Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

416 Az országgyűlés képviselőházának Mig tehát amott 1000 kilowatt átvitelére nem építettek meg egy 8 kilométeres távvezetéket, amely feltétlenül gazdaságos lett volna, addig j Bajánál 300 kilowatt átvitelére megépítettek ! egy 60 kilométeres távvezetéket a valójában. Szegedről Apát falvára a Tiszán való átfeszítéssel vezették el az elektromos áramot, jóllehet ez a község is a szomszédos Makóról könnyen és olcsón lett volna elektromos árammal ellátható. A meglevő hódmezővásárhely-orosházai távvezetéket is lebontották és Orosháza is külön villamostelepet létesitett. Az ecsedi-láplecsapoló társulat u.i villamostelepet létesitett állami támogatással Mátészalka város és mintegy 50 község villamos világítással való ellátására. Amikor ez a berendezés már vállalatba volt adva, kiderült, hogy Mátészalka nem csatlakozik ehhez a berendezéshez, ennél fogva ez az. egész beruházás most a legnagyobb mértékben gazdaságtalanná válik. A felsorolt példákat könnyű volna még szaporítani, de ez a néhány, amit felhoztam, elegendő annak megvilágítására, hogy a gazdasági erőknek versenyében, mégpedig az üzleti érdekek mozgatta gazdasági erőknek versenyében és játékában hiányzik nálunk, Magyarországon az a regulátor, amely ezeket a műszaki szempontokat a legmegfelelőbb irányba terelné. Azonban nemcsak az ilyen távvezetékek és helyi _ berendezések körül tapasztalhatók bajok. Önálló telepek létesülnek ott is, oly községekben is, ahol az áramszükségletnek ellátása egy szomszédos, meglévő hálózatból könynyen volna eszközölhető. A megépülő helyi hálózatok pedig sokszor a legenyhébb kritikát sem állják meg. kezdetleges kivitelűek, a tűzbiztonság és személybiztonság igényeinek sem felelnek meg és előreláthatólag a legrövidebb időn belül kicserélésre szorulnak. Megemlíthetem, hogy Nyíregyházától délre egy magánvállalkozó a nyíregyházi villamossági részvénytársaság hálózatából több községet lát el elektromos energiával. Hálózatát telítetlen puhafaoszlopokra építette, amelyeknek élettartama legfeljebb három esztendő. Ha most három év múlva ez a vállalkozó nem lesz abban a helyzetben, hogy ezeket az oszlopokat kicserélje, akkor egy egész sereg községnek elektromos világítása fog megakadni. Kerületemben évtizedekkel ezelőtt felismerték már a villamosítás fontosságát. A Mezőtúrtól 16 kilométer távolságnyira eső Szarvas békésmegyei község 10.000 voltos távvezetékkel van a mezőtúri telepre rákapcsolva. Szarvas mellett, tőle 4 kilométernyire van Békésszentandrás. Itt a háború után megtörtént, hogy egy élelmes vállalkozó egy pangó, félig üzemenkivüli álló iparteleppel kapcsolatban önálló gépcsoportot állított fel, helyi hálózatot épített, ahelyett, hogy ezt a környéket is rákapcsolták volna a mezőtúr-szarvasi távvezetékre. Máris arról értesülök, hogy a felállított gépberendezés kevésnek bizonyult a fogyasztás ellátására, uj gépet kell beállítani. Természetes, hogy ez mind az elektromos áramtermelés gazdaságosságának rovására megy. De ott van Mezőtúrtól 16 kilométernyire északra Turkeve varosa. • Az elmúlt években itt is önálló villamostelepet létesítettek, amelynek létesítésénél indokolatlanul vették igénybe a közönség áldozatkészségét, drágán, szénpazarlással, költségesen termelik az elekt- . romos áramot. Az lett volna természetes, ha Turkeve, mint szomszédos város, elősegítette volna a már meglevő mezőtúr—szarvasi be35. ülése 1927 április 6-án, szerdán. rendezés fejlődését. Sokkal előnyösebb árfeltételek mellett, olcsón kapott volna elektromos áramot. De ez a csatlakozás országos szempontból is fontos lett volna, mert az esetleg létesülő országos gyüjtőtávvezetékre való kapcsolása elektromos szempontból is egy egységesen kialakult gazdasági területet szolgáltatott volna. Ez a bemutatott kép még nem volna teljes, ha nem szólnék most arról, hogy ezeknek az eddig megépített kis centráléknak, elektromos munkálatoknak vállalatbaadása miképen történt? Ebben a tekintetben elsősorban is néhány igen érdekes jelenségre kívánok rámutatni. A háború előtt az ilyen munkálatokat háromnégy világhírű cég végezte, amelyek ezekben a mostani elektromositási munkálatokban vagy háttérbe szorultak, vagy azokból teljesen kikapcsolódtak. Ezeknek a munkáknak zömét, azt mondhatnám többet, mint 90%-át, néhány, a háború után keletkezett, de kitűnő összeköttetésekkel rendelkező cég végezte, mellettük egy egész sereg apró, kis vállalkozó, olyanok, akiknek nevét még a szakmabeliek sem ismerik. Ennek a körülménynek tudható be, hogy ezek a létesítmények a legszelídebb kritikát sem állják meg, ami érthető is, mert a komoly szaktudást és a régi tapasztalatot jelentő cégek túlnyomó része még csak nem is szerepel ezekben a munkálatokban. Az a körülmény, hogy a háború után keletkezett néhány ilyen cég kap meg ilyen munkát, szerintem még nem ok arra, hogy ez a vállalkozás mellőztessék, feltéve, hogy megfelelő tapasztalattal és szaktudással rendelkezik. Sajnos azonban, a háború után ezeknek a munkálatoknak vállalatbaadásánál inkább érvényesültek a közigazgatási és egyéb megfelelő kapcsolatok, semmint a régi tapasztalat és a műszaki hozzáértés. Bizonyos, hogy az ország távolabbi részeinek automobilokon sok százszor való bejárása s a vidéki falusi jegyzőknek Budapesten való autóztatása mind pénzbe kerül és ezt a sok pénzt az elektromos berendezéseket létesítő községek mind könnyű szerrel megtakaríthatták volna, ha a vállalatbaadásnál néhány egyszerű szempontot figyelmen kívül nem hagytak volna. T. Ház! Miután az eddigiekben a kritikával nem fukarkodtam, joggal merülhet fel az a kérdés, mi volna most a teendő, hogy ez a köznek kétségtelenül minden szimpátiáját és az állam támogatását is megérdemlő elektrífikálási mozgalom, amely az összes eddig felsorolt nehézségek ós visszásságok ellenére is életképesnek bizonyult, mi módon lenne a közérdeknek és a jogos magánérdekeknek megfelelően a legjobb mederbe terelhető? E tekintetben a következőket van szerencsém előadni: A kereskedelmi ministerium már régóta foglalkozik »az elektromos törvényjavaslat« előkészítésével. Hosszas előadói tervezetek és ismételt ankétezések után tudomásom szerint 1921-ben már készen volt ez az elektromos törvényjavaslat, amely hivatva volna az ország villamos energiájának termelését, szétosztását és értékesítését szabályozni. Ezzel a törvényjavaslattal hat esztendő óta nem történt semmi, pedig azokra a lényeges intézkedésekre, melyeket ez a törvényjavaslat tartalmaz, sürgős szükség volna. Kodifikálni kellene elsősorban a távvezetékek építésére vonatkozó kisajátítási és használati jogot, mert a jelenlégi gyakorlat, mely szerint ezek a távvezetékek az országutak mentén épüljenek, tovább nem tartható fenn azért, mert az országút egyik oldalát