Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-25
Az országgyűlés képviselőházának 25. kérdésében egyoldalú álláspontra helyezkedve követelni a valorizációt. Nincs nehezebb feladat azonban — mert utóvégre érzelmileg a kormány is együtt érez, azokkal, akiket a pénz elértéktelenedése érintett — mint ezzel szemben a tárgyilagos helyzetre, a való helyzetre rámutatni, rámutatni arra a helyzetre, hogy alig lehet valorizálni, vagy hogy milyen csekély mértékben lehet valorizálni. Tegnap elmondottam azt, mi teszi szükségessé ennek a szakasznak beiktatását. {Szükségessé teszi az, hogy a biztosítótársaságoknak tüiajdonképeni vagyonértéke ma 7,20U.UU0 pengő, az a biztositott Összeg pedig, amelyért feleinek, 1200 millió aranykorona. Ha mármost azt a valorizációs kulcsot veszem, amelyet a bíróságok inauguráltak az élet biztosítási jogügylete&tcel kapcsolatban, ha 20 0 /o-ot veszek, ez azt jelenti, hogy 240 millió aranykorona az, amelyért ennek a hét milliónak tulajdonképen felelnie kell. (Rassay Károly: Ez mind esedékes "0 Nem mind esedékes, azonban nagyon sok esedékes belőle, igen t. képviselő ur, több esedékes belőle, mint normális körülmények között, mert méltóztatik nagyon bölcsen tudni, hogy nagyon sok biztositott már lejárt életbiztosítási összegét nem vette fel, és az ott fekszik a biztosítótársaságnál. A rendesnél tehát sokkal nagyobb tömeg esedékes, és ha ezeket biztosítjuk ezzel a 20%-kai, ennek a következménye az lesz, hogy aki a pert később indítaná meg, az tutaj donképen követelésére, igényére fedezetet nem nyerne. Én azt hiszem, hogy a biztosítottak nagyobb része lenne az, amely ezt a fedezetet nem kapná meg. (Rassay Károly: Akkor hát a biztosítótársaságok mind csődbe mentek.) Ez a rendelkezés azonban, mint tegnap is mondottam, nem biztosit a kormánynak teljesen szabad kezet. Ez a rendelkezés csak ez év december 31-éig van kontemplálva. Miért állította fel a kormány ezt a korlátot a maga számára? Azért, mert azt az óhajt, amelynek a képviselő ur kifejezést adott, nevezetesen az általános valorizációra vonatkozó törvénynek meghozatalát akarja ezzel biztosítani, anélkül, hogy a biztosítottak érdekeit a biztosító társaságok feláldozásával semmivé tenné. Ami az igen t. képviselő urnák azt a szemrehányását illeti, hogy a kormányt mulasztás terheli abban a tekintetben, hogy az általános valorizációs törvény nem hozatott meg, ez a mulasztás a kormány terhére nem irható, mert hiszen az általános valorizációról szóló törvényjavaslat évek óta itt feküdt a nemzetgyűlés előtt. (Rassay Károly: Miért nem tárgyalták le?) Miért nem? A képviselő ur méltóztatott itt lenni, méltóztatik visszaemlékezni arra a nap-nap után folyt állandó munkára és sürgős feladatok megoldására, amelyek lehetetlenné tették, hogy a valorizációról szóló törvényjavaslat letárgyaltassék. (Rassay Károly: Négyhónapos szabadságokra emlékszem!) Megállapítom azt is, hogy minél • később oldjuk meg az általános valorizáció kérdését a biztosítási ügyletekkel kapcsolatban, annál nagyobb kielégítésre van igényük a biztosítottaknak. Mindezek figyelembevételével kérem az indítvány elvetésével a szakasz elfogadását. (Hei lyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 14. szakasszal szemben Rassay Károly képviselő ur azt indítványozta, hogy az törölése 1927 március 17-én, csütörtökön. 43 tessék. Az eredeti szöveget szembe fogom állítani ezzel az indítvánnyal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e elfogadni a 14. §-t eredeti szövegezésében, szemben Rassay Károly képviselő ur indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a szakaszt eredeti szövegezésében fogadják el, szíveskedjenek feláJlani. (Megtörténik.) Többség. A szakasz eredeti szövegezésében fogadtatott el és Rassay Károly képviselő ur törlési inditványa elesett Következik a 15. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa a 15. §4.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Kálnoky-Bedő Sándor előadó: T. Képviselőház! Ehhez a szakaszhoz egy módositást vagyok bátor benyújtani. (Halljuk! Halljuk!) Több oldalról támadták a szakasznak negyedik bekezdését, amely bizonyos formalitásokhoz kivánja kötni a felmondást. A szakasznak ezt a bekezdését elejteni indítványozom. (Bródy Ernő: Melyiket?) A negyediket, amely a következőképen szól (olvassa): »Érvénytelen az oly biztosítási szerződés, amelyet, stb.« Ennek a bekezdésnek elejtését inditványozom és helyébe a következő bekezdés beiktatását kérem. (Olvassa): »Ha a szerződő fednek e törvény életbeléptekor ugyanarra a tárgyra, ugyanarra az időre és ugyanazon esemény ellen kötött több biztositási szerződése van, akkor az előbb meghatározott időben és módon 1 e szerződések bármelyikét felmondhatja. Ha a felmondás jogával nem él. akkor a szerződések érvényességére az 1875:XXXVII. te. 470., 471. és 501. szakaszai az irányadók.« Rövid indokolása ennek az, hogyha kiterjeszti a szakasz a törvény hatályát a fennálló szerződésekre is, miután a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetére már uj szetszerződések is keletkeztek s régi szerződések is vannak, szóval a biztosítottnak egyszerre több szerződés van, hogy ugy mondjam, a nyakában, a szakasz intézkedni kivan arra vonatkozólag, hogy mi történjék ezekkel a szerződésekkel. Előállhat többszörös biztosítás, túlbiztosítás, amelyekre vonatkozólag a törvény felhivott szakaszai rendelkeznek, ezekre tehát vissza kellett mutatnunk. Először jogot kellett adnunk a szerződő félnek arra, hogy e szerződések közül attól, amelyiktől akar s amelytet magára nézve hátrányosnak tart, szabadulhasson. Viszont, ha több szerződést is fent art, akkor fennáll a régi törvény rendelkezése. Az a kérdés, hogy mivel állunk szemben: túlbiztositással, többszörös biztosítással, vagy miképen vagyunk. Erre nézve a régi jogállapotot kivánjuk fentartani. Ezt foglalja magában a módositás <s kérem annak elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! Eltekintve attól, hogy egyáltalában ennek a törvénynek több részét nem tudom elfogadni, a 15. §-ban van egy olyan jogelv lefektetve, amelyet még akkor sem tudnék magamévá tenni, ha máskülönben a törvényjavaslattal szemben nem állanék ellenzéki állásponton. Teljes abszurdumnak tartom, hogy törvényhozási "intézkedésekben különbséget tegyünk városi és falusi lakosság között. (Kálnoky-Bedő Sándor előadó: Nincs különbség!) A felmondás jogára nézve a városi lakosságot ez a törvényjavaslat semmiféle formához nem köti. Ha valaki városi lakos, akkor egyszerű ajánlott le
