Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-26

60 Az országgyűlés képviselőházának 2< lön csoportot is képeznek. Ez természetes is,. hiszen mindig változnak a fedezetek. Nekünk is meg kellett egy hasonló intézkedést tennünk a múltban, amikor először tárgyaltuk a földhiteltörvényt: a Földhitelintézet akciójával kapcsolatban a jelzálogkibocsátások terén el akartuk választani az infláció kellemetlen következményeit a jelentől, nehogy összetévesztés legyen, és ezen az alapon a külföldi csoportokat sikerült megnyerni. Ez sem céloz egyebet, mint azt, hogy ilyen külön csoportoknak minősíttessenek az egyes kibocsátások. A magam részéről gazdasági szempontból annyiban is fontosságot tulajdonitok ennek a törvény javaslatoak, mert végeredményben kétségtelen, hogy nekünk gondoskodnunk kel lett arról is, hogy a kisebb exisztenciáknak is mód adassék hosszabb lejáratú kölcsönök igénybevételére. Eddig az Okh. a maga hivatásának megfelelően csak rövid lejáratú vagy rövidebb lejáratú kölcsönöket folyósíthatott, hiszeni természetes, hogy elsősorban a személyi hitelek kiszolgálására van hivatva. Azt hiszem, senki sem tehet szemrehányást e miatt, bármiképen gondolkozzék is, de megállapíthatom, hogy ebben ellentét nincsen, sem itt a Házban, sem a Házon kivül, sem a közvéleményben, ugy, hogy a hitelszövetkezetek alátámasztását mindenki egyformán örömmel üdvözli. (Ugy van! Ugy van!) Amig más tekintetben, azt hiszem, bátran leszögezhetem, hogy egyöntetű vélemény van ebben az orszagban. (Ugy van! Ugy van!) A kisemberek felé megkellett erősiteni az Okh-t. Megerősitettük és látjuk ennek gyümölcsét akkor, amikor az Okh. olyan intézménnyé vált, amely a legelőkelőbb külföldi piacon is meg tud jelenni a kibocsátásokkal. Én ebből a szempontból itélem meg ezt a törvényjavaslatot és ezt a kérdést •— s nemcsak mai kihatásaibaali — amikor látom, jobbról-balról jelentkeznek a hiteligények, mint pl. a szőlőbirtokosok különböző hiteligényei, de jelentkeznek hiteligények a mezőgazdasági élet egyébb vonatkozásaiban is — most csak agrárkérdésekről beszélek, mert csak azok vannak érintve ezzel a törvényjavaslattal; — ezt kell alapnak tekintenem a jövő szempontjából, amikor az Okh. is meg fog tudni jelenni a világpiacon. Ez az első lépés volt, de remélem, hogy mindig megfog tudni felelni azoknak a hiteligényeknek, amelyek az ő körébe vágnak. Meg vagyok győződve arról, hogy az Okh. ezt a hivatását befogja tölteni, nemcsak hiteligényeket fog kielégíteni, de — amit aláhuzottan hangsúlyozok és amikor ragaszkodnom kell — ő is azt az elvet, fogja vallani, hogy nekünk gyors lépésekkel kell haladnunk abban az irányban, hogy. ezek a szövetkezetek kifejezetten altruisztikus intézményekké legyenek. (Élénk helyeslés.) Én ebben találom a súlypontot, ebben az irányban dolgoztam és tulaj donképen ezt kell az egész vonalon minden erővel előmozditani. Ami a kisembereket illeti, azok tényleg eddig nem tudtak hosszú lejáratú kölcsönökhöz jutni, mert hiszen a mai kisgazda egyrészt már a gazdaságának természeténél fogva, de másrészt saját pszichikai alkatánál fogva sem tudott nagyon megbarátkozni az idetartozó fogalmakkal. Nem állitom, hogy igy

r állana egészen mereven a kérdés, azt hiszem, hogy csak az infláció változtatja meg az álláspontokat, mert hiszen volt nekünk egy intézetünk, a Kisbirtokosok Földhitelintézete, amely a múltban igazán nagyon szép akciót '. ülése 1927 március 18-án, pénteken. fejtett ki ezen a téren. Azért érintem ezt ä kérdést, mert hiszen az, amit ma nem old meg az Okh., ennek a problémának csak egyik része, tudniillik lehetővé teszi a mezőgazdaságnak, elsősorban a kisebb exisztenciáknak, — bár a nagyobb exiszteneiák is résztvehetnek ebben — hogy hosszabb időre szóló kölcsönt vehessenek igénybe, ahol nem találják magukat szemben az árfolyamnak mai időben elég jelentékeny veszteségével. De örömmel kell leszögeznem azt is, hogy miután épen a napokban már megbeszéléseket folytattam e tekintetben és ugy látom, hogy ami a jövőt illeti, ha tovább fogunk foglalkozni záloglevélkibocsátásokkal, akkor már a múlt eseményeiként könyvelhetjük el azokat a kamattételeket, azokat az árfolyamokat, amelyeket eddig kellett megfizetni. Hála Istennek, olyan érdeklődés mutatkozik ezen a téren is, amely szintén alkalmas arra, hogy az mezőgazdasági hitelünket nagy lépésekkel előbbre vigye. Ennél azonban továbbmenőleg foglalkozni kell a kérdéssel. Én nem tudok ma konkrétumot mondani, de ha ezt a kötvénykibocsátást lehetővé tesszük a^ Okh.-nak, — hogy a háború előtti vagy akár a háború alatti állapotot is, helyreállítsuk, amikor tényleg még záloglevelek alapján is hozzájuthattak a kisebb exiszteneiák hiteligényeik kielégitéséhez — akkor lesz a Programm szervesen kiépitve és akkor lehet tulaj donképen arról beszélni, hogy a mezőgazdaság téren kívánatos hitelkérdések megoldásra fognak találni. Kérem az igen t. Házat, hogy ezekből a szempontokból mérlegelje ezt a törvényjavaslatot, amely szintén csak egyik része a mi hitelpolitikai törekvéseinknek. Ha ehhez hozzákapcsoljuk a gazdasági élet terén mutatkozó egyéb hitelszükségletek megoldását is, amelyekre nézve szintén örömmel állapithatom meg, hogy mindinkább a megoldáshoz közelednek — az iparról beszélek és igy tovább, — akkor mindez alkalmas lesz arra, hogy elvértelenedett gazdasági életünkben isméit felfrissítse a vérkeringést. Azt hiszem, a hitelélet kiépítésénél jobb és erősehb gazdasági politikát senki sem folytathat. (Ugy van!) Itt van a gyökere egész gazdasági politikánknak. Ezt kell teljes erővel megragadnunk és meg kell mutatnunk a gazdasági életnek és a világnak, hogy tudunk alkotni és teremteni. (Ugy van! Ugy van!) Ez a nyitja annak is, hogy mi tulajdonképen a termelésünket fejlesztjük és ezáltal mindazok a problémák dűlőre és megoldásra kerülnek, amelyek természetszerűleg minden ország gazdasági életében felmerülnek, amelyek kapcsolatosak a kereskedelmi mérleggel, a fizetési mérleggel. A többtermelés minden lehet, csak frázis nem lehet. (Ugy van! balfelől.) A többtermelést gyakorlatilag, az életet megfogva kell megoldani és meg kell tennünk minden olyan intézkedést, amely tőkeerőt visz a gazdasági életbe, olyan viszonyok mellett, amelyek lehetővé teszik rentábilisan a termelést; meg kell tennünk minden olyan intézkedést, amely általában a termelés érdekeit szolgálja. Ezek fogják jövőnket megalapozni. Talán túlmentem a törvényjavaslat keretein — hiszen egy kisebb törvényjavaslat, — amikor ennyire kiterjeszkedtem a gazdasági élet különböző területeire. De azt hiszem, hogy a közeljövőben az kell, hogy szemünk előtt álljon: mindent a termelés érdekében (Ugy van! Ugy van!), mert ez azt az eredményt, amelyet elértünk, nemcsak biztosítja és f állandósítja, hanem ennek a nemzetnek gazdasági és minden