Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-34

400 Az országgyűlés képviselőházának vett el feleségül. Felesége és két gyermeke van s erről állapítják meg azt, hogy az állam éh a társadalom törvényes rendjének -megbontására irányuló szándékra lehet következtetni. Most nézzük meg, hogy hogyan vélekedtek erről az emberről a választás előtt? A választás előtt például az odavaló plébános az illetőnek a következő bizonyítványt adta 1924 május 8-án. (Olvassa): »Alulírott ezennel bizonyítom, hogy Toll Emil, kesztölci lakos, három gyermek atyja, tisztán bányászkeresetéből él és tartja: el családját. Tekintve az ő viselkedését, mint családapa és katholikus meggyőződésű férfiú, kifogás alá nem esik. Megemlítem, hogy fentnevezett a közelmúltban lezárt itteni templomharang-gyüjtés alkalmával a munkássák körében minden tehetségével támogatta az akció sikerét. (Esztergályos János: Majd máskor is gyűjtsön!) Ezen indoknál fogva nevezettet a méltóságos főkáptalan kegyes jóindulatába ajánlom.« Valamit kér t. i. a káptalantól az illető, azt hiszem fát vagy ilyesmit kérhetett, mert Kesztölcön a primási uradalomnak vannak erdei. Olyan emberről van tehát szó, akiről igy nyilatkozott a plébánosa, aki a választás alkalmával igen jelentékeny részt vett a korteskedésben, amit én katholikus paphoz egyáltalában nem tartok méltónak (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és illőnek, mert nem való a papi palást arra, hogy a napi politika porában meghentergessék és igazán nem lehetett nagyon felemelő jelenet a plébánosra nézve, amikor odaállt eléje az az egyszerű kesztölci asszony és azt mondta neki sirva, összetéve kezét, igenis, egész éjszaka térdenállva fogok imádkozni, hogy Peyer Károlyt válasszák meg képviselőnek. Ezt mondta az az egyszerű katholikus asszony a papjának, aki hivatva volna a lelkiüdvét szolgálni, aki azonban beleavatkozik a napi politika dolgába és akiben most az a katolikus hivő ellenségét látja. Ez a pap mégis ennek az illető egyénnek ilyen bizonyítványt adott. Méltóztassanak most csak összehasonlitani azt a kettőt: milyen a helyzet a választás előtt és a választás után. Amidőn az illető abban a községben valamelyik képviselő mellett tevékenykedik, amire neki joga van, mert hiszen állampolgári joga az, hogy felfogásának oly módon adjon kifejezést, ahogyan a törvényben biztosítva van, akkor kiutasították az ország területéről és azt mondják, hogy fel lehet róla tételezni ilyesmit és erre a szándékra lehet következtetni. Tehát semmi pozitivet megállapítani nem tudnak, csak »következtetni lehet« valamire. Következtetni lehet egy embernél, akit előzőleg három hónappal a plébános a főkáptalan jóindulatába ajánlott és erre azt mondják, Magyarországon nincs politikai üldözés. Nagyon sokat beszélnek arról is, hogy a munkláisság miért nem helyezkedik nemzeti alapra. (Felkiáltások a jobboldalon: Bizony! Bizony!) Erről akarok épen beszélni. Én ugyan nem tudom, mi az a nemzeti alap; mit értenek ez alatt. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Elég szomorú!) Nem tudom. Nagyon hálás leszek, ha e tekintetben engem felvilágosítanak, mert én és velem együtt a többi társaim, mindenkor magyaroknak éreztük magunkat. (Helyeslés!,) A magyarság összessége érdekében dolgozunk, dolgozunk az elnyomottak, a szegény emberek érdekében, (Propper Sándor: Ez a baj!) védelmet nyújtunk az üldözötteknek, segítségére sietünk azoknak, akik arra rászorulnak. (Propper Sándor: Ezt nem tudják 34. ülése 1927 április 5-én, kedden. megbocsíátani. — Egy hang a jobboldalon: Mi is ezt tesszük. — Zaj.) Hogy mit értenek a túlsó oldalon nemzeti alap alatt, ezt nem tudom megérteni, mert én nem tudók elképzelni egy külön nemzeti alapot és egy különb nemzeti alapot, mint amilyen alapot mi is képviselünk, amikor a nemzet nagy részének jólétét törekszünk biztosítani, amikor arra törekszünk, hogy a szenvedők nyomorán enyhitsünk. (Zaj.) Küzdünk az elnyomottakért, küzdünk a hadirokantak tisztességes ellátásáért és kifogásoljuk azt, hogy a Bachereknek adnak .150 milliárdot. (Egy hang a jobboldalon: Akkor tessék idejönni! — Zaj.). Nem, azt hiszem, célszerűbb volna, ha azok, akikben ez a felfogás megvan, jönnének ide hozzánk. (Tanköyics János: önök is teremtsenek munkaalkalmakat!) Mi nem teremthetünk munkaalkalmakat, mert mi nem rendelkezünk sem bankokkal, sem közhatalommal, nem rendelkezünk az állam pénzével. Mi csak azt követelhetjük, hogy az adófizető pénze ne egyoldalú kapitalista érdekeket szolgáljon, hanem a köz javára, produktiv munkára fordíttassák. Ha én kifogásolom azt, hogy egy tönkrement gabonaspekulánsnak adjanak 150 milliárdot, ha kifogásolom azt, hogy 60 milliárd koronáért felbontották a margitszigeti szerződést, holott a Margitszigetet ingyen is meg lehetet volna kapni, ezt azért teszem, mert szerintem ezt a pénzt a hadiözvegyek, a hadiárvák, a nyomorgók és a hadikölcsönjegyzők felsegélyezésére kellett volna elsősorban fordítani, nem pedig ilyen »szegénv« emberek segélyezésére, akik a spekulációkba kracholtak bele. (Esztergályos János: Ez a nemzeti álláspont, nem az önöké!) Mármost nem tudom, hogy Önök szerint nii a nemzeti álláspont, vájjon önök abban látják-e a nemzeti álláspontot, hogyha az ember odaáll a kormány mögé és az a nemzeti álláspont, hogy amikor valamely nagy előkelőség beszédet tart, akkor a munkás álljon oda bámész publikumnak! Hát erre a szerepre már nem kapható a munkás, mert önállóan gondolkozik, tisztán látja osztályhelyzetét, azt. hogy őt milyen kivételes bánásmódban részesítik és tudja azt, hogy csak ugy képes magát megvédeni, ha önállóan szervezkedik a maga érdekeinek megvédésére. (Zaj a jobboldalon.) Ezt a munkás megtanulta azoktól, akik vele szembem állanak, mert sokkal előbb megvolt a Vasművek és Gépgyáraik Egyesülete, mint a Vasmunkások Szövetsége; sokkal előbb volt meg a téglagyári munkaadók kartellje, mint a téglagyárban dolgozó munkások szövetsége, — és igy végig lehetne menini. Csak harcok árán lehetett keresztülvinni azt, hogy végre a munkásság is hozzájuthatott az őt megillető jogokhoz Van ugyan egy másik tÖi*ekvés is, amely pl. kifejezésre jut egy gyűlésen, amikor Diósgyőrben voltam. Ott egy főszolgobirói vagy rendőrkapitányi végzést mutattak nekem, amelyben az állott, hogy a gyűlést engedélyezi, de azt , ahhoz a feltételhez köti, (Esztergályos János: Hogy beszélni nem szabad!) hogy a gyűlés elején! a dalárdának a Himnuszt kell énekelnie, (Egy hang a jobboldalon: Ez helyes!) a gyűlés végén pedig a »Fel szocialisták«-at. Ez már ugyebár nem helyes! (Egy hang a jobboldalon: Ez már nem!) Ezért jó mindig a mondat végét bevárni. Én ebben nem találtam, semmi megütközni valót és amikor kérdezték tőlem, hogy ez rendben van-e, azt mondottam: hogyne Molna rendben.