Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

6& Az országgyűlés képviselőházának 2 óráig! tartsuk. Méltóztatnak ehhez; hozzájárulni 1 (igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó : T. Ház ! (Halljuk! Halljuk!) Ha a közel hét esztendeig ülésezett két nemzetgyűlés elindulását és annak munkásságát összehasonlítom a most összeült országgyűlés elindulásával és annak jól elgondolt jövendő programmjával, akkor örömmel kell megállapítanom, hogy az uj országgyűlés az ország gazdasági és pénzügyi életére kihatóan sokkal kedvezőbb auspiciumpk mellett kezdte meg munkáját, mint amidőn 1920ban a nagy nemzeti összeomlás után először ültünk össze ebben a teremben. 1920-ban ez a lázbeteg nemzet valóságos élethalálharcot vívott a gazdasági életét teljes összeroppanással fenyegető pusztulás rémével és azok a törvényes alkotások, amelyek abban az időben létesültek, legfeljebb csak a pusztulás tempójának lassítására voltak alkalmasak, de semmi esetre sem annak gyökeres megváltoztatására. Ebben a kétségbeejtő küzdelemben szinte lázas sietséggel, egyik törvényt a másik után hoztuk, amely törvényekben ujabb és ujabb teóriák mellett kíséreltük meg pénzünk értéke romlását megakadályozni, hogy azt az ürt, amely államháztartásunkban, jelentkezett, valamiképen betömhessük és egész gazdasági életünket uj alapokra helyezhessük. Sajnos, t.-Ház, minden jó elgondolást keresztüiüuzott a való élet, amelyet a reánk erőszakolt trianoni békeszerződés idézett elő azáltal, hogy ezt az ezeréves gyönyörű gazdasági egységet könyörtelen kézzel darabokra tépte, A gazdasági bizonytalanság termelte ki azután önmagából azokat a viszásságokat és visszaéléseket, amelyek a konjunktúrák élelmes kihasználása következtében sokaknak munkanélküli-busás jövedelmet biztosítottak és amelyekről meg kell állapitanunk, hogy a konjunktúrák ezen ügyes és élelmes önöscélu kihasználása nemcsak egyeseket és egész társadalmi rétegeket tett tönkre, hanem pénzünk értékére való spekulációval, annak romlását gyorsította és ezáltal megmaradt csekély nemzeti vagyonunkat is teljes egészében tönkretette. Érthető tehát, hogy ilyen körülmények között a kormányoknak és a nemzetgyűlésnek gazdasági téren kifejtett minden működése csak meddő sziszifuszi munka volt mindaddig, amig az 1924. évi nemzetgyűlés az 1924. évi IV. és.y. tcikk megalkotásával meg nem kísérelte egész gazdasági életünket uj alapokra helyezni és külföldi kölcsönnel — ai Népszövetség ellenőrzése mellett — ezt az országot ebből a gazdasági káoszból kivezetni. Az eddig elért gazdasági eredményék és az egész közgazdasági élet átalakulása, valamint a külföldnek Magyarországgal szemben megváltozott véleménye kétségtelen bizonyítéka annak, hogy az akkori nemzetgyűlés helyes utat jelölt meg és csak ezen az egyetlen utón haladva emelkedhettünk ki ebből a hosszú évekig tartó gazdasági káoszból, A megpróbáltatások egész sorozatát volt. kénytelen az akkori nemzetgyűlés törvénybe iktatni, hogy megvethessük alapját nemzetünk gazdasági élete újraéledésének, amelynek első előfeltétele volt, hogy államháztartásunk .egyensúlya helyreállítható legyen. f - ; i*-, ; . '. ; • • - _ -Hála a magyar nemzet akaraterejének és áldozatkészségének, ezt az eredményt nem várt 7. ülése 1927 március 22-én, kedden. rövid idő alatt el is értük. És íme, míg a két nemzetgyűlés csak kényszerű terheket rakott állandóan a polgárság vállaira, az uj országgyűlés már abba a szerencsés helyzetbe került, hogy ezeket a toronymagasságra 'felemelkedett közterheket mindjárt megnyitása első napjaiban bizonyos mértékben redukálhatta. Él bennem a reménység, hogy az a szomorú korszak, amely több, mint egy évtizede nehezedett erre a szerencsétlen országra, most már letünőfélben van és az üj országgyűlés munkássága az egész nemzet gazdasági életét mindenesetre erősebb ütembe fogja most már a boldogulás felé vezetni. T. Ház! A háború óta a múlt évben történt meg először, hogy az állami költségvetés olyan időben kerülhetett a törvényhozás elé, amikor ínég az előző évi költségvetés nem járt le és a törvényhozás olyan időben tárgyalhatta és emelhette azt törvényerőre, midőn az előző évi költségvetés még érvényben volt. Ez annál is inkább mondható kedvező jelenségnek^ mért hiszen köztudomású, hogy a háborút megelőző időkben is igen ritkán fordult elő, hogy az állami költségvetés rendes időben letárgyalható lett volna és legtöbbször indemnitásokkal volt kénytelen operálni, sőt igen gyakran megtörtént az is, hogy hosszabb-rövidebb ideig tartó exlex-állapot következett be. Már maga az a jelenség is a konszolidációnak egyik bizonyítéka, (Propper Sándor: Ez az érdeklődés is a konszolidációt mutatja! Tizennégyen vagyunk idebent! — Zaj a jobboldalon.) A pénzügyi konszolidáció és az újjáépítés fokozatos előhaladásáról már több alkalommal volt szerencsém a nemzetgyűlés előtt nyilakozni. (Rotiieiistein Mór: Hol a pénzügyminister!) Azok a sorozatos költségvetések, amelyeket előadói minőségemben volt alkalmam itt ismertetni, egy hosszú, keserves és rögös út mértföldköveit jelentik, amelyeken azzal a reménységgel indulunk el, hogy ebből a gazdasági és pénzügyi káoszból sikerül majd az országot valahogy kivezetni. Ebben a reménységünkben nem csalatkoztunk, mert hála a magyar nép akaraterejének és áldozatkészségének, ma mái minden ellenkező véleménnyel szemben hatá! rozottan megállapíthatjuk, hogy az 1924. évi nemzetgyűlés, midőn megalkotta az 1924 : IV. tcikket, amely törvénycikk ellen annak tárgyalása során oly rendkívül sok kifogás hangzott el, meghozta azt az eredményt, hogy a, szanálási törvény alapján összeállított költségvetések a való életbe átültetve, pénzügyi Önállóságunkat . teljes egészében biztosítani képesek. A pénzügyi ellenőrzés alól — hála Isten — felszabadultunk és a népszövetségi főbiztos ur is a múlt esztendőben eltávozott az országból. Ezek ellenére a pénzügyminister ur havi jelentéseiből megállapíthatjuk, hogy nemcsak államháztartásunk nyugszik biztos alapokon, hanem a magángazdasági élet is erős tempóban halad a fejlődés felé. Csak néhány karakterisztikus adattal kívánom a magángazdasági helyzet kedvezőbb átalakulását megvilágítani. A takarékbetétek álladéka a postatakarékpénztárnál és a tizenhárom legnagyobb budapesti pénzintézetnél 1924 július 30-án 3 1 millió aranykorona volt és 1926 december 31-én már 200-2 millió aranykoronára emelkedett; a folyószámla betétek álladéka ezalatt az idő alatt 73-6 millió aranykoronáról 433*5 millió aranykoronára emelkedett .A háború előtti álladék százalékokban kifejezve a betétek állományának 0 4%-áról 23*l%-ára, a folyószámla betétek állománya