Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-34

Az országgyűlés képviselőházának 34. ülése 1927 április 5-én, kedden. 411 birt, de 1914 óta csonka Magyarország területén lakik, azt ne lehessen innen kiutasitani. Ne vexálják ezeket az embereket! Ha ma valaki lakhelyet változtat, könnyen kétségbeejtő helyzetbe kerül, mert be kell jelentenie magát, mint külföldi állampolgárt és folyton jelentkeznie kell. Azért tehát a következő javaslatokat terjesztem be: Az első szerint (olvassa): »A képviselőház felkéri a külügyminister urat, hogy utasítsa a külföldi követségeket és konzulátusokat, hogy a magyar állampolgároknak, amennyiben azok állampolgárságukat okmányokkal igazolják, útlevelet állítsanak ki, illetőleg meglévő útlevelüket hosszabbítsák meg«. A másik pedig a következő (olvassa): A képviselőház felkéri a belügyminister urat,' hogy mindaddig, amig a honosítás és az állampolgárság kérdése nem nyert végleges rendezést, mindazon egyéneket, akik 1914 óta csonka Magyarország területén tartózkodnak, de Nagy-Magyarországon, illetve a tőlünk elszakított területen birtak illetőségi joggal, magyar állampolgároknak tekintse és azok kiút a sithatók ne legyenek.« Azt hiszem, hogy ha ezt a belügyminister ur elfogadja, inagyon sok zaklatott életet juttatunk végre nyugvópontra és addig is, amig ez a kérdés elintézést nyer, ezek az emberek békességben élhetnek, folytathatják foglalkozásukat. Azt hiszem, hogy sem olyan állampolitikai, sem olyan más szempontok nem lehetnek, amelyek szükségessé tennék, hogy innen embereket kiutasitsunk. Végezetül engedtessék meg, hogy egy kérdésben még

1 pár szót mondhassak és ez összefügg azzal a bolsevista puccsal, amely itt a legutóbbi hónapokban történt. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Nem szeretném, ha félreértenének engem. Azok a képviselő urak, akiik a kérdéssel talán behatóbban foglalkoznak, tudják, hogy a szociáldemokrata pártban talán én vagyok az, akit arról az oldalról a legélesebben támadnak. Támadnak pedig nemcsak ma, hanem támadnak már évek óta. Támadtak engem 1919-ben, amikor »salgóarjáni hóhérnak« kereszteltek el lapjukban és támadtak azóta folytatólagosan. Ez a támadás egyáltalán nem szűnt meg és ha alkalom kínálkozik rá, ennek szabad folyást engednek. Nem válogatósak az eszközökben, nem válogatósak a rágalmakban. És ha mégis, ennek ellenére, ezt itt szóváteszem, akkor kötelességet vélek teljesíteni, amellyel tartozom nemcsak magamnak, nemcsak párlomnak, hanem az országnak is, ez pedig az, hogy én nem tartom helyesnek és az ország szempontjából kívánatosnak, hogy ez a kérdés statáriális bíróság utján intéztessék el. (Szabó Imre: Ugy van! Van rendes bíróság, tsssék ahhoz tenni!) Méltóztassék csak a külföldi sajtót figyelni. Én is, mások is, nap-nap után kapunk leveleket, amelyeket Németországból, Belgiumból, Amerikából egyszerű munkásemberek irnak. Egyike ezeknek a leveleknek itt van, ezt egy német bányatelepről irják s ebben arra kérnek bennünket, hogy ebben a kérdésben foglaljunk állást. A külföldön nem ismerik a mi viszonyainkat, nem tudják elbírálni, hogy itt mi van. (Viczián István : Mégis beavatkoznak!) A külföldi lapok talán nem egészen hűen adják vissza a dolgokat, épen ezért nem célszerű és nem helyes, ha mi ezeknek a felfogásoknak tápot adunk. A magyar büntető'örvénykönyv elég bőséges alkalmat ad arra, hogy ez a kérdés elbíráltassék. Nem akarok arra a területre menni, hogy azt kérdezzem, helyese ez a törvény, igen vagy nem, vagy hogy a bíróság milyen álláspontot foglaljon el ; fentartom ezt magamnak egy más alkalomra ; ' nem akarom ezzel vonatkozásba hozni. De azt hiszem, célszerű lesz, ha a kormány, amennyiben ez hatáskörébe tartozik és módja van rá, megfontolás tárgyává teszi ezt a kérdést. Itt van a kezemben egy lap, amelyet Parisban adnak ki, címe : Párisi Munkás. Az ottani bolsevista párt finanszírozza és adja ki. Épen az előbb mondott állitásom igazolására hivatkozni akarok arra, amit ebben rólam irnak. Amikor legutóbb Franciaországban az egyik bányatelepen megjelentem, ezt irták : »Á Bethlen-rendszer és a II. Internacionálé ügynöke Lensben.« {Olvassa) : »Peyer Károly annyira benne van az áruló tempóban, hogy már akarva sem tud Bethlenek védelmezése nélkül beszélni « Egy másik helyen pedig ezt mondja (olvassa): »Már itt akarta vakarni az elvtársakat a győri surolókefével. Mindig csak azt mondotta : Megálljatok bolsik, gyertek csak haza ! Hát ha a bolsik még egyszer hazamennek, akkor Peyeren próbálják ki a súrolókefét.« Egy másik szám foglalkozik azzal a parlamenti tárgyalással, amely a legutóbbi bolsevista puccsal, vagy a bolsevista szövetkezéssel kapcsolatban lefolyt, és ezt mondja (olvassa) : »A hiéna Peyeréknek határozatára Vass József minister rögtön válaszolt. Ürömmel nyugtázza, hogy a szociáldemokrata párt is elismeri, miszerint a kommunista mozgolódások olyan társadalmi berendezkedés fel forgatására irányulnak, amelynek megdöntése a szociáldemokráciának sem ki vánatos. Vass József minister ur azonban nem bízik vakon a felkinálkozó cselédekben, csak próbaidőre hajlandó felvenni őket és előzetes utasításokat ad nekik. »Végül azt mondja folytatólag (olvassa) : »A magyar reakció egész hatalmi apparátusa, a rendőrség, a csendőrség, a szociáldemokrácia Hetényiék és Peyerék együttes erőfeszítésével igyekszik majd feltartóztatni a polgári társadalmat fenyegető áramlatot.« Az a hang, amely ezekben a lapokban megnyilatkozik, megnyilatkozik itthon a agitációban is. Ennek ellenére azt mondom, nem az a módja e kérdés elintézésének, hogy ebben az ügyben a statáriális bíróság Ítélkezzék. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy kell eljárni, ahogy külföldön is az ilyen demagógiát leszerelték. Külföldön ez átmeneti jelenség volt, pl. a Ruhr-vidéken, átmeneti jelenség voit Cseh-szlovákiában, ahol a választásokon a kommunisták,- sok szavazatot kaptak ugyan, de már a városi és köz-égi választásokon lényeges számú szavazatot vesztettek, ((«aal Gaston : Nálunk átmenetileg akasztottak is !) Nálunk átmenetileg mások is akasztottak. (Esztergályos János: Ha önök nem szaladtak volna el, itt sem akasztottak volna ! — Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Peyer Károly: A képviselő urnák módja van meggyőződni arról, hoey ez alatt az idő alatt ki mit tett (Ugy van! a szélsöbaloldalonj és ki állta meg a helyét előtte, alatta és utána. (Griger Miklós : Majd arról én foirok beszélni és nem fognak neki örülni !) Nagyon szívesen fogom meghallgatni ! (Griger Miklós : Majd meglátjuk ! Én azt mondom, hogy ezzel a demagógiával egy módon lehet elbánni : a tömegek felvilágosításával, nevelésével és oktatásával. Be ke 1 bizonyítani azt, hogy ez a rendszer nem alkalmas arra, hogy a munkásosztálynak is jobb létet teremtsen. Fel kell világosítani a dolgozó emberiséget arról, hogy ne ilyen légvárakban keresse a maga boldogulását, hanem igyekezzék a társadalmi fejlődés utján mindenkor az erőviszonyoknak megfelelően oda hatni, hogy a maga gazdasági és politikai érdekeit megvédje. Épen ezért szükségesnek tartottam, hogy én, akit uton-utfélen mocskolnak, akit támadnak, akit a Bethlen-rendszerrel összehoznak.., (Tankovics János : Hátha