Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

Az országgyűlés képviselőházának gienét és az emberi jólétet mozditja elő, közérdekű, mert külföldi petroleum és benzin helyett magyar szénnel világíthatunk és hajthatunk meg motorokat, közérdekű, mert a magyar elektromosipart foglalkoztatja. De közérdekűnek mondhatjuk azért is, mert ott, ahol elektromosvezeték-hálózat van, számos középipar és kisipar létesülésére bőséges alapot nyújt, ezáltal pedig az egész országnak termelő bázisa nő. Az elektrifikálási mozgalomnak tehát a köz szempontjából való megitélésénél és irányításánál az a fontos, hogy ez a mozgalom kinőtt már a helyi érdek kereteiből és országos érdekűvé vált. Valamikor egy villamostelep létesítése úgyszólván kizárólag községi ügy volt, lassankint azonban ez az ügy országrészeket, sőt az egész országot érdeklő kérdéssé nőtte ki magát. Épenugy, ahogy egy-két községet összekötő vasúti vonal nem tekinthető tisztán e két község vagy maga a megye külön érdekének, hanem országos érdekű, épenugy nem tekinthető ma már mindaz helyi érdeknek, ami az elektrifikálás terén az országban, bárhol történik. Az elektriíikálási kérdéseknek megfelelő irányítása és szakszerű vezetése ma már különben is olyan széles látókört és annyi műszaki tudást igényel, hogy azzal a helyi és megyei hatóságok semmiféleképen sem rendelkezhetnek. Az elektromos ügyeknek csakis országos intézése biztosithatja azt, hogy azok az elektromos ügyek a jövőben, a megfelelő szakértéssel fognak intéztetni. Azt lehetne ezek után kérdezni, hogy — minekutána az eddigi elektrifikálási mozgalom az államnak úgyszólván minden beavatkozása nélkül, vagy legalább is minimális állami beavatkozzással folyt 1© és mert ezeket a szakkérdéseket a községi és városi hatóságok és a vármegyék, a szénbányák és a vállalkozók sokszor kicsinyes versengésből, sok esetben helyi szempontok és érdekek túltengéséből, egymással és egymás között hadakozva, jól-rosszul intézték — vájjon szükség van-e az egyébként nem túlságosan rokonszenves állami beavatkozásra? (Ivády Béla: Nagyon is szükség van!) E tekintetben meg kell állapitanom, hogy az állam szerepére feltétlenül szükség van! Szükség van pedig azért, mert az ország elektromos energiájának termelése, szétosztása és értékesítése az államhatalom vezetésétől, irányításától és ellenőrzésétől kell, hogy függjön. (Ivády Béla: Ügy van! Nagy szükség van rá!) Ebben a tekintetben azonban meg kell állapitanom, hogy ez az állami beavatkozás mindenesetre arra a minimumra szorittassék le, amely még lehetővé teszi azt, hogy ezek az elektrifikálási munkálatok a közérdeknek sérelme és a közvagyon veszélyeztetése nélkül bonyolittassanak le. Bizonyos ugyanis az, hogy az országban elektromos építkezésekben ma már jelentékeny tőkék vannak lekötve és bizonyos az is, hogy ezek az elektromos berendezések ma már a nemzeti vagyonnak igen számottevő alkotó részei. Az állami beavatkozásnak szerintem tehát feltétlenül olyannak kell lennie, hogy ez a nemzeti vagyon ne csorbittassék, hanem ellenkezőleg konzerváltassék. (Ivády Béla: Magasabb állami érdek, hogy megvédessék, hogy ne járjon megrázkódtatással!) Ha tehát olyan berendezések épülnek, melyekről már a létesítés alkalmával előre megmondják a szakemberek, hogy azokat néhány esztendő múlva ki kell cserélni, vagy teljességgel át kell építeni, ha olyan villamostelepeket épitenek, amelyeket néhány esztendőn belül le kell állítani, 35. ülése 1927 április 6-án, szerdán. 415 akkor ez a nemzeti vagyonnak olyan sérelme, amelyet feltétlenül meg kell akadályozni. (Ivády Béla: Nagyon helyes!) Ha egy vidéki telep létesítése előtt lefolyó üzleti harc és agitációs küzdelem költségei már előre megemésztik az építési költség 10—15%-át, — mely viszonyszám helyességét minden szakember meg fogja erősiteni — akkor bizonyos, hogy az állam megfelelő beleavatkozásával és irányításával ezek a felesleges munkák és felesleges költségek a jövőben a nemzeti vagyon javára megtakarithatók lesznek. Mielőtt rátérnék arra, hogy az eddigi elektrifikálási mozgalom ilyen szempontból menynyire tehető kritika tárgyává, rá kell mutatnom még arra, hogy az eddigi elektromos építkezések tőkeszükségletének biztosítása milyen módon történt, (Halljuk! Halljuk!) összefoglalólag megállapíthatom, hogy a forrás mindig a közhitel volt, kivéve a székesfővárost és néhány nagyobb magánvállalatot, amelyek elektromos létesítményeiknél saját anyagi eszközeiket használták fel. A háborút követő évek az ilyen elektromos berendezkedéseket létesítő vállalatokat általában arra késztették, hogy ilyen telepeket hoszszabb lejáratú fizetési feltételekkel készítsenek, tehát a vállalkozó hitelképessége vétetett e célra látszólag igénybe de csak látszólag, mert valójában a megrendelő község, a megrendelő közület hitele volt a pénzügyi ellátás alapja és a megrendelő közület fizetési kötelezettségét számitoltatta le a vállalkozó. Az elektromos berendezések építésének ez a korszaka természetszerűleg lényeges hátrányokkal járt a megrendelő városokra és községekre, mert hiszen az a kevés számú vállalkozó, aki ilyen megfelelő fizetési feltételeket tudott nyújtani, ezt az előnyt a nyújtott áraknál ki is használta, holott lényegében ő is a megrendelő közület hitelével dolgozott. Ujabban a Speyer-kölcsön és a hazai nagybankok által községek részére folyósított kölcsönök következtében a helyzet lényegesen megváltozott. A községek és a, városok ma maguk vannak abban a helyzetben, hogy az ilyen berendezések létesítésére szükséges kölcsönt megszerezzék. Az a körülmény azonban, hogy a városoknak és a községeknek nem mindegyike járatos az ilyen kölcsön megszerzésével kapcsolatos eljárásokban és a formalitások tekintetében is járatlanok, még mindig bizonyos előnyt biztosítanak azoknak a vállalkozóknak, akik nekik ebben, természetesen nem ingyen, segítségükre vannak és ez is a közérdek rovására van. Ha kritikai szemmel nézem azokat az elektromos építkezéseket amelyek a háború óta létesültek, sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezek sok esetben nélkülözik a műszaki és a gazdasági tervszerűséget és bár bizonyos az, hogy a kereskedelmi ministeriumnak e tekintetben törvényes felhatalmazás hijján beavatkozási joga nincs, mégis a fennálló jogi keretek között gyakran módjában lett volna ezeket az építkezéseket jobb mederbe terelni. Hogy csak néhány jellemző esetet hozzak fel, például Sopron városa önálló elektromos telepet létesített, mintegy 1000 kw. maximális teljesítménnyel, jóllehet a közelben 8 kilométernyire ott vannak a brennbergi kőszénbányák, ahol üresen járó elektromos gépek voltak. Ez a szénbánya mindent elkövetett, hogy megkapja ezt a soproni csatlakozást és Sopron mégis önálló villamostelepet létesített. Ezzel, szemben, nem 1000 kilowatt, hanem csak 300 kilowatt átvitelére egy 60 kilométeres 35.000 voltos táv\ vezeték épült a komlói szénbányától Bajára. 56*