Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

72 Az országgyűlés képviselőházának 2\ kincstárnak nem számit fel semmit sem. és hogyha ezt felszámíthatná, ez körülbelül 1:6 mijlio pengő bevételt jelentene a Postatakarékpénztár részére és így, hogy ha az előbb emiitett 1*7 millió pengőt is hozzáadjuk, most már nem hogy deficit jelentkeznék a Postatakarékpénztárnál, hanem tulajdonképen 2-6 millió pengő feleslege volna. A magam részéről szükségesnek tartanám, hogy a Postatakarékpénztár igenis -számítsa fel a jövőben ezeket az összegeket, mert a Postatakarékpénztárnak, mint a legnagyobb magyar pénztatézetnek presztízse mindenesetre megkívánja azt, hogy annak üzletmenetében még látszólagosan sem mutatkozzék egy fillér deficit sem. A békeszerződési terhek ebben a költségvetésben is, ugyanúgy, mint az előző költségvetésben 5 millió aranykoronának megfelelő összeggel vannak előirányozva. A jóvátételi bizottságnak a szanálás kezdetén hozott határozata értelmében ugyanis a húsz évre elosztott jóvátételi kötelezettségünkből az 1927., valamint az 1928. naptári évekre 5—5 millió aranykoronát kitevő összeg volna fizetendő, igy tehát az 1927/28. évi költségvetésbe ennek az összegnek fele, ötmillió aranykoronának megfelelő pengőösszeg állittatott be. Az államháztartás konszolidálását mutatja az a körülmény is, hogy a végrehajtott létszámapasztás következtében a státus- és illetményrendezés figyelembevételével is a személyi járandóságok szükséglete a múlt évivel szemben bizonyos mértékben csökkent. Az 1924/25. évi költségvetésben ugyanis a személyi járandóságok az állami költségvetés összes kiadásainak 36-2%-át, az üzemeknél pedig 29%-át tették ki. Ez az arányszám azóta fokozatosan évrőlévre csökkenést mutatott s most az 1927/28. évi költségvetésben az állami közigazgatásnál az összes kiadásoknak már csak 33 6%-át, az állami üzemeknél pedig 26 9%-át teszi. Ha a szorosan vett személyi járandóságokon kívül a többi személyes természetű kiadásokat, azaz a nyugdíjakat, valamint az autonómiák alkalmazottainak és nyugdíjasainak nyújtott hozzájárulásokat is figyelembe veszszük, akkor ez a kiadás a múlt esztendővel szemben bizonyos emelkedést mutat. Ez a lelkészek korpótlékának és azok nyugdíjsegélyének, valamint a nem állami tanszemélyzetnek nyújtott hozzájárulásnak, a szanálás tartamára elrendelt nyugdíjkorlátázások megszűnésének és a létszámapasztás következtében nyugdíjba helyezettek arányszáma átmeneti felemelkedésének a következménye, ami az aktivok és nyugdíjasok közötti arányszám kiegyenlítődése után mindenesetre teljes egészében meg fog szűnni. Meg kell jegyeznem, hogy az összes személyi természetű járandóságok még igy sem érik el a kiadások 50%-át. Különben is nézetem szerint az önkormányzatok alkalmazottainak fizetéséhez és nyugdíjilletményeihez nyújtott hozzájárulás tulajdonképen nem is tekinthető az államkincstár szempontjából személyi járandóságnak; ez végeredményében semmi egyéb, mint az autonómiáknak nyújtott segélyezés egy bizonyos fajtája. Az államkincstár szempontjából személyi járandóságnak kizárólag csak az állami alkalmazottaknak adott fizetés és nyugdíj tekinthető, ezeknek az arányszáma pedig az összes bruttókiadásokhoz képest az állami közigazgatásnál csupán 46-2%-ot, az állami üzemeknél pedig 42-3%-ot tesz ki. Ha figyelembe vesszük a nyugdíjasoknak mai abnormisan megnövekedett számát, ez az arányszám túlzottnak egyáltalában nem mondható, sőt nézetem szerint a V ülése 1927 március 22-én, kedden. jövőben ez az arányszám nem is lesz fentartható, mért hiszen természetes, hogy a lakbérek fokozatos emelkedésével az állami tisztviselők és nyugdíjasok lakbérei emelkedni fognak és azt hiszem, a kormány részéről többször elhangzott kijelentés következménye is az lesz, hogy a közeljövőben a nyugdíjasok illetményei is szabályozás alá kerülnek. Mivel pedig a közalkalmazottak illetményei még mindig a békebeli színvonalon jóval alul állanak, kétségtelen, hogy az államháztartás helyzetének javulásakor első kötelessége lesz a kormánynak az állami tisztviselők illetményeit is újból szabályozni. A nyugellátások szükséglete a múlt évivel szemben jelentékeny emelkedést mutat, aminek okaira már előbb is bátor voltam rámutatni. Ehhez hozzájárul az, hogy a nyugdíjasok létszáma az állami közigazgatásnál — hozzászámítva az özvegyek és árvák létszámát is — a múlt évivel szemben 1021 fővel emelkedett, az állami üzemeknél pedig 1519 fővel. Ez az oka annak, hogy az állami közigazgatásnál az állami nyugdíjak szükséglete 10 millió pengővel, az üzemek szükséglete pedig 88 pengővel emelkedett a múlt évivel szemben. Áttérek most, t. Ház, a beruházásokra. Az állami közigazgatásnál beruházásokra ismét olyan összeg fordittatik, mint amennyit az 1924 :IV. tc.-hez mellékelt keretköltségvetés meghatároz, azaz 12 millió aranykoronának megfelelő összeg. Ez az összeg csendőrlaktanyák, pénzügyigazgatósági épületek, pénzügyőri és vámőrségi laktanyák építésére, valamint utak és hidak épitésére, vizimunkálatokra, a szegedi egyetem épitésének folytatására, tanyai iskolák épitésére és a római Collegium Hungaricum részére megszerzendő épület vételárára fordittatik. Természetes, hogy — miként az ismeretes — ez a beruházási összeg csak igen csekély részét teszi annak a nagy beruházási összegnek, amelyet a kormány a népszövetségi kölcsön megmaradt részéből, valamint az állami bevételi feleslegekből fog la jövőben is beruházásokra forditani épugy, mint tette azt a múlt esztendőben is. Áttérve a tárcák dologi kiadásaira, itt csupán néhány fontosabb körülményre kívánom felhívni a t. Ház figyelmét. A belügyi és pénzügyi tárcáknál a dologi kiadások emelkedése összefüggésben van azokkal a költségekkel, amelyeket a kormány a magánépületekben elhelyezett hivatali helyiségek bére- fejében kénytelen fizetni. A kereskedelmügyi tárca dologi kiadásainak emlekedését a Magyar Folyam- és Tengerhajózási R.-T. számára nyújtott 1-5 millió pengőt kitevő szubvenció idézte elő, továbbá a statisztikai hivatal feladatkörének a szociális, mezőgazdasági és gyári statisztikával történt kibővítése, valamint az utak fentartása és hidak épitése körüli többlet. A földmivelésügyi ministeriumnál csak azoknak a címeknek dotálása emelkedett a múlt évivel szemben, amelyek a többtermelést vannak hivatva szolgálni : igy a fásításra, csemetekertek létesítésére és a gazdasági szakoktatásra fordit a földmivelésügyi kormány nagyobb összegeket mint a múlt esztendőben. A népjóléti tárcánál elsősorban a hadirokkantak illetményeinek felemelésével keletkezett kiadási többlet, másrészt pedig, miután a Rockefeller-alapból egy közegészségügyi intézet állittatott fel és ez az intézet a folyó évben már rendeltetésének átadatik, annak berendezési kölségei idéztek elő többletet. Ez az intézet ugyanis magába fogja olvasztani a köz-