Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-26

52 Az országgyűlés képviselőházának 2 ges, zaklatás esete nem forog fenn s ezért javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Szabó Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik? Berki Gyula jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Megint egész sorát tárgyaljuk azoknak a megkereséseknek, amelyekben képviselőtársaink kiadatását kérik azért, mert a Népszava, a szociáldemokrata-párt hivatalos orgánuma cikkeiben olyasmit követett volna el, ami — mint a konkrét esetben is -— kimeriterué a rágalmazás tényálladékát. A képviselőház eddig egy egész sor megkeresés alapján foglalkozott már Vanczák képviselőtársunk kiadatásával. Miután azonban a Népszava felelős szerkesztője időközben Szabó Imre képviselőtársunk lett, most persze ezek a megkeresések mind Szabó Imre képviselőtársunk kiadatását kérik. Ebből az egy körülményből is bátran meg lehet állapítani, hogy tendencia van itt az egészben. A konkrét esetben »A kormány haladéktalanul vonja vissza a lakásfelszabaditó rendeletet« című cikk két oldalra terjedő cikk, a vád pedig ebből a terjedelmes cikkből csupán körülbelül 20 sort inkriminál, azt a 20 sort, amelyben a közigazgatási hatóságot, illetve Koncz főjegyzőt megtámadja. Tekintettel arra, hogy a Népszavának ez a cikke és más napilapok cikkei is a közönség körében nagy felháborodást keltettek, a belügyminister ur vizsgálatot rendelt el s ministeri biztost küldött ki Csepelre, mert főként Csepelről volt szó. Tudvalevő, hogy annak idején 1926 júliusában, amikor a népjóléti minister ur, illetőleg a kormány megszüntette a lakások megkötöttségét, mindazokban a városokban, amelyek lakói az ötezer lélekszámot meghaladták, a háziurak a felszabadított lakásokból olyan nagymérvű hasznot kívántak húzni, hogy pl. Csepelen töb, mint ezer lakosnak mondtak fel. Miután a nyilvánosság azt kívánta, hogy mindazokon a helyeken, ahol a hzáiurak részéről ilyen visszaélések történtek, ez; a ministeri rendelet visszavonasék, ezt ilyen esetekben a minister ur meg is igérte, s küldött oda egy ministeri biztost. így történt Csepelen is. Koncz főjegyző ez elé a ministeri biztos elé olyan képet tárt, hogy az, ami Csepelen; történt, nem is olyan veszedelmes, me^t hiszen ő, — ahogy ezekből az inkriminált sorokból olvassuk — mindössze csak 160 panaszról tud. Ez az inkriminált húsz sor azt magyarázza, hogy hogy állunk ezekkel a panaszokkal, hogy a közigazgatási hatóságok mennyire lehetetlenné teszik azt. hogy ezek a panaszok a megállapított határidőn belül az illetékes helyekre juthassanak, . T. Ház! Azt hallottuk itt, hogy ennek a cikknek a hangja nem üti meg a mértéket, hogy hangja a sajtótörvénybe ütköznék. Ha a t. előadó ebből a cikkből olyan mondatokat ragadott volna ki, amelyek sértőek volnának, vagy olyanok, amelyek nem felelnek meg annak a hangnak, amelyet a sajtótörvény megkíván s ha erről a hangról azt lehetne mondani, hogy túllépi a tisztesség határát, akkor talán fel sem szólaltam volna. De Koncz főjegyző ur csak azért kivan rágalmazási pert indítani mert érzi, hogy nyilvánosságra kerültek a dolgok, amelyeket ő egyes panaszosoknak mondott s mert esetleg a tárgyalásra nem mernek eljönni azok a tanuk, akik az ellenkezőt bizonyítanák; ezért kéri Koncz főjegyző ur, hogy a Népszava felelős szerkesztőjét ebből a cikkből kifolyólag szolgáltassák ki. '. ülése 1927 március 18-án, pénteken. Miután ebben zaklatást látok, kérem az igen t. Háztól, hogy Szabó Imre képviselőtársunk kiadását ne szavazza meg. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e Szabó Imre képviselő ur mentelmi ügyében a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy Szabó Imre képviselő ur mentelmi jogát felfüggeszszük elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság határozatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta s Szabó Imre képviselőtársunk mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag felfüggesztette. Következik a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétséggel gyanúsított Szabó Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Nánássy Andor előadó: T. Képviselőház! A Népszava című politikai napilap 1926. évi szeptember 19-én megjelent számában »A vörös patkányok« felirat alatt egy vezércikk jelent meg, amely a következőket tartalmazza (olvassa): »Ez az uj bürokrácia visszaállitatta a középkori Magyarországot, az urak és a kalandorok gyülöletországát. A becsületes munka ebben az országban hosszú esztendőkig becstelen mesterség volt. Az érvényesülés legfőbb eszköze: az üres szószátyárkodás, a gumibotos igazoltatás^ és a kegyetlen, bestiális gyilkolás. Átértékeltük a nemzeti hőseinket és most már nem azokra vagyunk büszkék, akik az emberi haladásnak tettek a munka, a tudomány, az irodalom vagy a művészet terén szolgálatokat, hanem azokra, akik az orgoványi mentalitás zászlóvivői. Büszkék lehetnek erre az uj Magyarországra.« »A falu népét a roszszul értelmezett keresztény hit és a csendőrök szuronyainak segítségével tartja rabszolgasorban, a'z ipari munkások seregét pedig a kivételes törvények bilincseivel és az ipari ter mêlés fokozatos^ csökkentésével.« »Az ellenforradalom első éveiben valósággal megtizedelték azoknak sorait, akik ebben az országban a haladásért küzdöttek. A kurzus kalózcsapatai ezekben a rettenetes időkben szabadon garázdálkodhattak. Nem vették figyelembe, hogy kik vettek részt a forradalmi mozgalmakban, hanem válogatás nélkül tömték meg a börtönöket a szociáldemokrata munkásokkal. Az ártatlan munkások százai vesztették el életüket és tízezrek menekültek külföldre, mert a keresztényi szeretetet hirdető kurzus sok külÖnitményétől senkinek sem volt biztos az élete. Magától értetődő, hogy a szociáldemokrata párt legnevesebb vezetőembereinek és a kitűnő bizalmiférfiak ezreinek kellett külföldre menekülniük, akik itthon maradhattak, azok csak romokat találhattak és életük veszedelmeztetésével kellett újból felépiteniök a munkásmozgalmat.« »A hivatalos Magyarország urai nem is tagadják, hogy a dolgozó néprétegeket nem veszik emberszámba, a régi tradíciók felújulnak, a magyar parasztság szörnyű szenvedéseivel köteteket lehetne megtölteni. Tűzzel és vassal irtották azokat, akik emberi sorsot mertek követelni és idegen nemzetek igénytelen munkásait telepitették az országba, hogy letörhessék azokat, akik nagyobb darab kenyeret és több szabadságot akartak. A magyar urak minden időben kitűnően értettek ahhoz, hogy