Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

'Az országgyűlés képviselőházának 27. 10%-ról 58-7%-ra emelkedett, ami mindenesetre a tőkeképződés jelentékeny előrehaladását mutatja. Az, 1913. évi részvényállományt érintő tőkeváltozások számbavételével 1924 július 1-én az indexszám 11*4 volt, 1926 december 31-én pedig 15-6. A nagykereskedelmi árak indexszámai a szanálás elején emelkedtek. Ez egészen természetes volt, mert hiszen a korona stabilizációja következtében még bizonytalan helyzet előtt állottak. Ezek az 1924. évi december 31-iki 23-466-os maximumról 1926 december 31-ig 18-198-ra, aranyban kifejezve 1-60-ról 1-26-ra csökkentek. Ezzel párhuzamosan természetesen a kiskereskedelmi árak is csökkentek és ha egy négytagú család létfentartási költségeit hasonlítjuk össze a békebeli, 1913-as állapottal, az 1926 december 31-én a család lakása nélkül 17.251-en, aranyban 1.19-en, a család lakásával együtt 15.204-en, aranyban kifejezve 1-05-ön állott. Erős csökkenést mutatnak a fizetésképtelenségi esetek is, amelyek még 1926 január 1-én 359 esetben voltak. December 31-éig ez a szám lecsökkent 96 esetre. A munkanélküliség számára vonotkozólag csak a szakszervezetek adatai állanak rendelkezésünkre. Ez 1926. év januárja óta 30.056-ról 22.332-re csökkent alá. E statisztikai adatok megvilágítására felemlítem azokat az Összegeket, amelyeket a kormány a szanálás kezdetétől, illetőleg 1924. év közepétől kezdve a magángazdaság megerősítésére és a munkanélküliség csökkentésére fordított. Beruházási célokra a költségvetésen belül és a költségvetésen kivül eddig felhasznált összegek a következők voltak. 1924—25ben 63*5 millió pengő, 1925—26-ban 223-5 millió pengő, 1926—27-ben pedig 170 millió pengő, összesen tehát 1924 közepétől kezdve 457 millió pengő, vagyis 5713 milliárd papírkorona az az összeg, amellyel a közgazdasági életet erősíteni kivánta a kormány. Ha források szerint vizsgáljuk ezeket az összegeket, ezek a, következőképen oszlanak meg. A rendes költségvetésekben rendelkezésekre állott az állam beruházásaira pengőértékre átszámítva 1924—25-ben 16*3 millió pengő, 1925—26-bam 13-9 millió pengő, 1926—27-ben 13-9 millió pengő, összesen tehát a költségvetésekben 44 -1 millió pengő. Ugyancsak a költségvetésekben rendelkezésre állott az állami üzemek beruházásaira 1924—25-ben 40*5 millió pengő, 1925—26-ban 20 millió pengő, 1926—27-ben 16-6 millió pengő, összesen tehát 77*1" millió pengő. Hitelátruházások utján az egyes tárcáknál az állami közigazgatás beruházási céljaira 1925—26-ban 1:8 millió pengő. Ugyancsak hitelátruházás utján, törvényes felhatalmazás alapján az üzemeknél előállott bevételi többletekből 1925—26-ban 11.*? millió pengő. A népszövetségi kölcsön maradványaiból rendelkezésre állott 1925—26-bán 58 millió pengő, 1926—27-ben szintén 58 millió pengő, azaz összesen 116 millió pengő, A bevételi többletekből rendelkezésre állott 1925—26-ban 103-4 millió pengő, 1926—27-ben 69*5 millió pengő, összesen tehát a bevételi többletekből eddig- 172*9 millió pengő. Végül az 1925 :IX. te. 9. §-a alapján alapszerüen kezelt összegekből rendelkezésre állott 1924—25-ben 6-6 millió pengő, 1925—26-ban 14-6 millió pengő és 1926—27-ben 12 millió pengő, összesen tehát 33*2 millió pengő. Ezek az óriási összegek a következőképen oszlanak meg a közgazdasági élet különböző ülése 1927 március 22-én, keâden. 60 ágai között. Az 1924—25. költségvetési évtől kezdődőleg megállapított beruházások közül ut- és hidépitósi célokra 378 milliárd 567 millió papírkorona, vagyis 30 3 millió pengő, a mezőgazdasági termelés előmozdítására 417 milliárd 974 millió papírkorona, vagyis 33 4 millió pengő, rövidlejáratú mezőgazdasági hitelekre, az Országos Központi Hitelszövetkezet erősítésére és hasonló célokra 613 milliárd 847 millió papírkorona, vagyis 49'1 millió pengő. A földbirtokreform során házhelyhez juttatottak építkezésének és a gazdasági felszerelések megszerzésében való támogatására, valamint a falusi kislakások építésére nyújtandó kölcsönökre 261 milliárd papirkorona, vagyis 20-9 millió pengő. Ármentesitésekré 589 milliárd 971 millió papírkorona, vagyis 47'2 millió pengő. Kislakásépitési célokra a népjóléti ministerium utján 346 milliárd 440 millió papirkorona, vagyis 27-7 millió pengő. Közoktatásügyi célokra, tanyai és polgári iskolák építésére stb. 490 milliárd, 273 millió papirkorona, vagyis 39 2 millió pengő. A Magyar Állam Vasutak beruházási céljaira 893 milliárd 719 millió papirkorona, vagyis 71*5 millió pengő. Kereskedelmi és ipari kikötő céljaira 242 milliárd 450 millió papirkorona, vagyis 19*4 millió pengő. A posta, távírda és távbeszélő beruházásaira, postaházak, távírók felszereléseire, bécsi kábel, automatikus központ stb. céljaira 569 milliárd papirkorona, vagyis 45 5 millió pengő. Közegészségügyi és jóléti célokra 269 milliárd 309 millió papirkorona, vagyis 21*6 millió pengő. Egyéb beruházásokra, építkezésekre, tatarozásokra stb. 640 milliárd 190 millió papirkorona, vagyis 51*2 millió pengő, összesen tehát 5712 milliárd 740 millió papirkorona, vagyis 457 millió pengő. Ezekből az adatokból látható, hogy a kormány igyekezett ugy a mezőgazdaság, ipar, mint a kereskedelem fellendítését valamiképen előmozdítani, e mellett szociális közegészségügyi, valamint kulturális célokra olyan összegeket fordított, amelyekkel a múltból való hiányokat bizonyos mértékben pótolni volt képes, azonban legfőbb kötelességének tartotta, hogy a munkanélküliség megszüntetése tekintetében munkaalkalmat teremthessen. (Propper Sándor: Sikertelenül!) T. képviselőtársam, letagadhatatlan, hogyha 5700 milliárdról beszélünk, amely mind a közgazdasági életbe ment át, nem lehet azt állítani, hogy ez teljes mértékben sikertelen volt. Elismerem, hogy ez az összeg nem tudta pótolni azt a 11 évi mulasztást, amely a háború kezdetétől beállott, mindenesetre azonban nagy részben hozzájárult ahhoz, hogy a munkanélküliség csökkentessék. (Rothenstein Mór: Be húzzák!) Ha ezeket az adatokat a tárgyilagosság szemüvegén keresztül vizsgáljuk, lehetetlen észre nem venni azokat a szemmel látható eredményeket, melyeket a gazdasági élet fejlesztése, munkaalkalmak teremtése, a hitelszükséglet kielégítése, a vállalkozási kedv fokozása, valamint a munkanélküliség apasztása tekintetében teremtett. Egy azonban feltétlenül bizonyos^ és ez az, hogy ezeknek az eredményeknek elérésénél elmentünk a teherviselő képesség és az áldozatkészség legvégsőbb határáig, és csak örvendetes jelenség, hogy ez a költségvetés már számolhat azokkal az adómérséklésekkel, melyeket a közeli napokban a t. Ház bölcsessége elhatározott és amely adómérséklések körülbelül 40 millió pengő tehertől szabadítják meg a magyar adófizető polgárságot. Ha hozzáadom, t. Ház, ehhez a 40 millió pengőt kitevő adócsökkentési összeghez azokat az összegeket, amelyeket másfél év lefor11*