Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-34
Az országgyűlés képviselőházának 34.- ülése 1927 április 5-én, kedden, 399 akkor a munkás — mivel ő a nemzet nagy többsége — önmagával jutna ellentétbe. Ezek a beszédek, amelyek igy elhangzottak, nagyon jellemzők a felfogás-megvilágitásra. Amikor a ministerelnök ur mond ilyeneket, hogyan lehet azt kívánni, hogy egy másik képviselő, aki a kérdéssel soha érdemben nem foglalkozott, jobban ismerje ezeket a kérdéseket és igyekezzék valamit érthetően a munkássás* nyelvén mondani a munkásságnak. Az én felfogásom az, hogy Magyarországon mindaddig nem lehet normális parlamentáris élet, amíg a választás mai rendszere marad meg, (Ugy van! a baloldalán.) mert a képviselő egyáltalában nem érez felelősséget a választóival szemben! A megválasztott képviselő akkor és ugy változtatja meg felfogását, — arról nem is szólva, hogy a választóknak tett igéretét hogyan változtatja meg és mik épen nem tartja meg — amikor és ahogy neki tetszik és senki őt ezért felelősségre nem vonhatja. (Madarász Elemér: És aki nem is tett Ígéretet 1 ? — Esztergályos János: Szeretném azt a képviselőt, látni! — Madarász Elemér: Jelen vagyok!) Á régi 48-as táblán még az volt a rendszer, hogyha a követ nem tett eleget az ő megbízatásának, vissza lehetett őt hivni. (Jánossy Gábor: Akkor utasításira dolgozott!) Nálunk ma nem dolgozik utasításra. (Farkas István: Akkor még adtak valamit a választóra, ma nem adnak semmit!) Ma tisztán az illető egyéni érdeke vagy erkölcsi felfogása az., amely eldönti, hogy.egy kérdésben milyen áláspontot foglaljon el. Megtörtént az, hogy a választóknak' tettek igen messzemenő ígéretet és épen az ígéretek ellenkezőjének megfelelő törvényjavaslatot szavaztak meg itt a Házban. (Jánossy Gábor: Elég helytelen volt! — Esztergályos János: Sokszor fogja a képviselő ur ezt idebent tapasztalni és gyakorolni is fogja ezt^ elégszer!) Ilyen választójog mellett tessék elképzelni azt, hogy nincs sajtószabadság, minden lapnak megindítása a kormány engedélyétől függ, ugvanigy a kormány engedélyétől függ minden lapnak terjesztése, (Egy Hang a jobboldalon: Nagyon helyes!) és minden egyes lap fölött állandóan ott lebeg a betiltás vészelve. Miután pedig ezeknek a lapoknak nagvrésze nem egy politikai párt vagy cél szolgálatában áll, hanem nagyrészük üzleti vállalkozás, amely csak azért követ bizonyos rjolitikai irányt mert ugy véli. hogy az ő vevőközönsége szereti ezt az iránvt és azért támogatja, s miután így ennek; a lapnak üzleti vállalkozását támadja meg egy esetleges korín ánvintézke dés, mint ahogv ezt láttuk a Világ esetében, nem. is Iphet csodálkozni, ha a lapok mia azt mondják: Mi nem merünk irni, mert ha olyasvalamit irunk, ami a kormánynak kellemetlen. aTdkor 1 megvonja tőlünk a, terjesztési eneedélvt. Mi nem árusíthatjuk lapunkat az utcán (Farkas István: így hal meg egy nemzet! Ez már a halál jele, amikor nincs meg a sajtószabadság!) és akkor a mi lapunk tönkremegv. Jellemző, hogy a választások alkalmával, amikor a lapofc kezdték firtatni a választási atrocitásokat és kezdtek írni arról, hogy egyikmásik kerületben milyen erőszakosságok történnek, az igazságügy ministeriumb an elŐveiték azoknak az újságíróknak névsorát, akik büntetésük kitöltésére halasztást kaptak, ezeket az újságírókat behívták büntetésük kitöltésére, vagy azt mondták nekik: egy mód vau, hogy még további halasztást kapjanak, de akkor nem szabad az attrocitásokról irni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ki mondta ezt nekik! — Szepessy Géza: Négyszem közt mondták!) Kérdezze meg a sajtóiroda főnökét, az önnek erről bővebbet tud mondani. (Farkasfalvi Farkas Géza: Mindenesetre meg fogom kérdezni! — Farkas István: Persze, le fogja tagadni! Kérdezze meg az újságírókat, miért hivták be őket akkor egyszerre!) Elnök: Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni ! Peyer Károly: A választásoknak ily módon való előkészítése mellett, gyülekezési jog és sajtószabadság hiányában, nyilt választójog mellett tényleg csodálkozni lehet azon, hogy ellenzéki képviselő is bejött. Hogy a nyiltszavazáscs kerületekben senki sem jött be nemcsak a szociáldemokraták közül, hanem a többi ellenzéki pártokból sem, azon ma senki sem csodálkozik, mikor tudja, hogy például Soroksáron még százával álltak ott a választók, akik le akartak még szavazni, de a választási elnök kinézett az ablakon és senkit sem látott ott, aki még szavazni akar, elrendelte a zárórát és a választást berekesztette. Másutt azt látjuk, hogy a választókat az előtte levő napon letartóztatják, hogy ily módon lehetetlenné tegyék, hogy a választásban a következő napon részt vehessenek, ahogy ez Békéscsabán is történt, ahol a pénzügyminister ur büszkén hivatkozik arra, hogy milyen nagy többséget kapott. Természetesen ilyen eszközök alkalmazása mellett teljesen céltalan, ha valaki arra vállalkozik, hogy ő egy nyilt választási kerületben még egyszer fellépjen, vagy kísérletet tegyen arra, hogy ott mandátumhoz jusson. Ezt nem szabad megtennie. Nem szabad megtennie az ott dolgozó munkások, kisiparosok és kisgazdák érdekében, mert ezeket az embereket éveken keresztül azután végigüldözik, véengzaklatják, bántják és nincs vége annak az üldözésnek, amelynek ezek az emberek ki vannak téve. Itt van az ilyen üldözésnek egyik példája. A dorogi választókerületben, Kesztölc községben, az egyik bizalmiférfiról van szó, aki március 13-án a következő főszolgabírói végzést kapta (olvassa): »Toll Emil, Istvánháza községben, Selmecbánya mellett, Cseh-Szlovákia, 1880. évben született, bányászt, kesztölczi lakost, Cseh-Szlovák állampolgárt, valamint nejét, született Valek Máriát, továbbá Mária — 1914, — József 1924-ben született családtagjait az ország területéről az 1903-ik évi törvény ezen és ezen paragrafusai és ilyen és ilyen rendelet alapján kiutasítom. Indokok: Kiutasí tandók voltak fentnevezettek, mert mint külföldi állampolgárok sem nem jelentkeztek, sem tartózkodási vagy lakhatási engedélyt nem kértek és engedély nélkül tartózkodtak az ország területén s a családfő olyan magatartást tanúsított, amelyből okszerűen az állam és a társadalom törvényes rendjének megbontására irányuló szándékra lehet következtetni«. (Farkas István: Szándékra!) Ezt a végzést kézbesítették az illetőnek. Megígérni megígérték neki már a választás alkalmával. Ez az ember 22 éve van Magyarországon. Nagyon érdekes, hogy azok. akik az ajtójukra odaszegezik a^t a táblát, hogy »Nem, nem soha«, egy ilyen végzésben Selmecbányát Cseh-Szlovákiának irják már s egy Selmecbánván született munkást, aki 22 évvel ezelőtt jött le ide az ország közeüébe, most egyszerűen Cseh-Szlovák állampolgárnak deklarálnak. Ez az ember 16 éve lakik ebben a községben, választói jogosultsága volt a múlt választás alkalmával, de miután szociáldemokratára szavazott, sok társával együtt, őt is kihagyták. Odavaló lányt RÍ?
