Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

Az országgyűlés képviselőházának S5. ülése 1927 április 6-án, szerdán. 419 utcai áramfejlesztő telepet, amelynek szénfogyasztása — 5000 kalóriás szén számitásbavétele mellett — kilowatóránként 4-5 kilogramm volt, úgyszintén a Váci-uti áramfejlesztőtelepet — azelőtt Magyar Villamossági Részvénytársaság — amely 2-56 kilogramm szenet fogyaszt; a Berzenczey-uti áramfejlesztőtelepet — azelőtt Budapesti Általános Villamossági Rt. — amely 2-22 kilagrammot, továbbá a Pálffy-téri áramfejlesztőtelepet, — Budapesti Közúti Vasút Rt. — amely 3*5 kilogrammot és a Révész-utcai áramfejlesztőtelepet, — azelőtt a Városi Villamos Vasút Rt. — amely 2'25 kilogrammot fogyasztott. Kandó Kálmán a kelenföldi áramfejlesztő telepnek az akkor már a legmodernebb technikai újítások felhasználásával készült összesen 20.000 kilowatt teljesítményű agregátumát a fővárosi elektromosáramszükséglethez képest gyengének tartotta és ennek, a kilowattóránként mindössze 1*25 kg szénfogyasztásu centrálénak további kibővítését javasolta, még az esetben is, ha a bővítést a Mobilisirungs-Kredit terhére is valósítanák meg, kiszámította, hogy ha èz a bővítés akkor megtörténik, ugy egy esztendő alatt hatmillió aranykoronát takarított volna meg Székesfővárosi Elektromos Művek. Azóta tiz esztendő telt el és ez alatt a tíz esztendő alatt a megtakarítás 60 millió arany- j koronát tenne ki, annyit, amennyibe ma már kerülni fog az az uj elektromos centrale, amelynek megépítésére szerintem feltétlenül szükség van. A kelenföldi centrale a Kandó által 1917-ben javasolt gépegységek egy részét 1925 április havában helyezte üzembe s ezzel a kelenföldi legjobb szénfogyasztásu székesfővárosi áramfejlesztő telep összteljesítménye 30.000 kilowatt lett, mely egy esztendő alatt S0 millió kilowattóra elektromos energiát termel. Az ügy histórikumához hozzátartozik még, hogy megemlítsem azt, miszerint a kereskedelemügyi ministerium 1918 év nyarán egy emlékiratot adott ki: »Emlékirat Magyarország elektromos energiával való ellátásáról« címmel, amelyben lefektette azokat az alapelveket, amelyek még ma is helyállóak és irányadók. Meg kell említenem még azt is, hogy a forradalomban az Államvasutak állították fel az első állami elektromos szakosztályt és ez kezdte meg annak az elektromos javaslatnak kidolgozását, amely az egész államvasuti hálózat elektromos energia szükségletét megállapította és — ha jól emlékszem — három vasúti vonalrész elektrifikálására nézve részletes számításokat is kidolgozott. 1921-ben az English Eletrif Co npany nyújtott be ajánlatot a magyar Államvasutakhoz. Ezt az angol vállalatot ugyanis érdekelte a Máv mint nagyfogyasztó. Ennek az angol vállalatnak kiküldötte érintkezésbe lépett Magyarországon a dunántúli várpalotai és tatai | szénbányák vezetőségével és a velük folytatott tárgyalások alapján megállapította, hogy egy uj centrálénak megépítése nem rentábilis akkor, ha csak az Államvasutak áramfogyasztását látja el. Feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy a székesfőváros, mint nagyfogyasztó, hozzákapcsolódjék ehhez a létesítéshez. A főváros áramfogyasztásának egy uj elektromos centráléba való bekapcsolási szükségességét megállapította 1926-ban egy, a főváros üzemeit vizsgáló bizottság is, az úgynevezett tízemvizsgálóbizottság, amikor ez a bizottság újra foglalkozott a főváros elektromos telepeinek szénfogyasztásával és megállapította, hogy az időközben már ! leállított Kertész-utcai áramfejlesztőtelep után a Váci-uti, a Berzenczey-uti és a Révész-utcai elektromos áramfejlesztő telepek még mindig közel kétszerannyi, a Pálffy-téri elektromostelep pedig még mindig közel háromszorannyi szenet fogyaszt, mint az ökonomikusán dolgozó kelenföldi elektromos áramfejlesztőtelep. Ez az üzemvizsgálóbizottság megállapította tehát azt, hogy a fővárosi elektromos áramfejlesztőtelepek termelése hallatlanul drága. Ha a főváros az 1926. esztendőben a fővárosban elhasznált 240 millió kilowattóra elektromosáram termelésénél kilowattóránként csak 0*8 kilogramm szer net takaríthatott volna meg és ennyit egy modern centrale üzembehozatala esetén minimálisan elért volna, akkor az a szénmennyiség, mely egy év alatt megtakarittatott volna, évi 20.C00 vagon. Ami értékben 75 milliárd papírkorona, vagyis hatmillió pengő! A székesfőváros jelenlegi elektromos áramszükséglete a következő: Magáé a székesfővárosé 160 millió kilowattóra, a Beszkárt-é 70 millió kilowattóra. Ha számításba vesszük, ^hogy a székesfőváros elektromos fogyasztása évrőlévre átlag 10% -kai nő és hogy a vízművek elektrifikálásához kell évi 30 millió kilowattóra és a főváros mellett Újpesten a Fhoebus szintén termeli az elektromos energiát, ha ezt 30 millió kilowattórának vesszük és ha a Budapest—hegyeshalmi vasútvonal elektrifikálásához szükséges árammennyiséget 50 millió kilowattórának vesszük, akkor- mindebből megállapitható, hogy Budapestnek és környékének áram szükséglete a közeljövőben 350 millió kilowattóra lesz. Viszont a székesfőváros kelenföldi telepén a jövő esztendőben üzembe fog kerülni egy uj, 25.000 kilowatt teljesitményü aggregátum, úgyhogy a kelenföldi centrale ettől kezdve évi 150 millió kilowattóra áramot fog termelhetni. A székesfővárosnak tehát még évi 200 millió kilowattóra árammennyiségre lesz szüksége, amelyet egy vagy több uj centráléból keh lene hogy átvegyen akkor, ha a főváros vala* mennyi szénpazarló elektromos áramfejlesztőtelepét le akarnók állitani. Ilyen centrálét építeni érdeke mindenkinek, csak az a kérdés, kinek a feladata : a magánvállalkozásnak-e, vagy pedig az államnak*? »Omne futurum incertum« — mondhatnók a répi római közmondás szerint, én azonban azt mondom, hogy erre a feleletet az uj elektromos törvény fogja megadni! Az előadottak kapcsán foglalkozni kívánok most annak az uj és nagy elektromos áramfejlesztő telep felállításával és létesítésével, amelyet a nagyközönség Talbot-Centrále néven ismer. Én sokkal több joggal a »Herrmann-Centrále »nevet használhatnám . ; . (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Csak legyen egyszer már meg, a többi mellékes! — Peyer Károly: Vigyázzunk, mert a Bethlenudvar óta nagyon rosszak ezek az elnevezések!) mert az elektrifikálás nagy problémájának és annak, hogy az ország elektromos energiája távvezetékekbe tereitessék, annak, hogy az elektromos energia olcsón termeltessék és ugy az ipar. mint a közlekedés, valamint a bányászat és őstermelők, a gazdák céljaira gazdaságosan, ökonomikusán elosztassék ennek a nagy horderejű gyakorlati és műszaki elgonr dolásnak, ma Herrmann minister a legnagyobb propagálója! (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Legyen szabad megemlítenem, hogy Angliában, ahol pedig szinte kiapadhatatlan szénkincsek vannak, törvény tiltja, hogy szénI pazarló elektromos telepek működhessenek-,