg a Pénzintézeti Központon keresz­tül kamatoztatott, a jövőben a Nemzeti Bank­nál kénytelen elhelyezni. EzzeLa Postatakarék­pénztár mindenesetre tekintélyes bevételtől esik el és ennek következménye az. hogy az összes állami üzemek között egyedül a Posta­takarékpénztár az, amelynek költségvetése — bár csekély, összesen 0'7 millió pengőt kitevő, de mégis — deficittel záródott. Ennek ellenében a Nemzeti Bankkal olyan egyezményt létesí­tett a kormány, hogy 1927 július 1-től kezdő­dően a fennálló függő adósságok után jövőben nem az eddigi 2-5% kamatot fizetünk, hanem csak 1%-ot és ez az 1927/28. költségvetési évben 17 millió pengő bevételt jelent az államkincs­tárra nézve. Ha ezt az ] '7 millió pengőt hozzá­adnám a Postatakarékpénztár bevételéhez, ak­kor ez a 658.160 pengő összeget kitevő bevételi hiány teljes egészében máris megszűnne. De aktiv lenne a Postatakarékpénztár akkor is. ha felszámíthatná a rendes pénzkezelésért járó illetéket az államkincstárnak azért, hogy ösz­szes pénzeit kezeli. Ezért a pénzkezelésért tud­valevőleg a Postatakarékpénztár az állam-

Next

/
Thumbnails
Contents