Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-26

o8 Äz országgyűlés képviselőházának 2 objektives való tényállás határán tul egy lé­péssel sem mentem. (Kállay Tibor szólásra je­lentkezik.) Mnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólni? Kállay Tibor: Személyes kérdésben óhaj­tok csak egy pár szóval reflektálni. Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Kállay Tibor: T. Ház-! Megjegyzem, hogy az a vita, amely közöttem és Wolff t. képviselő ur között folyt le, lényegében a körül forgott, vájjon az, hogy valorizáltassék-e vagy nem: a bÍróságok vagy pedig a törvényhozás eldön­tése alá tartozzék-e? Állítottam és vitattam s állitom és vitatom minden más körülménytől függetlenül azt, hogy ez a kérdés a törvényho­zás tárgya és igen helytelen, ha a birói gyakor­latra kénytelen az élet támaszkodni, mert hi­szen olyan kérdésről van szó, amelyben tör­vényhozási szabályozást kell teremteni és csakis ez lehet megnyugtató, kielégítő és a ha­talmak megoszlásának megfelelő. (Ugy van! a jobboldalon.) Ami különben ennek az egész kérdésnek meritumát illeti, arra óhajtottam rámutatni, hogy ebben az ügyben is és más ügyben is na­gyon helytelen az a beállítás, amelyben egyes képviselők részesülnek annak folytán, hogy ev­vel vagy avval a foglalkozási ággal vannak kapcsolatban, mert ha ilyén alapon indulunk el és ilyen alapon vonjuk kétségbe egymás jóhi­szeműségét vagy pedig azt, hogy tényleg a köz­érdeket tartja-e felszólalásában és ténykedésé­ben szem előtt, végeredményében oda fogunk jutni, hogy semmiféle kapitalisztikus intézke­désnek és berendezkedéseknek támogatásáról vagy ilyenféle dolgoknak konstruálásáról nem lehet ebben a Házban szó. (Ugy van! a jobb­oldalon.) Hiszen végeredményében a legszéle­sebb réteget, a legnagyobb tömeget mindig a nincstelenek, a földmunkások és ipari munká­sok százezrei képezik, s aki ezek érdekében fog felszólalni, mindenkor mondhatja azt, hogy aki földbirtokos, gyáros, ilyen vagy olyan kapita­lista, az a maga részéről nem illetékes és nem jogosult, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljon. Ami pedig a biztosító ügyét illeti, amire méltóztatott hivatkozni, megjegyzem, hogy mint a Kisbirtokosok Biztosító Intézetének elnöke vagyok oda delegálva nem azért, hogy annak az intézetnek életében, működésében és érdekeinek támogatásában vegyek részt, ha­nem kizárólag azért, amint ez szokásos közgaz­dasági forma, hogy ennek az intézetnek az ér­dekeit képviseljem annál az intézménynél, amelynél az bizonycs részvényérdekeltséggel bir, tehát az én intézetemet kell biztositanom azzal szemben, hogy az ottani esetleges ellen­tétes érdekekkel szemben megvédelmezzem- Ez alapon teljes joggal hivatkozhatom arra, hogy ami érdekeltségem van, az kizárólag csakis an­nak az intézetnek érdeke és ennek képvisele­tére vagyok ott hivatva. Ehhez különben az it­teni tárgyalásoknak és a parlamentnek addig, amig én kizárólag a közügyek érdekében szere­pelek — és azt hiszem hivatkozhatom arra, hogy csakis annak érdekében szerepelek — egy­általában nincs köze. (Ugy van! a jobbolda­lon.) Elnök: Napirend szerint következik az Országos Központi Hitelszövetkezet kötvényei­nek biztosítására vonatkozó egyes rendelkezé­sek módositásáról és kiegészítéséről szóló tör­vényjavaslat (írom. 29, 77) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. ?. ülése 1927 március 18-án, pénteheú. Örffy Imre előadó: T. Ház! Az utóbbi időben tekintélyes szakemberek véleményét olvashat­juk különböző sajtótermékekben, amelyek az egyre jobban erősödő külföldi hitel igénybevé­teleket veszik a kritika bonckése alá és bizo­nyos aggodalmakat táplálnak ebben a kérdés­ben egyrészt valutáris szempontból, másrészt abból a szempontból, hogy a még mindig eléggé jelentékeny magas kamatlábnak egyes terme­lőkre való átháritása nagy veszedelmeket rejt­het magában. Ha ezek az aggodalmak bizonyos kölcsöntípusoknál indokoltak is lehetnek, semmi esetre sem vállalhatja sem a kormány, sem a törvényhozás azt az odiozus szerepet, hogy az égetően sürgős hiteligények kielégi­tése elé akadályokat gördítsen, illetve ne te­gyen meg mindent, hogy ezek a mostani viszo­nyokhoz .képest ia legmegfelelőbb módon és for­mák között mégis kielégíttessenek. Kettős sze­repe lehet e tekintetben a kormánynak és tör­vényhozásnak, egyrészt — ismétlem — ilyen méltányos és a jelen viszonyok között elfogad­ható hiteleket előmozdítani, másrészt, hogy el­háritsa azokat az akadályokat, amelyek az ilyen hitelnyújtás elé merednek. A második kategó­riát kívánja ez a törvényjavaslat tárgyalni, amikor azokat az akadályokat akarja elhárí­tani, amelyek a hitelszerzés, illetve a hitelnyúj­tás tekintetében fennállanak. Hogy konkretizál­jam a kérdést, az Országos Központi Hitelszö­vetkezet kötvénykibocsátásáról van szó, amely az Országos Központi Hitelszövetkezet tekinte­tében, mint méltóztatnak tudni, az 1898:XXIII. tcikk rendelkezései irányadók, illetőleg, ameny­nyiben általánosabb természetű kötvénykibo­csátásról van szó, az azt megelőző évben megje­lent 1897:XXXII. tcikk rendelkezései alkalma­zandók, amely rendelkezések lényege, mint a ministeri indokolás helyesen kifejti, az, hogy az ilyen kötvényeknél a fedezetül szolgáló jel­zálogok összesítetten kezeltetnek, nem csopor­tosíthatók külön fedezetként és épen ugy nem lehet külön tömegként kezelni azt az alapon sem, amely az ilyen fedezetű kötvények kibo­csátásánál fedezetül, illetőleg biztosítéki alapul szolgál. Miután ezeket a nehézségeket másként, mint törvényhozási rendelkezésekkel eliminalni nem lehetett, ezért kénytelen volt a pénzügy­minister ur ezt a javaslatot beadni, amelynek főindokát most már voltam bátor ismertetni, tartalmát pedig a következőkben vagyok bátor egészen röviden előadni. Az Országos Központi Hitelszövetkezetnek épen azért, mert a kölesöntnyujtó külföldi hite­lezői érdekcsoport azt kivánta, hogy ezek a jel­zálogi fedezetek, valamint a kötvények biztosi­tásána alakítandó alap külön kezeltessenek, a törvényjavaslat megadja e jelzálogi biztosíté­kok tekintetében a törvényes elsőbbséget. A 2. § gondoskodik a telekkönyvi biztosí­tásról, egyben azt a singuláris rendelkezést is hozván, hogy ez a törvény életbelépése előtt, de nem előbb, mint az 1927 január l-e előtt be­kebelezett jelzálogok tekintetében is alkalmaz­ható. A 3. §-nak az a rendelkezése, hogy az Or­szágos Központi Hitelszövetkezet félévi kimu­tatásaiban elkülönítetten kívánja ezeket a kü­lön fedezetként megjelölt tömegeket kezelni, bővebb indokolást nem igényel, épen ugy, mint talán az sem, amely a biztosítéki alap külön ke­zelését kívánja. A törvényjavaslatnak minden egyes rész­letrendelkezését nem óhajtom ismertetni, ha­nem csak talán még egyet, egy fontosat, amely az illetékmentességre vonatkozik. A helyzet

Next

/
Thumbnails
Contents