Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-26
Àz országgyűlés képviselőházának 26. t. i. ugy áll, hogy az illetékmentesség- sokkal tágabbkörü volt, illetőleg- tág-abbkörü ma azoknál a hiteleknél, amelyeket az Okh. vidéki szervezetei révén juttatott a hitelkeresőknek, mig a központ utján követlenül folyósitott hitelek tekintetében az illetékmentesség szükebbkörü volt. Ezt a bifurkációt, mint tényleg olyant, amely hátrányára szolgálna azoknak, akik a központtól közvetve vennék a hitelt igénybe, megszünteti a javaslat és egyöntetűen szabályozza az összes hiteligénylőkre nézve azoknak a hiteleknek a kérdését, amelyeket az Országos Központi Hitelszövetkezet nyújt. Tekinettel arra, hogy ezek a rendelkezések a hiteligények biztosítását, illetőleg azoknak az akadályoknak elhárítását célozzák, amelyek a sürgős hiteligények kielégítését gátolják, én tisztelettel és nyugodt lélekkel merem ezt a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlani. (Éljenzés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát tehát bezárom. Kíván-e a minister ur nyilatkozni 1 ? Bud János pénzügy minister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy ehhez a törvényjavaslathoz nem szükséges nagyon hosszasan hozzászólni, hiszen alapjában véve a törvényjavaslat indokolása a törvényjavaslat intézkedéseit illetőleg igen részletes magyarázatot nyújt. (Ugy van! jobbfelől.) Éh azt hiszem, csak örömmel lehet üdvözölni a törvényjavaslatot abból a szempontból, hogy lehetővé teszi az Okh-nak, amely eddig épen speciálisan a kisemberek hitelügyeivel foglalkozót, hogy ezt még sokkal érdemlegesebben és eredményesebben eszközölhesse. A kormány ezért a múlt év folyamán, miután látta, hogy a hiteligényeket az Okh. tőkeerejének fogyatékosságából kifolyólag nem tudja kielégíteni, 10 millió aranykoronát engedélyezett az ilyen célok megvalósítására. Ez a hitelakció teljesen bevált és bármennyire is mondják, hogy ezek nem hasznos beruházások, én ezzel teljesen ellentétes állásponton vagyok, mert nincs hasznosabb beruházás, minfc a hitelélet beruházása, mert ami a hitelélet terén történik, az többszörösen hozza meg a maga gyümölcsét. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Természetszerűleg, akármennyire is soknak látszik egy ilyen összeg, mint ez a 10 millió aranykorona, ez végeredményben az ország gazdasági viszonyaihoz képest .csak kis töredék. Ennélfogva gondoskodni kellett arról, hogy ezt a hitelakciót az Okh. a maga mivoltában tovább folytathassa. Mivel pedig nem tartom helyesnek, hogy az állani továbbra is a feleslegekből támogassa ezt a hitelakciót, sokkal célszerűbbnek vélem, hogy menjünk az élet természetes útjára; ezért én nagyon örvendtem, amikor az Okh. megindította a külföldi tárgyalásokat a külföldi csoportokkal és ez által hitelkereteit ki tudta terjeszteni. Lehetnek eltérőek a vélemények abban a tekintetben, vájjon az eredmény elŐnyös-e vagy nem, de én azt találom, hogy a mai időkben az az összeg, amelyet az Okh. megszerzett, végeredményben eléggé tekintélyes összeg, (Ugy van! jobbfelől.) amely, ismétlem, elegendő arra, hogy vele azokat a hiteligényeket, amelyket más formában kielégíteni nem lehet, ezen az alapon ki lehessen elégíteni. De más szempontból is fontosnak tartom ezt a kérdést és pedig azért, mert végeredményben ülése 1927 március 18-án, pénteken. &§ akárhogyan nézem ennek terhét — ha tekintetbe veszem még azt is, hogy a közvéleményben téves információk vannak — az a mai viszonyokhoz mértem igen elfogadható. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell arra törekedni, hogy ezt elviselhetővé tegyük. Az én hitelpolitikámnak mindig az a gerince, — és ezt szerintem nem lehet szem elől téveszteni — hogy nekünk arra kell törekednünk, hogy a mai magas kamattéleket csökkentsük. (Elénk helyeslés!) ezt a-politikát igyekszem alátámasztani mindennel, amivel csak lehetséges. De amikor kritikával illetik az Okh-nak ezt az akcióját, ugyanakkor azt látom a másik oldalon, hogy a többi pénzintézetek is ugyanezen az alapon indultak meg. Kimélyül tehát ez a hitelakció és sokkal nagyobb terjedelművé válik, mint amilyennek annak idején gondoltuk. Ki kell jelentenem a t. Ház előtt, hogy akkor, amikor hozzájárultam ahhoz, hogy az Okh. csaknem azokat a kedvezményeket kapja meg*, amelyeket ez a törvényjavaslat nyújt, ezt abban a biztos tudatban tettem, " hogy az Okh. a maga hivatását teljesen helyesen fogva fel, oda fog törekedni, hogy ez csak kezdő lépés legyen és azzal folytatja további munkásságát, hogy vezető legyen a kamatok csökkentése terén. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Én nem tudnám tovább ilyen terhekkel folytatni a hitelakciót. Ez lehet egy megindulás, de reméljük, hogy a pénzpiacon változások következnek be és odajutunk, ahová el kell jutnunk. Ismételten hangsúlyozom, hogy akármit teszünk is, igy pl. jöttünk adómérsékléssel, amelyet a t. Ház meg is szavazott, de végeredményben mérsékelni kell a gazdasági élet terheit is, (Ugy van! Ugy van!) mert tessék csak megnézni, hegy különösen a vidéken olyan magasak a kamattételek, hogy azok mellett hiábavaló annak a gazdasági egyednek minden fáradozása, mert azok az ő gazdasági exisztenciáját is veszélyeztetik, minden rámegy a kamatterhekre, viszont a másik oldalon nincs meg a gazdálkodásának rentabilitása. Ezt tekintetbe kell vennünk annál is inkább, mert számolnunk kell azzal, hogy nekünk tulaj donképen egy nagy világversennyel kell megküzdenünk, amelyben, sajnos,, minden tekintetben kedvezőtlenek az előfeltételeink. Mint agrárállam szembetaláljuk magunkat olyan erősebb agrárállamok versenyével, amelyekben nemcsak a hitelviszonyok, hanem a munkásviszonyok és a termelési viszonyok is kedvezőbbek, sőt a technikai fejlettség is nagyobb. Ha az ipart tekintem, akkor is ez a helyzet. Ezeket mind figyelembe kell vennünk. Ki vagyunk tehát szolgáltatva teljesen a világversenynek. Ezért olyan hitelpolitikát kell folytatnunk, amely ezen a téren alátámasztja a gazdasági életet és megadja azokat az erőforrásokat, amelyek segítségével termelni és építeni lehet. (Élénk helyeslés.) , , T. Ház! Mióta pénzügy minister vagyok, ezt a célt tűztem ki magam elé, s ha végignézünk az elmúlt három év történetén, látjuk, hogy nagy haladást tettünk. (Ugy van! Ugy van!) Ebből a szempontból üdvözlöm az Okh. akcióját is, amelyet ez a törvényjavaslat akar törvénybeiktatni. Ez a törvényjavaslat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nálunk eddig ismeretlenek voltak, de amelyeket a külföldi törvényhozásokban igenis megtalálunk. A francia törvényhozásban is nemrégiben hasonló intézkedés történt, amelynek lényege az» hogy mindig külön hitelkibocsátás alapján ku-
