Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-34

Az országgyűlés képviselőházának Az a tervük, hogy gazdasági jellegű mun­kásegyesületeket alakítanak az alatt a jelszó alatt hogy: nem akarunk politikát belevinni a szakszervezetekbe! Fel kell használni első­sorban is a szociáldemokrata pártból kizárt vagy kilépett munkásokat vagy egyebet és egy legitim egyesületet kell alakítani. Ennek tüneteit látjuk is, hiszen ilyen egyesületek az utóbbi években gombamódra alakultak. Cso­dálatos, hogy amig ezek az egyesületek alap szabályaiknak jóváhagyását a belügyministe­riumtól két-három hét alatt megkapják, addig a komoly és tényleg munkásérdekeket képvi­selő egyesületek nem bírnak hozzájutni alap­szabályuk jóváhagyásához. Elmondja, hogy az egyik helyen már mi­lyen szép eredményt értek el, hogy amikor a szociáldemokrata munkások sztrájkba léptek, az ő vezetése alatt álló munkások továbbdol­goztak. Tehát ez az ő eredményük: amikor a munkás végső elkeseredésében magasabb bér­ért vagy rövidebb munkaidőért küzd vagy valami más igazságtalan intézkedés ellen har­col, akkor az illető odaáll és biztatja őket, hogy dolgozzanak csak tovább. Egyúttal arra is kéri a hatóság támogatását, hogy az egyes szakszervezeteknek anyagi kárt okozzon. Azt mondja például, hogy akciót kell indítani a vasas-szakszervezet ellen, amelynek során a munkások pereljék be ezt a szakszervezetet valami lehetetlen címen. Ezt azután a keresz­tény sajtó utján világgá kell trombitálni, han­gulatot kell teremteni e perek mellett és ha nem is érjük el célunkat, — mondja — leg­alább is elérjük azt, hogy igen sok munkás­ban a hitet megingattuk. Szükséges ehhez természetesen az államhatalom hathatós támo­gatása. Vannak azután már ennek az alakulásnak más tünetei is. Miután mindenki gründol egy­leteket, — gondolja magában pl. Salgótarján­ban a rendőrtanácsos — miért ne gründolna ő is egyet.-Felhasználja tehát ott levő egyik em­berét arra, hogy ezzel a gründolással a maga jövő évben esedékes polgármesterválasztását biztosítsa. Egy levél, amely nem nekem szól, nagyon érdekesen világit bele ebbe a szán­dékba. Azt mondja (olvassa): »Dr. Pita Lipót rendőrtanácsos kezdeményezésére a szociálde­mokrata párt kerületi titkára, aki éveken ke­resztül elnöke volt a szervezetnek s valamilyen hivatalos pénz miatt való differencia folytán degradálhatott az elnökségtől, elszakította az itteni bányamunkás szervezetet a szociálde­mokrata párttól és gazdasági szervezetté alakí­totta át. A Pita-Csóka-féle számitás nem na­gyon vált be, a szociáldemokrata párttól elsza­kadt munkásságot Csóka programmja nem elégíttette ki, egy kis része még ma is demok­rata, egy része szervezetlen, mert a hatóság és a bányavállalat pártfogása igen feltűnő, azon­kívül ezt a frakciót a zsidók is nagyon támo­gatják. Pita célja az, hogy a bányászokat egy szervezetbe tömöritse és ezzel a saját polgár­mesterségét biztosítsa, amely 1928-ban esedé­kes.« Ez a magyarázata annak, hogy Salgótar­jánban miért nem tud egy más szervezet gyű­lést tartani és hogy miért tiltották be ezeket a gyűléseket a legnevetségesebb indokok alap­ján. Azért, mert ott gründolási mánia tört ki a rendőrhatóság körében. Egyébként az előbbi iras a konkurencia részéről való, a köztük levő konkurencia részéről. Most engedjék meg, hogy felolvassak egyes részeket azoknak a leveléből, akik az úgynevezett Sas-gárda néven szerepel­nek, amelyről itt a Házban már szó esett egy párszor és amelynek tagjai arról jellegzetesek, é. ülése 1927 április ő-én, kedden. 407 hogy majmolják Mussoliniékat, ők is fekete kanavászban járnak, fokosokat hordc-znak stb. Ez a társaság, amint én magam is láttam Salgó­tarjánban, a csendőrség részéről kiképzésben részesül. (Viczián István: Kik ezek! Munká­soké) A csendőrségi gyakorlótéren csendőrőr­mesterek a vezetőik, azok oktatják őket. Vasár­naponként és szombatonként őrjáratba men­nek a csendőrséggel vagy a rendőrséggel egye­temben. (Esztergályos János: Hallatlan! — Tankovics János: Bányászok ezek?) Nem. Van közöttük mindenféle. Van köztük patikus, vas­kereskedő, mindenféle. Én ezeknek a parancsoknak egy részét fel­olvasom. Nem az egészet, mert van ezekben a parancsokban olyasvalami, ami ha nyilvános­ságra kerülne, nem nagyon használna az or­szág érdekeinek. (Esztergályos János: Es ezt nyiltan csinálják Salgótarjánban, a határ men­tén!) Az egyik így kezdődik: »Sas-parancsnok­ság, Salgótarján. Kerületi parancs.« Ebben le­írják, miképen kell a díszfokiosokat átadni és igy tovább. A második parancsban részletesen elmondják, milyen a Sas egyenruhája, majd következik a rangjelzés és igy tovább. Azután le van írva, hogy az irodába való belépésnél hogy kell tisztelegni. A tisztelgés igy szól: »Legfeljebbvalónak jelentem, hogy bejöttem az irodába. A »tisztelgőnek« kezét vízszintesen az orra előtt íki kell tartani a tisztelgésnél. A kö­vetkező parancs azt bizonyítja, hogy nemcsak gazdasági kérdésekkel foglalkoznak, hanem mással is. (Esztergályos János: Kíváncsi va­gyok, tud-e erről a bei-ügyi államtitkár url) Hogyne tudna, hiszen ő jelentést kap minden alkalommal és az általam, felolvasott írások k'ópiái a jelentéseknek. Eckhardt kapja először a jelentést, ő szignálja és aztán megy a belügyi államtitkár hoz. Én a t. Házat abba a helyzetbe juttatom, hogy ezek egy részét bemutathatom, de csak az olyanokat, amelyek kibírják a nyíl vánosságot. Azt mondja egy másik parancs (ol­vassa): »Minden esapatparancsnok figyelmét felhívom a most folyó képviselőválasztásra. El­rendelem 1. a vörös agitátorok munkájának el­lenőrzését és azt, hogy a tapasztaltakról min­den egyes esetben a helybeli csendőrségnek je­lentés tétessék; 2. komolyan viselkedjenek. Vö­rös gyűlések tartása, ahol a parancsnok ítélete szerint lehetséges, megakadályoztassék.« (Egy hang a .jobboÍdalon; Nagyon életrevaló dologi) Csakhogy épen képviselő nem helyeselheti azt, hogy törvénybe ütköző cselekedeteket kövesse­nek el, hiszen a választójogi törvény ezt bün­tetendő cselekménynek minősiti. A képviselő­nek első kötelessége az, hogy a törvényt be­tartsa még akikor is, ha ez Ízlésével nem talál­kozik. (Vicáján István: De itt vörösökről van szó! — Bud János pénzügy minister: Csak nem azonositjíák magukat a vöröseikkel*?! — Zaj. — Elnök csenget.) Kérem, Salgótarjánban nem volt más jelölt, mint szocialista jelölt. Nem tudom, ebben az Írásban mit értenek vörösök alatt, mert Salgótarjánban csak szociálde­mokrata jelölt volt, (olvassa): »Erre vonatko­zólag a helybeli hatóság és az én engedélyem szükséges.« Az áll továbbá ezekben az iratok­ban (olvassa): »A kézvetéssel történő tisztelgés kötelező. Kézvetéssel tartozik tisztelegni a sas a nemzeti hadsereg és a csendőrség azon tag­jainak, akik vele egyenlő rangban, vagy nála magasabb rangban vannak.« Majd az olvas­ható, hogy a sas-jelvény megrendelhető után­vét mellett Petrán Szilveszter kereskedőnél, Budapest, Gyulai Pál-utca 2., darabonként 8000 koronáért. (Derültség a szélsőbaloldalon. — 55*

Next

/
Thumbnails
Contents