Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-26

Az országgyűlés JcépviselőházánaJc 26. irányú presztízsét az egész vonalon emelni fogja. Ebben a tudatban kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Szólásra senkinek joga nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a törvényjavaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtö ténik.) Többség. A Ház a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni! Berki Gyula jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1—8. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; annak harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirend szerint következik a belvizi hajók lajstromozásáról és az azokra vonatkozó egyes jogviszonyokról szóló törvényjavaslat (írom 18, 84) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó! Kálnoky-Bedő Sándor előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ez a törvényjavaslat a belvizi hajók lajstromozásáról és az azokra vonatkozó egyes jogviszonyokról foglal magában rendelkezéseket. Tulaj donképen helyesebb volna, ha ezt a törvényjavaslatot ugy neveznők, hogy: törvényjavaslat a hajó ingózálogról. (Jánossy Gábor: Akkor miért nem ugy nevezzük el?) Ez a törvényjavaslat ugyanis a belvizi hajózásnak azokat az érdekeit akarja jogszabályokba foglalni, amely érdekek eleddig jogszabályokba foglalva nem voltak. Nekünk ugyanis tengeri kereskedelmi jogunk, bizonyos recipiált jogunk van. Hadihajóink természetszerűleg nem tartoztak semmiféle jogszabályozás alá; tengeri kereskedelmi hajóinkra vonatkozólag az 1879 : XVI. te. foglalt magában bizonyos utrendőri szabályozásokat, de ez a törvényünk még tengeri kereskedelmi régi hajóinkra vonatkozólag sem . foglalt magában olyan rendelkezéseket, amelyek alapján a hajóhitel kérdése egészségesen kiépethető lett volna. Törvénytárunkban tehát — eltekintve a kisebbrangú, mint voltam bátor előrebocsátani, utrendőri jogszabályoktól — egyáltalában nincs jogszabály arról, hogy belvizi hajózásunk s általában egész belvizi hajóparkunk a hiteléletben milyen formában lehessen meghitelezés alapja. Ebben a tekintetben a Nyugat államai is csak apródonként, most is a legújabb időkben csinálták meg a belvizi hajózásra és a belvizi hajótestekre és hajóparkokra vonatkozóan törvényeiket így pl. Franciaországban most van készülőben a belvizi hajózásra vonatkozólag egy törvényjavaslat, Svájc, Németország és Hollandia pedig már megcsinálták a maguk törvényeit, úgyhogy ezekben a nyugati országokban a belvizi hajózás és annak hajóparkja egészséges hitelfejlesztés alapjául szolgálhat. A mi lerongyolódott trianoni gazdasági életünkben nem fölösleges és nem szükségtelen kérdés, hogy a belvizi hajózásnak ezt a kérdését a magánjog szempontjából rendezzük. Ez a NAPLÓ. II. ülése 1927 március 18-án, pénteken. 61 törvényjavaslat tehát azt kívánja rendezni, hogyha egy belvizi hajóstársaság például külföldön hitelt akar felvenni, akkor az a külföldi hitelező ne mondhassa neki: kérem, nem adhatok önnek hitelt, mert az egyetlen biztosítékot képező vagyontárgya, hajóparkja, nem lehet biztosíték, miután az önök joga szerint az ma még ingóság, amely szaladgál a vizén és amelyet én csak ugy tudok zálognak megszerezni, ha arra csakugyan ráteszem a kezem és ez által kivonom a forgalomból, elvonom tehát céljától. Ez a törvényjavaslat ezt a kérdést akepen akarja megoldani, hogy a belvizi hajóból ingójelzálogot formál és az egész kérdést az ingatlanok formájára és az ingatlanokra vonatkozó telekkönyvi szabályok formájára oldja meg. A külföldi jogok ebben a kérdésben, a kötelező vagy nem kötelező lajstromozás kérdésében, különböző álláspontokat foglalnak el. Van olyan álláspont, amely egyszerűen csakjogot ad arra, hogy az illető hajótulajdonosi társaság az ő hajóit belajstromoztathassa; a másik kötelez a belajstromozásra. Az egyik jog minden uszóművet belajstromoztat, a másik jog azonban az uszóműveknek csak bizo-, nyos részére engedi meg a belajstromozást. Ez a törvényjavaslat a kötelező belajstromozás álláspontján áll: tudniillik minden belvízi uszóművet, tehát minden hajót belajstromoztat, azokat azonban, amelyeknek legmagasabb tonnatartalma — értem ezen a legmélyebb bemerülési tonnatartalmat — a húsz tonnát meg nem haladja, ezek a kisebb és a kereskedelmi forgalom szempontjából kevesebb jelentőséggel biró járóművek lévén, a törvényjavaslat nem kivánja kötelezően belajstromoz tatni. A kötelező belajstromozás tehát tisztán a húsz tonna tartalmát meghaladó hajókra vonatkozólag áll fenn. A törvényjavaslat megszerkesztésénél az is kérdés tárgya volt, hogyha már a belajstromozás megtörténik, ez tisztán csak a hitelre való tekintettel történjék-e, tehát olyan lajstromozás legyen-e, amely csak egy hitellapot foglal magában, vagy pedig a tulajdon kérdését is rendezzük-e ebben a törvényjavaslatban. A javaslat egészen bölcsen arra az álláspontra helyezkedik, hogy nemcsak, hogy ugy mondjam, a telekkönyvi jog rendszer alapján, a C) lap szempontjából szabályozzuk ezt a kérdést, hanem szabályozzuk a tulajdonjog szempontjából is, vagyis helyezzük egy bizonyos jogbiztonság állapotába a hajó tulajdonát, a hajó tulajdonában végbemenő változást is, tehát a telekkönyvet véve alapul, az u. n. B) lapot is állítsuk be, hogy tehát, amikor ezt a kérdést rendezzük, rendezve legyen ugy a tulajdon kérdése, mint a tulajdonváltozás kérdése, valamint a megterhelés kérdése is. Ez a törvényjavaslat tehát semmi egyebet nem foglal magában, mint tulajdonképen a hajótelekkönyv jogi rendezését. Nagyon kevés utrendőri fogalmat állapit meg; pl., hogy a belvizi hajónak milyen lobogót kell használnia és mit kell belvizi hajónak tekinteni. Ettől eltekintve azonban semmi egyebet nem foglal magában, mint magának a hajóingózálognak szisztematikus rendezését. A törvényjavaslat ezt a kérdést nagyon egészségesen és szabályosan, szépen oldja meg. Mintául veszi telekkönyvi rendszerünket, beosztja a hajólajstromot A), B) és C) lapra; az A) lapon a tulajdonjog kérdését veszi szisztematikus szabályozás alá, a B) lapon a ^ tulajdonra vonatkozó változásokat szabályozza 9