Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

420 Az országgyűlés képviselőházának 35. ülése 1927 április 6-án, szerdán. törvény kényszeríti a villamos társaságokat üzemük beszüntetésére és arra, hogy a meglévő országos távvezetékhez csatlakozzanak. Belátom, hogy ezzel a kérdéssel nehéz foglalkozni, mert Magyarországon mindenki gyanús, aki olyan közérdekű üggyel foglalkozik, amely egyúttal üzleti vonatkozású is. Mindazok, akik ezzel az üggyel eddig a nagy nyilvánosság előtt foglalkoztak, ennek a kérdésnek inkább üzleti részét boncolgatták, aminek okát én jórészt abban látom, hogy Magyarországon — sajnos — régi szokás az, hogyha valaki egy eszmét kitermel és ennek az eszmének alapján komoly tárgyalások indulnak meg, akkor utólag — és mindig utólag — minden bokorban terem egy-egy kávéházi Conrad, aki mindent jobban tud és aki mindenről jobban van értesülve, holott köztudomású, hogy azok, akik ilyen eszmét - kezdeményeznek és ezen eszme alapján azután komoly tárgyalások indulnak meg a kormánnyal és az illetékes tényezőkkel, nem mellőzhetők azért, mert utólag — és mindig csak utólag — akadnak a Columbus-tojásnak uj feltalálói, nem mellőzhetők még akkor sem, ha a Columbus-tojás uj feltalálói esetleg hajszálnyi differenciákban valamivel előnyösebb feltételeket tudnak is feltárni. Nem mellőzhetők pedig, azért, mert a kezdeményezés jogát biztositani kell azok ellen, akik minden egészséges gondolatot ki akarnak sajátitani! Engem, aki hivatásomnál fogva gépészmérnök vagyok, csak az érdekel ennél a problémánál ^: vájjon a nyugateurópai ájlamok rohamos és közismert fejlődéséhez képest szükség van:e Magyarországon egy uj centrale-ra, igen-e vagy nem? Három részben óhajtok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Először arról kivánok beszélni, szükség van-e ilyen centráléra? Másodszor arról, hogyha szükség van, mikor és hogyan kell azt megcsinálni; és harmadszor, hol volna ez legcélszerűbben megépíthető. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk részben már a kereskedelmi minister ur felvilágosításaiból, hogy az élet Európa többi államában sem fenékig tejfel. Erezhető a munkanélküliség és a gyáripari termelés csökkenése a nagy ipari fejlettségű Angliában is, amelynek kormánya az alsóháztól olyan felhatalmazást kapott, hogy bizonyos könnyítéseket adhat az angol gyáriparnak abban az esetben, ha az angol gyáripar valamelyike külföldi megrendelésekre tud szert tenni. Ez az a bizonyos Trade Facilities Áct, az a törvény, amelynek alapján az angol kormány ilyen esetben, egy igen olcsó, 5%-os kölcsönt nyújt és ha ézt a kilátásba helyezett kölcsönt az angol kormány véglegesen engedélyezi, ahhoz az angol bankáryilág, az angol tőke ad még egy további kölcsönt, amely ugyan valamivel már drágább, de az egész Összesen körülbelül 6% kamatozású. Ezt a könnyítést, ezt a segítséget nyújtja az angol kormány a nehéz helyzetbe került angol gyáriparnak azért, hogy a szociális szempontból fontos munkanélküliségen segitsen, enyhítsen. . így történt tehát, hogy az angol gyáripar megbízottai megjelennek nemcsak kontinensünkön, hanem az egész világon, hogy az angol nehéz iparnak és gyáriparnak munkát szerezzenek. Így jött hazánkba Talbot nyugalmazott tengerészkapitány is, aki tárgyalásainak eredménye kapcsán ^ ajánlatot tett a magyar kormánynak egy létesítendő modern elektromos centrale felépítésére, mely szállítást volna hivatva biztosítani bizonyos vonatkozásokbán az angol gyáriparnak is. A Talbot-féle 3-1 millió angol fontnyi, azaz 84 millió pengőnyi kölcsönajánlatnak a főváros szempontjából az a leglényegesebb része, hogy 3*4 aranyfillérért bocsát rendelkezésre egy kilowattóra áramot. (Erdőhegyi Lajos: Mennyiért termeli a főváros*?) Ma a főváros legjobb centráléjában a kelenföldiben 4-4 fillér a termelési költség! Ha figyelembe vesszük, hogy Olaszországban a hidro-elektromos centrálékban még a háború előtt 4*5 fillér veit egy kilowattóra termelési költsége, akkor bátran elmondhatjuk, hogy ez az ajánlat a székesfővárosra nézve a lehető legkedvezőbb. (Baracs Marcell: Elmondani lehet bátran, de azért még nem biztos, hogy ugy van!) A modern kelenföldi áramfejlesztő telep ugyanis ma 4'4 fillérért termel egy kilowattóra áramot, a többi fővárosi áramfejlesztő telep pedig 8—10 fillérért. Az a megtakarítás tehát, amelyet a főváros évente ezáltal el tud érni, több millió aranykoronát jelent, amely összegből a főváros néhány év után akár több darab többezer kilo wattos gőzturbinát állithat fel kelenföldi telepén! A magyar kormány hajlandóságát fejezte ki továbbá, hogy egy 35 kilométeres sugárral Budapest körül meghúzott körzetben egyedáruságot biztosit a fővárosnak, ami azt jelenti, hogy a fővárosnak minden ezen .uj centráléból nyerendő egy kilowattóra árammennyiségben, egy aranyfillér nyeresége marad, azonkívül 30 esztendő múlva az egész centrale a főváros tulajdonába menne át. (Rassay Károly: Az la feladata, hogy olcsó áramot adjon a publikumnak, nem az, hogy nyerészkedjék! — Felkiáltások jobb felől; Épen arról beszél! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nincs is niég fixirozva!) Mindjárt be fogom bizonyítani, hogy ennek a kifogásolt nyerészkedésnek Budapesten Rassay képviselőtársam által is kivánt olcsóbbodás lesz a következménye. (Baracs Marcell: Ezt mi jobban tudjuk megítélni! — Zaj.) Ez az uj elektromos centrale azután átmenne a főváros tulajdonába abban az esetben, ha a főváros az üzemvezetést kezdettől fogva vállalja. Ez tehát azt is jelenti, hogy a főváros 30 esztendő elmultával nemzeti ajándékhoz jut. Az olcsó Talbot-kölcsön előnye tehát abban nyilvánulna meg, hogy a mai viszonyok között egy valóban olcsó külföldi kölcsönből megépített modern elektromos centrale üzem behelyezésével leállíthatók lesznek az öszszes fővárosi drágán termelő elektromos áramfejlesztőtelepek és akkor bekövetkezhetik a főváros közönsége és közbeszóló budapesti képviselőtársaim részéről oly régtől fogva várt az a pillanat, amikor a fővárosi közművek tarifájukat— féltve őrzött pénzügyi egyensúlyuk veszélyeztetése nélkül — le fogják szállithani és akkor olcsóbb lesz Budapesten a világítás, a gáz, a viz és a vilamosvasuti közlekedés.; (Erdőhegyi Lajos: Adja Isten, hogy ugy legyen! — Zaj.) Az angol olcsó kölcsönből megépíteni tehát egy, a technika minden vívmányával felSzerelt uj elektromos centrálét; szép , dolog. Az, hogy a kölcsön negyedrészét — körülbelül 22 millió pengőt — Anglia gyáriparának juttatjuk, ez szerintem szépséghiba, de. ez az olcsó angol kölcsönnek ! Meggyőződésem, hogy ez az angol ajánlat csak azért hívhatta ki maga ellen a kritikát, mert anyagszállítással kapcsolatos. Mert más az, ha én gépeket, berendezéseket veszek és más az, ha anyagot szállittatok !