Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-34
410 Az országgyűlés képviselőházának 34. ülése 1927 április 8-én, kedden. is szólok arról, hogy ezeknek a laktanyáknak karbantartása és egyéb kezelése milyen nagy terhet jelent, csak újból hangsúlyozom, hogy városfejlesztési szempontból és a városi építési Programm végrehajtása és megkönnyítése céljából kivánatos, hogy ez a kérd'és sürgősen elintéztessék. Még egy kérdést kivánok szóvátenni, ez pedig az, hogy a külföldi magyar álampoígárok, amidőn a külföldi magyar követségekhez fordulnak, nem kapnak útlevelet. Ezt nem tudom megérteni. Ha valaki megjelenik valamelyik magyar külképviseletnél és ott felmutatja az állampolgárságát igazoló okmányait, esetleg felmutatja lejárt útlevelét, miért tagadják: meg az útlevél kiadását, illetőleg meghosszabbitását a magyar állampolgároktól, még abban az esetben is, ha az illető ellen idehaza esetleg valamilyen politikai bűncselekmény miatt eljárás folyik? Hiszen az illető még akkor is magyar állampolgár és nem mehet el egy másik állani követjéhez útlevelet kérni. De megtörtént számtalan esetben, különösen a francia magyar követségen, — hogy a Magyarországból kivándorolt munkások, ha valamilyen ok miatt nem tudtak Franciaországban megmaradni, — pl. voltak olyanok, akik Kanadába akartak áthajózni, — a magyar követséghez fordultak és útlevelet kértek; erre a magyar követség azt • mondota, hogy nem ad nekik útlevelet, hanem ad nekik egy igazolványt, amellyel hazautazhatnak. Erre az illetők azt mondották, hogy ők nem akarnak hazautazni, mert idehaza nem találnák semmiféle munkaalkalmat s nekik kilátásuk van arra, hogy odaát, mivel ott rokonaik vagy barátaik vannak, exisztenciát tudnak ^maguknak teremtemi. Hát miért vonjak el tőlük ezt a leihetőséget és miért nem adják meg az illetőknek az útlevelet? Éppen erre vonatkozólag benyújtok majd egy javaslatot s remélem, hogy a külügyminister urnák alkalma lesz erre a kérdésre érdemben nyilatkozni. A másik kérdés, amelyet beszédem előbbi részében emiitettem, a kiutasitások kérdése. Lehetetlen helyzetnek tartom azt, ami ma fennáll, hogy az itt, Nagy-Magyarországon született emberekre ráfogják, hogy cseh állampolgárok, vagy román állampolgárok. Ez legalább is lehetetlenség. Ezzel az eljárással a magyar hatóságok szankcionálják a trianoni szerződést és ezt nemcsak mint kényszert, hanem mint tényt el is fogadják. Miért kell innen magyarokat kiüldözni, miért kell innen magyarokat kiutasítani ? Én az ellenkezőt tenném: arra törekedném, hogy mennél több ember, aki a megszállott területről való, igyekezzék megtartani magyar állampolgárságát és mennél többnek megadnám a magyar állampolgárságot, mert nekünk nem érdekünk az, hogy a; magyarság számát csökkentsük, (Egy hang jobbfelől: Az oláhoknál mondja ezt!) nekünk érdekünkben áll a magyarság számát szaporítani. Én nem szólhatok az oláhoknál, mert én magyar képviselő vagyok; azoknak tehát nem adhatok tanácsot. Ha e tekintetben megkérdezi a képviselő ur véleményemet, azt hiszem, nem lesz köztünk véleményeltérés. (Éljenzés jobbfelöl. Felkiáltások: Helyes! Akkor rendben vagyunk!) Ami ezt a kérdést illeti, felemiitettem itt egy esetet. Egy magyar emberre, aki 22 éve van Magyarországon, most egyszerre ráfogják, hogy külföldi állampolgár. Vannak ennél érdekesebb esetek is. Van egy eset pl. Pécsett, ahol egy magyar nő férjhez ment egy jugoszláv állanroolgárhoz. Jugoszlávnak mondjuk, mert újvidéki az illető. Most ezt a jugoszláv állampolgárt kiutasítják. Erre a nő, akinek olt vannak Pécsett a szülei, hozzátartozói, csak ugy tud Magyarország területén maradni, ha elválik az urától. De igy is kétségessé vált, hogy itt tud-e maradni, mert a kiutasitotthoz férjhez ment és férjének állampolgárságát vette fel, ami által ő is jugoszláv állampolgár lett. Ez tehát teljesen lehetetlen helyzet. (Kálnoky-Bedő Sándor: A törvényt ismerni kell! A törvény szerint megtartja az elvált nő a magyar állampolgárságot!) A magyar állampolgárságot 1 ? (Kálnoky-Bedő Sándor: Igen!) Nag-yon kérném, méltóztassék ezt megmagyarázni a belügyminister urnák, vagy az illetékes ügyosztálynak, mert ott más a felfogás és más a gyakorlat is. (Temesváry Imre előadó: Nem elváltról beszél a képviselő ur!) Én elváltról beszélek. Én arról beszélek, hogyha egy nő törvényesen elválik férjétől, ennek ellenére is az illetőre az a felfogás, hogy az előző férjének állampolgárságát tartja meg, annak ellenére, hogy elvált. (Kálnoky-Bedő Sándor: Tévedés!) Ez az, amit nem tartok lehetségesnek, ez az, amit el nem tudok képzelni. Egy magyar nő, aki külföldi állampolgiárhoz ment férjhez, de közben elvált attól, kell hogy visszaszerezze régi állampolgárságát. Vannak ilyen lehetetlen intézkedések. Nem egy, hanem tömegével. Azt hiszem, hogy a képviselő urakhoz is nem egy ilyen esetben fordulnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De más szempontból is szükség van itt sürgős intézkedésre. Ez az egész kérdés kezd üzletté fajulni és ahogyan valamikor a kiviteli engedélyeknek árfolyama veit, ahogyan más engedélyeknek is volt egy bizonyos ára, ugy ma is megtalálják bizonyos urak a módját, — nem tudom, hogyan, miként — hogy az ilyen állampolgársági ügyeket nagyon simán el tudják intézni. Nem akarom akár gyanúba sem venni a belügyminister ium bármely tisztviselőjét, (Tankovics János: Nem is lehet!) nincs semmi okem arra, hogy gyanúba vegyem őket. Lehet, hogy az előbb emiitett bizonyos urak talán jobban ismerik a törvényeket, jobban ismerik a szabályokat. Nem tudom, hogy miért tudják az ilyen ügyeket elintézni, de tény, hogy elintézik. Én azt kérem, hogy ez a kérdés véglegesen rendeztessék, mert kell, hogy ez egyszer rendeztessék, hiszen az optálást ezer meg ezer ember mulasztotta el. Nem azért mulasztotta el, mert lusta vagy hanyag volt, hanem azért, mert nem is tételezte fel önmagában, hogy ő külföldi állampolgár, Annak az egyszerű munkásembernek, aki itt él, tiz-tizenöt-husz éve — van olyan, aki gyermekkorában jött ide —> eszébe sem jutott, hogy ő nem magyar, amikor itt élte le egész idejét, itt volt katona, minden ténykedése itt játszódott le, fogságba került, hazajött, megnősült, magyarul beszél, magyarul gondolkozik mindenben — s most egyszerre rá fogják, hogy ő román, cseh vagy jugoszláv. Tessék itt végre egyszer pontot tenni és azt mondani, hogy ezt a kérdést majd a trianoni békeszerződéstől függetlenül rendezni kell. Mert kijelentem, hogy a trianoni békeszerződésnek azt a rendelkezését, amely kimondja, hogy aki nem nyilatkozott mindeddig, az most ide vagy oda tartozik, nem fogadom el a magam részéről kötelezőnek. Ez lehetett akkor a kényszer hatása alatt aláirt békeszerződés, de hogy annak rendelkezései, ha az életben nem helytállók és nem váltak be. örök időkre érvénnyel bÍrjanak, ezt nem lehet akceptálni. Tessék kimondani, aki Nagy-Magyarország területén született vagy illetőséggel
