Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

434 Az országgyűlés képviselőházának mit tehet. Ennek alapján tessék a kérdést is elbírálni. ' Ha volna lehetőség ennek a kiküszö­bölésére, megtenném, de ezidőszerint csak a kérdés fokozatos megoldására van meg az egye­düli lehetőség. Az igen t. képviselő urak foglalkoztak a földreform kérdésével. Nem akarok ennél a kérdésnél sokáig időzni, de két szempontot ne­kem is szóvá kell tennem. Az, egyik szempont az, amelyet Dencz Ákos és egynéhány t. kép­viselőtársam emiitett meg, hogy foglalkozni kellene ennek a finanszírozásával. Költségve­tési beszédemben jeleztem már, hogy ha óriási fogyatékossága és hiánya van a földreform­nak, az kétségtelenül a finanszírozás hiánya. Ez a fogyatékosság kétoldalú, mert hiányos a finanszírozás a régi birtokos felé és hiányos az uj társadalmi réteg felé is. (Gaal Gaston: Akik belefúlnak ennek hiányába!) Ezzel a kérdéssel már régen foglalkozom, ez azonban nem olyan könnyű kérdés, hogy egyhamar meg lehetne oldani. Nem lehetett megoldani eddig, bár­mennyire óhajtottuk volna, azért, mert a meg­felelő tőkeerők nem állottak rendelkezésünkre. Ami pedig az itt ajánlott egyéb módozatokat illeti, igy a járadékleveleket meg a hasonlóa­kat, jobb ezekhez hozzá nem nyúlni, mert hisz ott, ahol a tőkeviszonyok nem elég erősek, ezek a járadéklevelek roppant kellemetlen követ­kezményeket vonhatnak maguk után és még többet árthatnak. Megvan azonban a remé­nyem, hogyha a pénzügyi viszonyok lassan mindinkább javulnak, ezzel a kérdéssel kon­krété és komolyan foglalkozhatni. Természetszerűleg nem lesz olyan könnyű a kérdés, hiszen rendezésének -két előfeltétele van. Egyik az> hogy a szükséges tőkeösszeg tényleg rendelkezésünkre álljon, a másik pe­dig, hogy a feltételek olyanok legyenek, hogy a kérdés rendezése ne képezzen olyan nagy ter­het, amelyet nem lehet elbírni. Csak akkor le­het tehát megoldásra gondolni, ha mindez a két feltétel teljesül. Más szempontból is óhajtok azonban fog­lalkozni ezzel a kérdéssel. Látjuk, hogy az ál­lam folytonosan rászorul a jelzáloghitelekre. Nem az a meggyőződésem, hogyha most meg­oldásra tudjuk vinni ezt a kérdést s ha az egyik oldalon tőkét fogunk igénybe venni, ak­kor a másik oldalon jelzáloghitelszükségletet fogunk kisebbiteni. A másik kérdés, amelyre rá akarok utalni, az, hogy költségvetési beszédembe belecsúszott egy szó, amelyet kénytelen vagyok kijavitani, amely ugy szól, hogy itt az ideje, hogy a régi birtokosok valami értéket kapjanak. Én nem azt értettem ez alatt, hogy az értéknek egy ré­szét vagy hányadát, hanem ellenértéket értet­tem alatta. Kénytelen vagyok ezt kiigazítani, hogy minden félreélrtést elkerüljek, mert lá­tom, hogy itt bizonyos félreértés keletkezett. Ismételten csak azt mondhatom e tekintetben, hogy a kormány komolyan foglalkozik ezzel a problémával, gazdaságpolitikai és szociálpcli­tikai szempontból, mert a kérdés megoldása nemcsak a jogos igények kielégítését eredmé­nyezi, de biztos vagyok benne, hogy az a tőke­erő, amely ennek alapján rendelkezésünkre fog állani, hatalmas tényező lesz gazdasági életünk fejlesztésében is. Ugyancsak foglalkozunk természetszerű­leg a kisexisztenciák támogatásával is. (Szi­lágyi Lajos: Csak késő ne legyen!) Bocsánatot kérek, megkezdtük a munkát és méltóztatik tudni, igen t. képviselőtársam, próbáltunk se­gítségére menni a kjsexisztenciáknak, hogy 35. ülése 1927 április 6-án, szerdán. felszánthassák földjeiket és hogy egyébként is támogassuk. A földmüvelésügyi minister ur részletesen fog foglalkozni ezzel a kérdéssel, nekem csak egy tényt kell leszegeznem; hogy amint annakidején is segítségére siettem a földmüvelésügyi kormányzatnak ebben a kér­désben, ugy készséggel állok rendelkezésére a jövőben is, mert ha már uj exisztenciákat al­kotunk. (Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz!) legalább mi legyünk velük szemben igazsá­gosak. Legalább egyrészüket megmentsük, ezt megkívánja a gazdasági és szociális élet is. (Reischl Rihárd: Csak legalább a kamatokat engedjék el a három évre kivetett bérek után!) Igen t. Képviselőház! Beszédeik során töb­ben foglalkoztak a hitelkérdéssel és különösen igen mélyrehatóan foglalkozott ezzel Denes Ákos igen t. képviselőtársiam. Én ezzel a kérdés­sel most nem szeretnék túlsókat foglalkozni, hiszen annyi beszédemben tértem ki ezekre a kérdésekre, annyiszor megmondottam, hogy ma mi a helyzet, hogy azt hiszem, tulaj donké­pen csak ismétlésekbe bocsátkoznám. Elisme­rem azt, hogy még mindig vannak bajok, még mindig vannak visszásságok, azonban ha ala­posabban vizsgálom a helyzetet, azt látom, hogy folytonosán és fokozatosan javul a hely­zet. Végeredményben egy tőkehiányban szen­vedő országba mesterséges tőkét belevinni nem lehet. Ezt az utat már jártuk és mindenki tisz­tában van azzal, hogy ez milyen eredményekre vezet. Természetszerűleg kötelessége azonban a kormánynak, hogy ezt a kérdést állandóan a napirenden tartsa. Én tudom, hogy tulajdon­képem hol hangzanak el főképen a panaszok: a vidéken. (Ugy van! Ugy van!) Ne feledjük $ azonban, ez a mi egész pénzintézeti rendszerünk már a múltban, amint kifejlődött, egészségtelen volt. Ez most is érezteti hatását. (Ugy van! Ugy van!) Lehetetlenség, hogy itt ezerszámra legyenek pénzintézetek. (Ugy van! Ugy van!) Ez csak a hitelélet megnehezítéséhez és a hitel drágításához vezet. Méltóztassék most ebből a szempontból megvizsgálni a nyugati államo­kat; sehol ezzel a rendszerrel nem találkozunk. (Ugy. van! Ugy van! ) f Mit jelent ez 1 ? Az egymás között való versenyzést. Egészen kis községek­ben lehet látni pénzintézeteket. Mennyi rezsit, mennyi felesleges kiadást jelent ez és végered­ményében azt lehet mondani a feleknek: majd­nem a gazdasági kiuzsorázáshoz vezet. (Ugy van! Ugy van!) Amikor én ezt a kérdést felvetettem, — mert két évvel ezelőtt foglalkoztam először az álta­lános hitelkoncentráció kérdésével — nem na­gyon értettek meg engem. Azt hitték, hogy ez talán az egyetemi professzornak teoretikus megállapítása; és molst mit látunk? Az élet már arra kényszeriti a gazdasági élet különböző ré­szeit, hogy ezt a gondolatot felkarolják. Ma lá­tok már ilyen jelenségeket és tüneteket. Lát­ható, hogy nincs más kivezető ut és más meg­oldás, ha egészséges alapokra akarjuk fektetni a gazdasági életet, És én azt hiszem, meg fog kelleni találni a módját, hogyha nem megy szépszerével, menjen megfelelő erélyes intéz­kedésekkel. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez min­denesetre egyik tényezője lesz a hitelélet egész­ségesebbé tételének és tényezője lesz a kamat­viszonyok megváltoztatásának is. Azt hiszem, köztudomású, hogy ami a hitel­politikánjak egyes részleteit illeti, azt az elvet vallottam és vallom ma is, hogy itt tulajdon­képen çsak egy megfelelően megállapított terv szerint lehet haladni. Ezt értem különösen a külföldi kölcsönökre. Minden év elején a Nem-

Next

/
Thumbnails
Contents